rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

D-Day: hetven éve szálltak partra Normandiában


insiders

D-Day: hetven éve szálltak partra Normandiában

1944. június 6-án a szövetséges erők partraszálltak Normandiában, hogy felszabadítsák Európát a náci uralom alól. Megérte-e ez az áldozat? Hetven évvel később azokkal beszéltünk, akik részt vettek a D-Dayként elhíresült akcióban.

- Nem tudtam, hová megyek. Csak annyit tudtam, hogy Európába. Több ezren voltunk, tele volt a hajó.

- Két vörössapkás állt az ajtóban, megakadályozták, hogy bárki be- vagy kimenjen. Graham vezérőrnagy odafordult hozzám, és azt mondta: holnap lesz a D-Day, ezért tartjuk ma ezt a partit.

- Eisenhowertől és Ramsey tengernagytól kaptunk egy üzenetet, ez állt benne: “Imádkozzatok, mert nagy feladat vár ránk, fel fogjuk szabadítani Európát. Számítok mindannyotokra, hogy megteszitek a dolgotokat.”

Felszabadítani Európát a náci uralom alól. Ez volt a célja a normandiai partraszállásnak. A hetven évvel ezelőtti emlékek élénken élnek mindenkiben, aki részt vett a hadműveletben a légierő és a haditengerészet tagjaként vagy a D-Day titkos előkészítőjeként.

- Június 5-én éjszaka egy álcahálóban feküdtem le, abban aludtam. Csak ennyi volt. Nem volt semmi más.

- A legtöbben emeletes ágyakon feküdtünk. Állandóan mozgott, borzasztóan tengeribeteg voltam az elejétől fogva. Alig vártam, hogy kiszálljak a hajóból, nem érdekelt, hogy mi vár a parton. Ki akartam szállni abból a hajóból.

1944. június 6-án kora reggel a szövetséges katonák első hulláma megérkezett Normandia partjaira. Megkezdődött az Overlord hadművelet.

Utah, Omaha, Gold, Juno és Sword. Ezek voltak a fedőnevei a normandiai partszakaszoknak, amelyeken a modern hadviselés legnagyobb meglepetésszerű invázióját hajtották végre. Több mint 150 000 katona szállt partra egyetlen nap alatt.

A meglepetésszerű partraszállás ellenére a szövetségesek heves ellenállásba ütköztek, a németek keményen védték Hitler úgynevezett Atlanti falát. A legtöbb katona az Omaha partszakaszon halt meg, sokan már az előtt, mielőtt partra értek volna. Lelőtték őket, vagy a tengerbe fulladtak.

- Egy valamit nem értettem. Mentőmellényt adtak nekünk, de azt nem mondták, hogyan kell fölvenni. Ha az ember alulról húzza föl, rossz helyen köti meg, akkor megfullad. Nem tud kiegyenesedni.

- Amíg ki nem értem a partra, életemben nem láttam még halottat. Amint partot értem a második hullámban, szörnyű volt a mészárlás látványa. Megálltam néhány másodpercre. Elállt a lélegzetem. Borzalmas volt.

- Száz ember van ott a korosztályodból, és látod, hogy mindannyian halottak. Miért menjek oda vissza? Hallom, hogy haldokolnak, és sírnak a szeretteik után. Nem tudsz segíteni rajtuk. Csak a saját védelmedre tudod használni a holttestüket. Mindenütt halottakat látsz magad körül. Ezt nem tudom elfelejteni, bárki bármit mond, ez egyszerűen nem megy.

Becslések szerint 10 000 szövetséges katona halt meg június 6-án. Főleg britek, amerikaiak és kanadaiak, de voltak többek között ausztrálok, lengyelek és norvégok is. 177 francia kommandós is partra szállt a britekkel a Sword partszakaszon. Sokan meghaltak közülük a normandiai csatában.

- A parancsnokok speciális kiképzést kaptak, ez egy különleges alakulat volt. Éles lőszerekkel gyakoroltunk. Nagyon képzettek voltunk, nem ismertünk félelmet. Örültünk, hogy visszatérünk Franciaországba. Gondolhatja, négy év távollét után hazatértünk, hogy felszabadítsuk Franciaországot. Inkább örültünk, mintsem, hogy féltünk volna.

Főleg azok örültek a felszabadítóknak, akiknek a testvérét, apját vagy férjét deportálták, és sosem tértek vissza.

- Június 6-án este zajt hallottunk. Egy német oldalkocsis motorkerékpár volt, benne egy tiszt ült. Tiszti sapkája félrecsúszott, véres volt a feje, oldalra dőlt, majdnem kiesett a motorból. Azt nem mondom, hogy örültem, hogy látok valakit haldokolni, bármilyen legyen is a nemzetisége. De amikor a gőgjükre, az arroganiájukra gondoltam, és láttam azt a szánalmas, sebesült testet a motorkerékpáron, azt mondtam magamban: uraim, meglátják, hogy ez a vég kezdete. És tényleg ez volt a vég kezdete.

Sokaknak keserédes volt a vég kezdete. Négy évig szenvedtek a náci megszállástól. A leghosszabb nap végére azonban a szövetségesek elfoglalták a partot. Néha szürreálisnak tűnt az egész.

- Amint kiértünk a sétányra, láttuk, hogy egy vörössapkás irányítja a forgalmat. Tudja, kik a vörössapkások a brit hadseregben? Katonai rendészek. Úgy irányította a forgalmat, mintha a Picadilly Circus közepén lettünk volna. Otthagyta a véres partot, odament, és csinálta a dolgát.

Bár a D-Day sikeres volt, a normandiai csata augusztus végéig tartott. A szövetséges és a német erők is csaknem félmillió embert vesztettek. Az egykori ellenségek ma szövetségesek, és Európa békében él. De vajon megérte-e az áldozat azoknak, akik részt vettek a harcokban?

- Azt hiszem, megérte. Ha mást mondanánk, elárulnánk azokat a srácokat, akik ott fekszenek eltemetve Normandiában. Ezt nem tehetjük meg. Akkor a semmiért adták volna az életüket. Ők a háború hősei.

- Soha nem gondoltam úgy, hogy felszabadítottam Európát. Úgy tekintettem erre, hogy behívtak, hogy elvégezzek valamit, amire a hazámnak szüksége volt. És megtettem, csak ez számított. Azt viszont nem hittem volna, hogy ennyire nehéz lesz. Nem gondoltam, hogy gyilkolni kell. Nem könnyű embert ölni. Kemény dolog.

- Azt látom, hogy békében élünk. Ez nagyon jó. De nem szabad felejteni. Nem szabad megbocsátani. Nem kell felejteni, de nem kell gyűlöletet tartani.

- Nincs önben gyűlölet?

- Nincs, egyáltalán. A gyűlölet nem jó.

- Amikor visszamentünk Normandiába, odajöttek hozzánk litvánok, sőt németek is, és megköszönték, hogy felszabadítottuk őket. Ennek jelentenie kell valamit. Oly sokan részt vettek ebben. Ott voltak a kanadai fiúk, velünk voltak az amerikai fiúk, aztán az oroszok is jöttek. Az egész világ egyesült a gonosz ellen.

- A területi követelések a háború fő okai. A németek élettér követelése is ilyen volt. A japánok esetében is ez volt, és ez ma sincs másként. A kérdés az, hogy valakinek mekkora ereje van ennek elérésére. 2014-ben ugyanannyira szükség van arra, hogy küzdjünk a szabadságért, mint akkoriban volt.

A normandiai partszakasz ma nyugodalmas, a hetven éve történtek azonban erősen bevésődtek mindenki emlékezetébe. Azok, akik ott voltak a D-Day-en, igazán átérzik azt, hogy nem szadad természetesnek venni, hogy Európa békében él.

Bonus: voices of D-Day

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk

insiders

Transznisztria Oroszországba vágyik