HIRDETÉSMit lehet és mit kell tenni az egyre fenyegetőbb ebolajárvány megfékezéséért? Erről tanácskozik kétszáz szakember Genfben.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint ez a mostani a legsúlyosabb járvány Nyugat-Afrikában a vírus azonosítása, 1976 óta. Sürgősen cselekedni kell, mert az ebola elleni háború vesztésre áll.
Csütörtökön a szakemberek két oltóanyagot és nyolc kezelési módot választottak ki a kísérleti stádiumban lévő vakcinák és módszerek közül. Ezeket gyorsított eljárásban tesztelik tovább. Alkalmazásuk a legfontosabb feladatok egyike, minthogy az ebola ellen ma még nincs hatékony gyógyszer, se egyéb terápia.
A betegség az elmúlt napokban gyorsan terjedt tovább. Már 3500 esetről és 1900 halottról szól a WHO jelentése, vagyis egyetlen hét leforgása alatt több mint 400 új beteget regisztráltak, 350-en pedig belehaltak az ebolába.
A járvány készületlenül érte az afrikai országok amúgy is szegényes közegészségügyi rendszerét, a hatóságok képtelenek megbirkózni a feladatokkal. Nincs elegendő orvosi eszköz, nincs elegendő képzett szakember. Már százhúsznál is több orvos és egészségügyi dolgozó halt meg ebolában a járvány kitörése óta.
Hétfőn egy fertőzött férfi megszökött egy monroviai kórházból, egyszerűen azért, mert éhes volt, és ennivalót akart szerezni. Végül egy piacon fogták el, ahol kórházi ruhája elárulta, és jelenléte pánikot okozott.
Libériában a legrosszabb a járványügyi helyzet, de nem sokkal kedvezőbb a kép a szomszédos Sierra Leonéban és Guineában sem. Elérte a betegség Nigériát, sőt már Szenegálban is találtak egy ebolafertőzöttet.
Hétfőn az Afrikai Unió vezetői tárgyalnak a járvány elleni közös stratégiáról. Várhatóan enyhítenek a korábban bevezetett utazási korlátozásokon, mert ezek nem segítettek a fertőzés megállításában. Éppen ellenkezőleg: élelmiszerhiányt és egyéb súlyos problémákat okoztak az érintett nyugat-afrikai országok amúgy is nélkülöző lakóinak.
Dr. Wright: Sohasem volt még dolgunk ilyen helyzettel
A téma szakértőjét, dr. Edward Wrightot a Westminsteri Egyetemről az Euronews munkatársa, Nial O’Reilly kérdezte.
Euronews: Miközben megkezdődött a genfi járványügyi tanácskozás, az ebola egyre gyorsabban terjed. Ön szerint nem túl későn jött ez a konferencia?
Biztosan nem túl későn. Bármilyen intézkedés, amely képes lehet akadályozni a vírus – és ezáltal a betegség – további terjedését, nyilvánvalóan hasznos, a tanácskozásból tehát jó dolgok is kijöhetnek. Azt is világosan ki kell mondanunk, hogy ez a mostani járvány példa nélküli. A vírus halálos áldozatainak a száma a duplájára emelkedett, amióta először azonosították csaknem negyven évvel ezelőtt. Sohasem volt még dolgunk ilyen helyzettel. Mi – tudósok, orvosok, közegészségügyi szakemberek -, mindannyian tanulunk ebből a járványból, és mindent megteszünk, hogy megállítsuk a terjedését.
Ön szerint mennyire aggasztó ez a példátlan járványügyi helyzet?
Ha más fertőző betegségekre gondol, például a maláriára, amely évente 800 ezer emberéletet követel, vagy a HIV vírusra, amely az AIDS kórokozója, és 1,6 millió áldozata van egy évben, akkor nyilvánvaló, hogy ezt a vírust is nagyon komolyan kell vennünk. Az ebola pusztító betegség, de viszonylag egyszerű járványügyi intézkedésekkel kontroll alatt tartható a további terjedése.
Milyen kockázatokkal jár a kísérleti stádiumban lévő oltóanyagok használata?
Minden gyógyszer, minden vakcina, amellyel embereket kezelnek, egy meghatározott és szigorúan ellenőrzött kísérleti folyamaton megy keresztül, mielőtt piacra dobják. Úgynevezett közegészségügyi vészhelyzetekben azonban, mint amilyen ez a mostani ebolajárvány, gyorsított eljárásban teszteljük a kísérleti gyógyszereket, illetve vakcinákat. Ezeken a készítményeken egyébként már évek óta dolgoznak a kutatók, tehát elég sokat tudunk róluk, hogy felbecsülhessük, milyen gyorsan alkalmazhatjuk őket emberek gyógyítására.
Tud valamit arról a terápiáról, amellyel a megfertőződött brit ápolót kezelték? A férfit éppen most engedték ki a kórházból, miután a hírek szerint teljesen felépült a betegségből.
Afrikában mindazoknak, akik elkapták ezt a betegséget, a fele túlélte. A kezelés a folyadékpótláson alapul, és úgynevezett palliatív kezelés egészíti ki, amely tekintettel van a beteg lelki és szociális szükségleteire is. A felgyógyult brit páciens, William Pooley, akit kiengedtek egy londoni kórházból, egy olyan szérumot kapott, amely a vírust támadó antitestek egyfajta koktélja. Eddig hét beteg kapott ilyen kezelést, közülük öten meggyógyultak, ketten még mindig vírusfertőzöttek. De ahogy az előbb mondtam, ötven százalékos túlélési arányt tapasztalunk azok között is, akik nem kaptak ilyen szérumot. Tehát még rengeteg a nyitott kérdés azzal kapcsolatban, hogy mennyire hatékony a szóban forgó gyógymód, illetve a kísérleti stádiumban lévő oltóanyagok.