rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Magyar játékfilmek idézik a rendszerváltást a spanyol szemlén


Spanyolország

Magyar játékfilmek idézik a rendszerváltást a spanyol szemlén

Több magyar filmet is beválogattak a 62. San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál egyik retrospektív szekciójába. Eastern Promises elnevezéssel vetítenek ötven alkotást. A 2000 után készült produkciók az ötletgazdák szerint megrajzolhatják Kelet-Európa portréját a 25 évvel ezelőtti rendszerváltás idejéből.

Magyarországról öt film került be a 2014-es retrospektív szekcióba: A Moszkva tér (rendező: Török Ferenc, 2001), Hukkle (rendező: Pálfi György, 2002), Kontroll (rendező:Antal Nimród, 2003), Fekete kefe (rendező: Vranik Roland, 2005), Johanna (rendező: Mundruczó Kornél, 2005).

Idén, a berlini fal ledöntésének 25. évfordulóján az Eastern Promises szekcióba olyan filmek kerültek, amik a II. világháború utáni szovjet befolyás alá kerülő európai országokban készültek, vagy az egyik koprodukciós partnerük kelet-európai.

A magyar filmesek számára elismerés, hogy több alkotást is beválogattak a San Sebastian-i fesztivál retrospektív programjába, hiszen az 1953-ban alapított spanyolországi filmszemle úgynevezett „A-kategóriás” nemzetközi fesztivál. A cannes-i, a berlini és a velencei mellett a leghíresebb európai szemle. A fesztivál első két évében csak spanyol filmek versenyezhettek, de hamar nemzetközivé szélesedett a program. San Sebastián fődíja az Arany Kagyló.

A kelet-európai rendszerváltás 25. évfordulóján azért tart nagy érdeklődésre számot a retrospektív szekció, mert a szocialista tömb utódállamaiban gyors változások kezdődtek, amikre azonnal reagáltak a filmesek.

A Moszkva tér (2001) Török Ferenc diplomafilmje, összes poénja ma is ül. Bravúrosan érzett rá, hogy milyen elemek összegyúrásával teremthető meg a vásznon a kor lenyomata. A„moszkvás” bulizó társaságok, az érettségi botrány, a futószalagon hamisított Inter Rail vonatjegyek árnyalják a valóságot Nagy Imre újratemetésének idején, amikor még újdonság volt a magyar fővárosban az éjjel-nappali közért is.

A Hukkle (2002) szatirikus filmes látásmóddal igyekszik oldani, ezáltal viszont még erőteljesebben érzékelteti a tiszazugi arzénes asszonyok kegyetlenségét. A feleségek megelégelték, hogy hiába gürcölnek tétlen, esetleg részeges vagy erőszakos uraik mellett, és egy bábától kapott arzénes méreggel tették el láb alól mihaszna férjeiket. A méregkeverő bába légypapírból vonta ki az arzént, és nem számított arra, hogy évek múltán is kimutatható az áldozatok testéből a hatóanyag. 28 nőre 162 gyilkosságot bizonyított rá a bíróság. Az asszonyok 1911-1921 között nemcsak iszákos férjeiket, de hadirokkantakat, magatehetetlen öregeket, fogyatékos gyerekeket is megöltek. Feltételezések szerint az esetek száma a háromszázat is meghaladta. Az arzénes asszonyok máig kibeszéletlen ügyei Móricz Zsigmondot is foglalkoztatták, de a Hukkle rendezője, Pálfi György is tapasztalhatta, hogy az érintett falvakban még mindig nem szeretik, ha a történtekről esik szó. A 2002-ben készült filmszatíra az arzénes asszonyok legendáján keresztül valójában a rendszerváltás idejének vidéki magyar valóságát tárja elénk.

A Kontroll (2003) kulcsmondata az egyik ellenőr (Badár Sándor) szájából hangzik el: „Az a szar, hogy már megint esélyünk sem volt!” A rendszerváltás után hirtelen szakadt ránk az egypártrendszer átlátható mechanizmusa után a „vadkelet”, a vadnyugat mintájára élcelődött így azonnal a pesti nyelv a túlságosan öntörvényű átmeneten. Antal Nimród metróthrillerje valójában az akkori évek társadalmi jelenségeinek pontos, és szerencsére meglehetősen akciógazdag görbetükre, amire több országban volt vevő a mozik közönsége. Az új generációs filmek közül külföldön az egyik legsikeresebb magyar film.

A Fekete kefe (2005) története egyetlen nap alatt játszódik. Világszerte számos mozi készült egynapos cselekménnyel, ami akkor erős, ha speciális filmnyelvvel társul. A rendszerváltás utáni új magyar filmes generáció eredeti filmes eszközeinek forrása, hogy a rendező és az operatőr képes összeforrni a közös munka érdekében. Tökéletes példa erre Vranik Roland és Pohárnok Gergely szimbiózisa. A teológus, a festő, a költő és a semmittevő… A jelszót tetszik tudni?

A Johanna (2005) készítése után egy évtizeddel kezd igazán érdekessé válni, amikor már láttuk Mundruczó Kornél azóta készített filmjeit. Amikor már mi is észrevettük, esetleg megtapasztaltuk a rendszerváltás utáni világból mindazt, amit a rendező talán túl korán, talán túl nyersen tárt elénk. Már-már aberrációnak hittük, ma pedig mindennaposként hat az alapsztori: egy drogfüggő lányt a klinikai halál állapotából hoznak vissza, de nincs hova mennie. A Johannát ma Mundruczó Kornél egyedi filmes megoldásaiért érdemes visszanézni a 62. San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál visszatekintő programjában.

Magyar koprodukciós partner részvételével készült filmek is bekerültek a 2014-es válogatásba: Letter to America (rendező: Iglika Triffonova, 2001), Elveszett tárgyak (rendező: Mundruczó Kornél, 2005), Pál Adrienn (rendező: Kocsis Ágnes, 2010), Morgen (rendező: marian Crisan, 2010).

A retrospektív válogatás képet ad a térségben kibontakozó filmes kreativitásról, és megmutatja, hogy a hirtelen feltűnt tehetségek alkotásai egy évtized távlatából nézve is értékesek. A nyugati országok nézői és a kelet-európai fiatalok az ötven filmen keresztül ismerhetik meg a rendszerváltás idejének hangulatát, akik pedig emlékeznek ezekre az évekre, sok fogódzót találnak a saját életükből.

A magyar művészek mellett a román, a cseh és a lengyel alkotók műveit is élénk figyelemmel kísérték a nyugati kritikusok, ahogy a közönség is kíváncsi volt számos ukrán, bolgár, szlovák, dél-szláv és balti alkotásra, ahogy a mostani válogatás ezt tükrözi is. Az ötven filmet együtt látva észre lehet venni, hogy a filmesekre nemcsak az aktuális társadalmi jelenségek hatottak, egymásra is hatással voltak munkáikon keresztül. A hirtelen jött szabadság újszerű öniróniát is hozott, ami a nézők számára ennyi év elteltével is közel hozza a feldolgozott témákat.

A szekció ötven filmjéből a fesztivál honlapja kiemel néhányat: No Man’s Land (Danis Tanovic, 2001), The Blacks (Goran Dević & Zvonimir Jurić, 2009), Children of Sarajevo (Aida Begic, 2012), The Parade (Srđan Dragojević, 2011 ), How I Killed a Saint (Teona Strugar Mitevska, 2004 ), The Temptation of St. Tony (Veiko Õunpuu, 2009), Cooking History (Péter Kerekes, 2009), The Wild Bees (Bohdan Sláma, 2001), Hukkle (Pálfi György, 2002), The Death of Mr. Lazarescu (Cristi Puiu, 2005), 12:08 East of Bucharest (Corneliu Porumboiu, 2006), Panihida (Ana-Felicia Scutelnicu & Tito Molina, 2012).

Ács Gábor