rendkívüli hír

rendkívüli hír

Homokszem a gépezetben

Éppen ezt olvassa:

Homokszem a gépezetben

Betűméret Aa Aa

Vannak reggelek, amikor meglepődve tapasztaljuk, hogy az este lemosott autónkat finom porréteg borítja. Vajon ki piszkította be? – nézünk körbe tanácstalanul. A kellemetlen meglepetés forrása azonban lehet, hogy több száz kilométerre található.

A Szahara homoktengerét időről időre viharok kavarják fel, és a hatalmas porfelhőket egészen Dél-Európáig viszik a szelek. A láthatlan légiók időről időre komoly csapást mérnek az öreg kontinensre. Ilyenkor különösen az asztmások és az egyéb légúti problémákkal küzdők szenvednek.

A levegőben szállongó homokszemcsék azonban nemcsak egészségügyi szempontból jelentenek nagy gondot. A megújuló energiaforrást használó naperőművek hatékonyságát is befolyásolják.

A sivatagi por ugyanis csökkenti a napsugárzás erősségét, így kevesebb fény jut el a tükrökig, amelyek a nap erejét energiává alakítják.

A légkörben található részecskéket és a klímát ellenőrző európai program (MACC-II) folyamatosan tájékoztatja az erőművek üzemeltetőit arról, milyen gyakorisággal várhatóak ilyen nagy porfellegek az adott térségben. Hamarosan naponta frissítik az adatokat, és 5 napos előrejelzést adnak a por várható koncentrációjának mértékéről.

A napsugárzás erőssége ugyanis meghatározó szerepet játszik abban, hová telepítsenek erőműveket.

- A tükrökön sivatagi homokrészecskéket láthatunk, amelyek sokat ártanak a rendszerünknek – magyarázza Florent Cassar, a CNIM (Constructions Industrielles de la Mediterranee) napenergia-divíziójának projektvezetője. – A por ugyanis csökkenti a napsugárzás erősségét. Ha néhány nappal előre tudjuk, hogy homokvihar közeledik, akkor a többletenergiát elraktározzuk. Ezt használjuk azokon a napokon, amikor nincs elegendő sugárzás az erőmű működtetéséhez. A tartalék a víznyomás emelkedésével lép működésbe. Ezek a nagy tartályok tárolják majd a vizet nagy nyomáson és magas hőmérsékleten. Amikor szükségünk van erre az energiára, a tartályokban lévő gőzt használjuk elektromos energia termelésére.

De vajon honnan tudják, merre haladnak a porfelhők? A Nizza melletti Sophia Antipolis Egyetemen a Transvalor nevű cég kutatói mérik a földet érő napsugárzás erősségét. Ebben a helyiségben monitorokon figyelik a sivatagi por mozgásáról készült műhold-felvételeket. Ezután a légkörben található részecskéket és a klímát ellenőrző európai program által rendelkezésre bocsátott matematikai modellek és algoritmusok alkalmazásával meg tudják jósolni a porfelhő útját.

- Manapság már olyan fejlett időjárás-előrejelzési rendszerek vannak, hogy előre látjuk, merre halad a légkörbe került sivatagi homok – mondja a Transvalor igazgatója, Etienne Wey. – A hatalmas számítógépeken futó numerikus modellek segítségével látjuk, mennyire átlátszó a légkör. Amikor több por van a levegőben, akkor kevésbé transzparens a légkör. Egyúttal azt is előre tudjuk jelezni, hogy a felhő milyen irányban mozdul el a következő három, négy vagy öt napban.

A napenergia egyre nagyobb szerepet játszik a megújuló energiával működő erőművek között. A sivatagi por azonban komoly problémát jelent számukra. Eltakarja a napot, és bepiszkítja a tükröket.

Fontos, hogy tudjuk, milyen gyakorisággal számíthatunk egy sivatagi homokvihar által elindított porfelhőre. Ez alapvető információt nyújt ahhoz, hogy megfelelően válasszák ki az új erőművek helyét, a meglévő rendszereket pedig hatékonyabban üzemeltethessék.