rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Királyság vagy köztársaság - ez a kérdés Spanyolországban


Spanyolország

Királyság vagy köztársaság - ez a kérdés Spanyolországban

A madridi Complutense Egyetem parkjában tartott nagygyűlést a május végi europarlamenti választásokon váratlanul jól szereplő, mindössze három évvel ezelőtt életre hívott spanyol párt, a Podemos.
A magát radikális demokratának tartó szervezet egy rég kiveszett, így újnak ható szellemiséget kíván visszahozni a politikai palettára Spanyolországban. Egyúttal az évtizedek óta változatlanul jelenlévő politikai elit alternatívája kíván lenni. Népszerűsége folyamatosan nő, egy és negyedmilliós szavazóbázisa öt helyet jelent a Podemos-nak az európai törvényhozásban.

A párt nem foglalt állást a “királyságot vagy köztársaságot” vitában.

- Bárhol is jártam, eszembe nem jutott, hogy a monarchiát képviselem. Ugyanúgy igaz ez a köztársaság esetében is. Nem tudom, és nem is akarom letenni a voksom egyik mellett sem. Én Spanyolországra szavazok – halljuk egy, a Podemosszal szimpatizáló fiatal lánytól.

A spanyol képviselők június 11-én nagy többséggel megszavazták a 76 esztendős I. János Károly király lemondását és fia, Fülöp herceg június 19-i trónra lépését jóváhagyó törvényt.
A jogszabályt a kormányzó Néppárt és az ellenzék fő erejét adó Szocialista Párt is támogatta, a Podemos tartózkodott. Csak néhány kisebb párt emelt ellene kifogást. Utóbbiak népszavazás kiírását követelték annak eldöntésére, hogy a jövőben királyság vagy köztársaság legyen-e az ország államformája.

Két nappal később a Brüsszelbe delegált spanyol képviselők tették le az esküt a madridi parlamentben.

Pablo Iglesias, a Podemos alapítója és vezetője szerint a vita az ő olvasatukban valójában nem az államforma eldöntéséről szól, hanem arról, hogy a spanyol állampolgárok nagykorúak és az elit helyett joguk van saját maguknak dönteniük az életüket meghatározó kérdésekben.

A kormányzó néppárti, illetve az ellenzéki szocialista honatyák kitartanak a monarchia mellett.

A Néppárt EP-képviselője, Miguel Arias Cañete úgy fogalmazott: – Spanyolországban Franco után három éven át nem volt politikai konszenzus. Az 1978-as alkotmány, az alkotmányos monarchia elhozta számunkra a béke, a szabadság és a jólét időszakát. És ez a konszenzus garantálta nekünk a korábban ismeretlen politikai stabilitást egy olyan országban, amelyben politikai rendszerek jöttek-mentek, és csupán egy dolog volt biztos: a bizonytalanság.

Ramón Jáuregui a Szocialista Párt képviseletében formált véleményt: – Konszenzus kell! Az ország egyik része most ezt, a másik azt akarja. Az államforma megváltoztatása a társadalmi struktúra átrendezését is jelenti. Ezt a folyamatot csak akkor vállalhatjuk fel, ha a többség javára válik. Én nem tartom jó ötletnek.

Stábunk felkereste a spanyol főváros egyik peremkerületét. Vallecas közismerten nem Madrid “Rózsadombja”, sőt. A parkban és a helyi kulturális központban éppen a Második Köztársaságot ünnepelték a nyárias időben. A sok-sok zászló, egy-két kancsó sangria és ízletes paellák kulisszái között feltűnt a munkáspárt vezetője is.

José Antonio Pérez Tapias a köztársaság híve. Azt mondja, be kell látni, hogy a republikánus gondolkodás nagyon meghatározó Spanyolországban, de ezt most befolyásolhatják. A király lemondása alkalmat ad arra, hogy népszavazáson döntsenek arról, milyen államforma keretei között éljenek a jövőben. A nyilvánosság előtt zajló parlamenti viták végén, az alkotmányos folyamat részeként ennek meg kell történnie – tette hozzá.

Emlékezzünk mi is a Második Spanyol Köztársaságra, mint a demokratizálódási folyamat fontos időszakára a maga fényeivel és árnyaival, majd a kiábrándulással a végén.
1936-ban Franco tábornok puccsal ragadta magához a hatalmat. Ezt a diktatúra korszaka követte Spanyolországban – mely 40 éven át tartott.

A történész professzor, Juan Pablo Fusi-val a Könyvvásárban találkoztunk. – A köztársaság által meghozott reformok a legjelentősebbek. Személy szerint úgy gondolom, kiemelkedik ezek közül a katalán autonómia megteremtése, valamint a földreform és a katonai reform. Lehet, hogy a legnagyobb hiba – paradox módon – az egyház és a világi hatalom különválasztása volt, mely szembeállította a nagyrészt katolikus Spanyolországot a monarchiával és 1931-re a társadalomban komoly belső feszültséget okozott. Aztán a diktatúra után, 1975-78 között ez az alkotmányos monarchia mentette meg Spanyolországot.

Közvélemény-kutatások azt hozták ki, a spanyolok mintegy 60 százaléka népszavazást akar az államforma kérdéséről. Ugyanakkor a megkérdezettek 70 százaléka szerint VI. Fülöp jó királya lesz az országnak.

Madrid “Városligetében”, a Retiro Parkban – politikai nézettől függetlenül – békés nyugalomban pihenik ki a fővárosiak a napi rohanást. Közülük van, aki a monarchia, mások a köztársaság támogatói. De itt a legtöbben nem ezen törik a fejüket.

Persze akadnak politikailag aktívabb csoportok is, mint például a 15M elnevezésű, mely saját honlapján gyűjti a támogatásokat a népszavazáshoz, illetve dobozokat helyeztek el a város számos pontján hasonló célból.

Tény, hogy a királyság tekintélyét megtépázta a királyi család hivalkodó életmódja, például az elefántvadászat válság idején. De a hercegnő és férje korrupciós botránya, ingatlan-spekulációs ügye sem segíti most az alkotmányos monarchia dolgát.

Az Euronews madridi tudósítójától, Marcela Martineztől még azt is megtudhatjuk: A király lemondása – a legfrissebb felmérések szerint – javított a monarchia megítélésén. Az adatok azt mutatják, most a spanyolok 55 százaléka elfogadja a jelenlegi államformát, 30 százalékuk köztársaságot akar. Persze, ez csupán játék a számokkal! Ki tudja, egy estleges népszavazás milyen eredményt hozna ki!?