rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

A halál hegye


Európa

A halál hegye

Éppen 100 éve kezdődött az első világháború. Az euronews riportere, Rudolph Herbert ellátogatott az elzászi Hartmannsweilerkopf-csúcsra, amely jelentős csaták színhelye volt a Nagy Háború idején.

Gerd Krumeich német történész és a háború szakértője így írja le az itt történteket:

- Hartmannswillerkopfnál szemtől szemtől szemben harcoltak egymással. Érzelmileg túlfűtötten. Nem akarom még elképzelni sem a sikolyokat. Ütötték egymást, ásókkal vágták a másikat, és gépfegyvereket, lángszórókat, harci gázt is bevetettek. Csak a tankokat nem tudták felvinni a hegyre.



Az első világháború értelmetlen harcainak egyik szimbólumát, a Hartmannsweilerkopf-csúcsot a katonák csak a halál hegyeként, emberevőként vagy gyalogsági sírként emlegették. Körülbelül hatezer síremléket állítottak itt az áldozatok emlékére.

A történész szerint az itteni csatáknak kezdetben egészen nagy jelentőségük volt. De aztán – és ez meglehetősen korán megtörtént – a háború más vidékekre terjedt vagy vonult át.

- Ennek ellenére a harcok itt is folytatódtak, egészen 1918-ig, és ez egy egészen abszurd dimenziót teremtett. A szenvedés és az amúgy is hatalmas tét ettől még nagyobbnak tűnik számomra.

A 906 méter magas Hartmannswillerkopf – vagy franciául Vieil Armand – egy piramis alakú hegy a Vogézekben, a Rajna völgye fölött.

Az 1870-től a világháború végéig az egész elzászi régióval együtt Németországhoz tartozó stratégiai magaslatért elkeseredett harc dúlt.

Tizenkét hónapon keresztül, 1915-ben végig egymásnak feszültek a németek és a franciák, az összecsapásoknak rengeteg áldozata volt mindkét oldalon.

A csúcs és környéke csak ebben az évben négyszer cserélt gazdát.

Aki elfoglalta a hegyet, tüzérségi tűz alatt tarthatta az ellenség csapatait Belfort és Mulhouse városa között.

A harcok 1916-tól a front nyugatabbra tolódásával csillapodtak a magaslat környékén, de a háború végéig kitartottak.

A négy erődítményből mára csak egy maradt meg.

A történészek szerint az első világháború leckéi ma is tanulságosak:

- Ma sokkal-sokkal többet tudunk az első világháborúról, mivel ezt a világégést már globális dimenzióból vagyunk képesek szemlélni. A korábbi hadtörténet immár nem jelenhet egyet a világtörténelemmel.

A hartmannswillerkopfi áldozatok pontos száma máig nem ismert, huszonöt-harmincezerre becsülik.

Az emlékmű kriptájába tizenkétezer ismeretlen katona maradványait temették, itt vannak minden évben a megemlékezések.

- Mi, németek, soha nem voltunk képesek olyasmit átélni vagy létrehozni, mint amit Franciaországban a gyász közösségének hívnak, ami egy olyan valami, amit generációkon keresztül megtartanak a családokban. Mi ezt már a kezdetektől elmulasztottunk Németországban. A franciák kollektív emlékezetében egyébként az első világháború nem annyira a túlélők miatt fontos, mivel az akkori, régi harcosok már nincsenek közöttünk, szóval eltűnt, vagy már nem annyira maró az érzés miattuk. De maga a nagy háború teljes mértékben jelen van a hétköznapi tudatban, amely érdekli az ország egészét, és minden egyes családot.- állítja a történész.

A Franciaországnak küldött német hadüzenet 100. évfordulóján itt, a Hartmannswillerkopfon emlékezik a háború francia és német áldozataira a francia és a német köztársasági elnök:

- Az emlékmű kriptájában a német katonákról is megemlékeznek majd, és ez egy valódi szenzáció lesz. De ezt persze majd meglátjuk, hogy tényleg megtörténik-e annyi év párbeszéd után.- kételkedik a szakértő. – Ez egy különlegesség lehet az elzászi régióban, augusztus harmadikán a hartmannsweilerkopfi emlékmű kriptájában most először együtt emlékeznek meg a német és a francia áldozatokról.

Az első világháborút a két országban máshogy kezelik. A franciák csak a Nagy Háborúként emlegetik.

A németeknél pedig annak ellenére sem nagy nemzeti tragédia, hogy kétmillió embert vesztettek, mivel a harcok nem Németországban területén folytak.

Életbe léptek az Oroszország elleni uniós szankciók

Európa

Életbe léptek az Oroszország elleni uniós szankciók