rendkívüli hír

A francia kávéház, amelyet elsőnek szabadítottak fel a britek a második világháborúban

Éppen ezt olvassa:

A francia kávéház, amelyet elsőnek szabadítottak fel a britek a második világháborúban

Betűméret Aa Aa

Az északnyugat-franciaországi Bénouville-beli Pegazus-híd mára szinte már zarándokhellyé vált a normandiai partraszállás – a második világháborúban az angolszász szövetségesek által a második frontot megnyitó, a világtörténelem legnagyobb partraszállási hadművelete – óta eltelt évtizedekben

A britek 6. légideszant-hadosztályának katonái 1944. június 5-én, sötétedés után jelentek meg az átkelőnél.

A hídtól mindössze 20 méterre álló Gondrée kávéház volt a legelső francia épület, amelyet felszabadítottak. A kávézót alapító Therese és George Gondrée egyik lánya, Arlette emlékezetében ma is élénken él a hetven évvel ezelőtti nap.

- Hogy miért ezt szabadították fel elsőnek? Azért, mert a brit hadsereg tisztában volt azzal, hogy a szüleim kétnyelvűek, méghozzá a brit hírszerzés számára fontos két nyelvet beszélik. Anyám elzászi volt, németül tanult az iskolában, és mivel képzett ápoló is volt, apámmal már úgy találkozott, hogy angolul is jól tudott. A németek azonban sohasem tudták meg, hogy micsoda kincs birtokában voltak a szüleim – magyarázta Arlette, a Gondrée kávéház jelenlegi tulajdonosa.

- Óriási robajt hallottunk, és ez a házat körülvelő zaj más volt, mint amit akkoriban kénytelenek voltunk megszokni. Nem is menetelő katonai bakancsok csattogása, amit ugyancsak gyakorta hallgattunk. Egy idő után feltörték az ebédlőajtó zárját, és egyértelmű volt számunkra, hogy a németek jöttek. De amikor megláttuk őket, kiderült, hogy brit katonák azok – tette hozzá.

A két testvér Arlette és Georgette Gondrée sosem felejtik el 1944. június 5-éjének éjszakáját.

- Amikor az ember szenved, és közben remél, és ezek a remények egyszer csak valóra válnak. Nézze, itt nagyon sok fiatal emberről volt szó, akik még életük elején voltak. Sokan közülük meghaltak. Sokan megsebesültek, de azok, akik túlélték, azok felépülésük után tovább folytatták a harcot. Mi ezt végignéztük, én és a nővérem, és sosem leszünk képesek elfelejteni. Egy nagyon erős, szerető családban nőttünk fel, ahol megtanultunk különbséget tenni fontos és kevésbé fontos között. Azok, akik felszabadítottak bennünket, fontosak nekünk, és mindig is azok maradnak – mondta Arlette Gondrée.