rendkívüli hír

Horror volt az iskolai túszdráma tíz éve Beszlánban

Éppen ezt olvassa:

Horror volt az iskolai túszdráma tíz éve Beszlánban

Betűméret Aa Aa

2004. szeptember elsején gyerekek százai tértek vissza az iskolába a nyári szünetről, ahogy sokfelé a világban, Beszlánban is. A tanév kezdete rendszerint ünnepélyes, az egész család számára fontos nap. Tíz éve Beszlánban viszont hamar rémálommá változott.

Rettegésben tartott túszok a tornateremben

Délelőtt fél 10-kor körülbelül 30 terrorista szállta meg az iskolát, ahol 1300-an váltak tússzá. 7-18 év közötti diákok, családtagjaik, tanárok.

Mindössze 50 embernek sikerült elmenekülni.A többieknek maga volt a pokol, ami három napon át tartott.

Mindenkit egybegyűjtöttek a tornaterembe, azzal fenyegetőzve, hogy felrobbantják őket. Nagyon meleg volt aznap, és nem engedtek senkit inni. Később derült ki, hogy a gyerekeket arra kényszerítették, hogy a saját vizeletüket igyák meg. A terroristák nem engedték, hogy italt és ételt kapjanak.

A túszoknak egy térben kellett lenni a húsz áldozat holttestével, akiket a túszdráma elején öltek meg. A halottak látványával akarták emlékeztetni a túszokat, hogy mi vár rájuk, ha ellenszegülnek.

A túszokkal együtt dőlt romba a tornaterem a tűzharcban

A tárgyalások nem hoztak eredményt, ezért szeptember harmadikán a hatóságok elrendelték az épület visszafoglalását.

Az eseményeket ekkor már élőben közvetítette a televízió, az iskolai horror a világ nyilvánossága előtt zajlott.

Csupán alsóneműt viselő gyerekek, többük megsérülve, másik szomjazva, néhányan elveszve. Ezek a képek a világ emlékezetébe vésődtek.

Két órányi kemény harc és káosz után délután 3-kor megsemmisült a tornaterem. Amikor a por leülepedett, 334 embert találtak holtan, köztük 186 civilt. Legtöbbjüket lelőtték vagy elevenen elégtek.

Nagyon hamar felnőttem” – mondja a beszláni iskolai túszdráma túlélője

Az 52 órán át tartó túszdráma megváltoztatta a túlélők és az áldozatok családtagjainak életét is. Az akkori diákok és az események hatása alá kerülő felnőttek közül sok túlélő csak most képes felidézni a történteket, csak ennyi idő elteltével kezdi feldolgozni a beszláni iskolát ért terrortámadást, amit megrendülve figyelt az egész világ.

Szoszlan Kokajev 14 éves volt 2004. szeptemberében, a beszláni túszdráma idején. Több diáktársával együtt ő is fogoly volt. Most Moszkvában él, és beleegyezett, hogy megossza velünk az emlékeit.

Alexei Doval, Euronews:
Hogy kezdődött az a nap?

Szoszlan Kokajev, túlélő: – Szeptember elseje volt, és semmi sem utalt arra, hogy ez a nap más lenne, mint a többi. Éppen valamilyen iskolai ünnepre készültünk, amikor egy robbanást hallottunk. Először még ügyet sem vetettünk rá, azt hittük egy léggömb vagy egy tűzijáték robbant fel. De aztán fegyveres, szakállas emberek, terepszínű ruhában, körbe kerítették az iskolát. Akkor már tudtuk, hogy semmilyen ünnep nem lesz. Délre már mindenkit a tornaterembe tereltek, és akkor kezdődött az, amit a tévében is láthattak. Gránátokat robbantottak az ablakok mellett, hogy ne merjünk a közelükbe menni. Két embert megöltek, hogy a terem közepén maradjunk.

Hogyan viselkedtek a terroristák Önökkel, a gyerekekkel?

Szoszlan Kokajev, túlélő: – Nagyon nyersek voltak. Kiabáltak, káromkodtak, a levegőbe lőttek, megütöttek minket….Mindent megtettek, hogy megalázzák az embereket, és elérjék, hogy engedelmeskedjenek nekik, és véghez tudják vinni, amit elterveztek.

Hogy és mikor sikerült kimenekülni?

Szoszlan Kokajev, túlélő: – Két nappal később, 3-án reggelre már hozzászoktunk a helyzethez. Senki sem gondolt menekülésre. Ezért is lepett meg mindenkit, amikor váratlanul egy robbanást hallottunk. Hirtelen por és hamu lepett be minket. Ösztönösen az ablakhoz futottam, ami addigra már betört a robbanás miatt, felmásztam a párkányra. Egy második robbanás kilökött és majdnem öt méterre repültem. Felpattantam és teljes erőmből elfutottam.

Mi történt a menekülés után?

Szoszlan Kokajev, túlélő: – Nagyon félelmetes volt, egy ideig állandóan szorongtam. De talán azért mert nagyon fiatal voltam, két hét múlva már nem nagyon törődtem vele. A napok visszatértek a normális kerékvágásba. Ha most visszagondolok rá, akkor csak az izgalomra emlékszem, és arra, hogy az egy nagyon zaklatott időszak volt.

Az események, a tragédia megváltoztatta az életét?

Szoszlan Kokajev, túlélő: – Nagyon hamar felnőttem. Ma már másként gondolkodom róla…arról, amit az egészről később a tévén láttam, ami ott körbevett bennünket. De a beszláni eseményeknek köszönhetem, hogy egy olyan iskolába hívtak meg, amelyet Mihail Hodorkovszkij alapítványa működtet.

Járt azóta Beszlánban?

Szoszlan Kokajev, túlélő: – Igen, gyakran utazom haza, évente kétszer. Most Moszkvában tanulok, az állami egyetem végzős hallgatója vagyok, és emellett Észak-Oszétia képviseletén dolgozom. Az elmúlt 10 évben gyakran látogattam haza.

Volt az iskolában is?

Szoszlan Kokajev, túlélő: – Igen, de igyekszem egyedül oda látogatni, jobb érzés…és sosem megyek oda, ha véletlenül az évforduló, szeptember elseje és harmadika között vagyok otthon.