rendkívüli hír

rendkívüli hír

Új Eldorádó? - európai bevándorlók Brazíliában

Éppen ezt olvassa:

Új Eldorádó? - európai bevándorlók Brazíliában

Betűméret Aa Aa

Manuel és Cristina, dacolva Sao Paulo minden koszával és a forgalommal, minden reggel munkába indul.

- Sao Paulóban mindig pezseg az élet. Rengeteg az ember és rengeteg a tennivaló. Itt nincsenek csendes hetek, vagy akár csak hétvégék. Itt minden 1000 mérföld per órás sebességgel száguld! – lelkendezett Sandra Cristina Couto.

Mindketten a portugál gazdasági válságot hagyták maguk mögött. Új otthonuk Brazília gazdasági fővárosa. Magukkal hozták szaktudásukat is, ebbe a mérnöki irodába, ahol, mint mondják, sose áll meg a munka.

- Európában, a válságtól függetlenül, minden lassabb. Európa már megszerezte azokat a javakat, amiket Brazília még nem. Éppen ezért Brazíliában gyorsabban kell futnod, hogy lépést tarts a fejlettebb gazdaságokkal – mondta Sandra Cristina Couto.

Cristinát és Manuelt egy honfitársuk alkalmazta, aki negyven éve költözött Brazíliába. Mint mondta, az európai mérnökök iránt nagy a kereslet.

- Ők részesültek abból a jóból, ami Brazíliában hiányzik: és ez az oktatás. A külföldiek másfajta oktatási rendszerből, magasabb szintű egyetemi háttérrel érkeznek. És azzal, hogy idejönnek, segítenek pótolni ezt a hiányt – magyarázta az előnyöket az Euronewsnak Carlos Alberto de Sá Leal.

A pár mindaddig Brazíliában maradna, amíg kedvezőek a munkalehetőségek. De ebben mindig van kiszámíthatatlanság.

- A legjobban a választásoktól tartunk. Ha másik párt kerül hatalomra, akkor lehet, hogy az majd sokkal óvatosabban költ. Az elmúlt években rengeteg beruházást finanszírozott az állam. Szóval megvan annak a veszélye, hogy az új kormány minderre nemet mond. Mi tudjuk, hogy meddig lehet elmenni, és elértük azt a pontot, ahonnan nem fenntartható a rendszer – mondta Manuel Almeida.

Mások a szolgáltatóiparban próbáltak szerencsét, ahol még vannak lehetőségek Brazíliában. Donato Spanyolországból érkezett. Ott egy céget vezetett, a válság sújtotta építőiparban. Miután Brazíliában megismerkedett Marinával, le is telepedett. Mindketten imádnak utazni, és néhány hónapja – kisebb nehézségek árán – megnyitották saját ügynökségüket.

- Nemcsak a cégalapítással volt bajunk, de még azzal is, hogy Donatonak érvényes papírokat szerezzünk, hogy utazhasson Brazília és Spanyolország között, hogy meg tudjuk szervezni a hivatalos útjainkat. Már majdnem master diplománk van a brazil bürokráciából! – mesélte Marina Beneton, a Língua Azul Intercambio alapítótársa.

- Eléggé bonyolult volt a helyzet, mert lehetetlen dolgokat kértek tőlünk. Egy új vállalkozásnak például még nincsenek számlái, vagy banki tranzakciói. Márpedig ezek hiányában a bankok nem nyitnak üzleti számlát – sorolta az akadályokat a másik alapító, Donato Garcia.

Miután leküzdötték a kezdeti akadályokat, a cég gyors fejlődésnek indult. Európában kettő, Kanadában pedig egy fiókügynökségük van, és szeretnének piacvezetők lenni Brazíliában. Egy olyan piacon, amiben megbíznak.

- Brazília belső gazdasága nagyon erős. Itt nem történhet meg az, ami nemrég velünk történt Európában, vagyis, hogy az amerikai gazdaság miatt egyszer csak az európai gazdaság is megállt. Itt talán lassul majd a gazdaság, de ha meg is torpan, újra szárnyalni fog – bizakodott Donato Garcia.

Következő állomásunk a Bacio di Latte, egy olasz-skót páros vezette cég. Első fagyizójukat négy éve kezdték Sao Paulóban, azóta már tucatnyi boltot nyitottak. Uralkodóvá válni egy olyan piacon, ami előtte nem is létezett Brazíliában, egy igazi akadályverseny volt.

- Van egy mondás, miszerint Brazília nem kezdőknek való, és hát ez tényleg így van. Az engedélyektől kezdve az építkezés késleltetéséig… Papíron persze minden csodás, az ütemezés tökéletes és az ár is korrekt. A valóságban pedig senki sem dolgozik, minden csúszik, semmi sem készül el időre, miközben a büdzsét lassan elfogy – számolt be tapasztalatairól Nick Johnston, társtulajdonos.

A két partner erőfeszítései végül kifizetődtek: most 200 embert alkalmaznak, és további boltokat akarnak nyitni Sao Paulóban és Rio de Janieróban.

- A brazilok, az európaiakkal összehasonlítva, sokkal nyitottabbak az innovációra, az új, a másfajta dolgokra. Az európaiak, akár olaszok, akár franciák vagy spanyolok, sokkal tradicionálisabbak – magyarázta a különbségeket Edoardo Tonolli, társtualjdonos.

- Ha úgy hasonlítom össze Brazíliát és Európát mint két embert, akkor Európa lenne az aggastyán, akinek különleges élete volt, csodálatos tapasztalatai vannak, de már nincs jövője. Brazília viszont az a kamasz, aki előtt még ott az egész élet. Biztos követ el nagy hibákat, de remélhetőleg valami jobb válik majd belőle – fogalmazta meg Nick Johnston.

Fortuna azonban nem mosolyog mindenkire, aki Brazíliába jön szerencsét próbálni. Luis Barcelónából költözött Rio de Janieróba egy éve. Cégével európai bevándorlóknak segít. Megfelelő előkészítés és vízum hiányában könnyen válhat belőlük csóró illegális bevándorló.

- Érkeznek ide külföldiek úgy, hogy se munkájuk, se lakásuk, ráadásul pénzük is alig van. Azt hiszik, hogy idejönnek és itt élnek majd a Copacabánán, valamelyik házikóban, csak kinyitják az ablakot és bámulják a tengert. Azt fel sem fogják, hogy ez egyáltalán nem így működik. Mehetnek a favelákba, a város szélére, ahol nincs biztonság, csak drogkereskedelem. Hát ez az, amit itt kapnak – mondta az Euronewsnak Luis Giron, a DocLegal vezetője.

Mióta viszonylagos rend van Rio faveláiban, egyre több külföldi telepedik le ott, hogy vendégházakat nyisson, vagy más turisztikai szolgáltatást nyújtson. A Vidigal favelában az olasz Marcóval találkoztunk.

Ő a megfizethetetlen riói bérleti díjak miatt költözött ide, és a barátnőjével nyitott egy kis pizzériát. Szeretnek Vidigalban élni, de az élet itt nem mindig könnyű.

- Nem egyszerű az élet egy ilyen favelában… Rossz a közlekedés és vannak lakhatási gondok is. A most kezdődő focivébé és a 2016-os nyári olimpia miatt pár hónap alatt háromszorosára nőttek a lakbérek. Drága szállás egy olyan környéken, ahol szinte teljesen hiányzik a közművesítés – fejtetgette Marco Alessio di Gregorio, a pizzéria tulajdonosa.

Mások pont a focivébéből profitálnának. Rio szívében Oliver és két francia üzlettársa saját szenvedélyükre és a brazilok futballszeretetére épített. Létrehozták az első belvárosi futballpályát, amivel egy szűk piaci rést találtak egy olyan városban, ahol kevés a hely.

- Egy igazi fogyasztói országban élünk, tehát működik a dolog. Bár a brazilok eleinte haboztak, hogy itt gyakoroljanak-e, de hát ez attól még futball, ráadásul nagyon kényelmes, hiszen közel van a munkahelyükhöz és az otthonukhoz. Szóval elég gyorsan ideszoktak – mesélte a kezdetekről Oliver Bertuel a Só 5 társtulajdonosa.

De még a három üzlettársnak is elment néha a kedve.

- Brazília nem egy eldorádó. Az emberek mindig azt gondolták, hogy márpedig az, de meglett ennek a hátulütője. Mi kitartottunk, mert hárman voltunk. De őszintén, szerintem azoknak, akikkel az elmúlt négy évben találkoztam, 99 százaléka már hazament – mesélte tapasztalatait Oliver Bertuel.