rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

D-day: veteránokat faggatnak a turisták Normandiában


Insight

D-day: veteránokat faggatnak a turisták Normandiában

Az 1944-es normandiai partraszállás mérfőldkő a történelemben. A szövetségesek akkori, június 6-án kezdődött hadműveletére emlékeznek a napokban politikusok és veteránok Franciországban.

Az Euronews különtudósítójával, Laurence Alexandrovicz-csal Olivier Peguy beszélgetett.

*Olivier Peguy:
Laurence, te sokakkal beszélgettél a normandiai tengerparton az elmúlt napokban. Mesélj arról, hogyan készült a régió erre az évfordulóra?*

Laurence Alexandrovicz:
Ez egy nagy ünnep itt, Olivier, nincs olyan családi ház vagy középület, amely ne lenne feldíszítve, ha csak egy apró zászló vagy szalag erejéig is. A parton is amerikai, brit, kanadai zászlók jelzik, hol értek partot a szövetségesek csapatai. Feliratok hirdetik többfelé is, hogy “Mindnyájan 70 évesek vagyunk!”. Tömve vannak a szállodák, az éttermek, a múzeumok, mindenütt turistákat látni. Egyikük, egy amerikai hölgy azt mondta, szerinte nagyon megható ez a szlogen, mármint, hogy mind 70 évesek vagyunk. Az utakon pedig rengeteg korabeli katonai jármű, többségükben dzsippek kosztümös sofőrökkel és utasokkal, akik a múlt század 40-es éveinek divatja szerint öltöztek. Nemcsak franciák, belga, brit, még orosz gyűjtők is érkeztek erre az alkalomra. Utóbbiak veterán autójukon tették meg az utat Moszkvától egészen Normandiáig.

*Olivier Peguy:
Úgy tudom, találkoztál veteránokkal is – amerikaiakkal, britekkel, kanadaiakkal -, mind jóval túl vannak már a nyolcvanon. Nekik mit jelentett visszatérni ide?*

Laurence Alexandrowicz:
A helyzet az, Olivier, hogy ezek nagyon megindító, mondhatom, hogy torokszorító napok mindazoknak, akik egykor itt harcoltak. Gondolj csak bele, számukra minden bizonnyal ez az utolsó alkalom, hogy visszatérhettek ide. Boldogok, hogy itt lehetnek újra, büszkeség tölti el őket, de tudod, miközben beszélgetek velük, mindnyájuk szeme sarkában könnyek ülnek. Elesett bajtársaik emléke és a sok szenvedés, amin keresztül mentek – a feltámadó nosztalgiának része a sok borzalom is.

A turisták persze rajongással néznek rájuk, megszólítják őket, fényképezkednek velük. Láttam egy amerikai csoportot, ők a fotózkodás után elénekeltek egy múlt század közepi dalocskát az immár 94 éves egykori őrmesternek. Róla jut eszembe, hogy a megindító helyzeteket sokan közülük viccelődéssel oldják. Így lehet, hogy többségükben mosolygósak, sok itt a nevetés. Egyikük például azt mondta nekem az interjú végén, nem mesél el mindent, mert tartogat anekdotákat a 80. és a 90. évfordulóra is.

És van itt még valami, Olivier, ami közös fájdalmuk: ez a világ mostani békétlensége. Az, hogy nyilvánvalóvá vált – az áldozat, amit ők hoztak, nem volt elég ahhoz, hogy tartós békesség legyen Európában vagy akár a világon. Újabb háborúktól tartanak, és ez számukra különösen nyomasztó aggodalom.

*Olivier Peguy:
Azt mondod, Laurence, hogy a mostani háborús megemlékezések rengeteg belföldi és külföldi turistát vonzottak Normandiába. Vajon miért?*

Laurence Alexandrovicz:
Ez egy különleges év, hiszen több kerek háborús évforduló is mostanra esik. Június elején ugye a második világháborús partraszállást ünnepeljük, június végén pedig az első világháborút kirobbantó szarajevói merénylet centenáriuma lesz, úgyhogy ez a kettő együtt talán többeket megmozdít a tengerentúlon, mint ahányan egyébként útra kelnének ilyesmi miatt.

A turisták többsége persze amerikai, akik saját bevallásuk szerint azért is fontosnak tartották, hogy itt legyenek, mert azokkal a veteránokkal, akikkel most még beszélgethetnek, akár már jövőre is esélytelen lehet találkozniuk.

Ami a számokat illeti, Olivier, csak itt, Normandiában több mint 400 megemlékezést tartanak még a szövetségesek 70 évvel ezelőtti partraszállásának tiszteletére szeptemberig, úgyhogy a helyiek úgy készülnek, hogy nyár végéig akár 8 millió turista is megfordulhat náluk – itt, Normandiában.