rendkívüli hír

Új elnök, új tartalom az Európai Bizottságban

Éppen ezt olvassa:

Új elnök, új tartalom az Európai Bizottságban

Betűméret Aa Aa

Egy fontos nevet idén újra kell tanulnia minden rejtvényfejtőnek és kvízjátékosnak. Az Európai Bizottság elnökét ugyanis már csak hetekig hívják José Manuel Barrosónak.

Két kitöltött elnöki mandátuma után a portugál exkormányfő harmadszor már nem indul, nem is indulhat az Unió kormányának számító testület irányításáért.

Az Európai Bizottság elnökét korábban a tagországok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács jelölte, és az Európai Parlament választotta meg. Vagyis maguknak a választópolgároknak nem nagyon volt ebbe beleszólásuk – persze azon túl, hogy voksaikkal meghatározták a parlamenti erőviszonyokat.

Idén először ez másképp lesz. Az európai pártcsaládok jelölteket állítottak, és az Európai Tanács közülük választ majd, mégpedig az európai parlamenti választások eredményével összhangban. Az nem változik, hogy a befutóra a parlamentnek kell rábólintania.

A tisztség korábbi, mint az Európai Unió maga. 1957-ben alapította az akkori európai gazdasági közösség hat tagja. A német Walter Hallstein töltötte be elsőként 1958 és 1967 között az akkor még meglehetősen tisztázatlan feladatkört.

Ez aztán apránként megtelt tartalommal, és ennek arányában jelentőséget is nyert. Egészen a hetvenes évek közepének olajválságáig, ami után csaknem tíz év kellett ahhoz, hogy az Európai Bizottság elnöke visszaszerezze befolyását.

Az ezt követő két mandátum a testület máig legnagyobb hatású elnökéé, a francia Jacques Delors-é lett. Amikor 1995-ben leköszönt, egy újraszervezett európai együttműködést hagyott hátra, amelynek addigra 15 tagja lett.

Az Európai Bizottság elnöke mára az intézményrendszer legnagyobb hatású tisztségviselője. Ő állítja össze az Európai Unió végrehajtó szervét adó, 28 tagú testületet, amely aztán meghatározza és képviseli az Unió nemzetközi politikáját, javaslatokat terjeszt az Európai Unió Tanácsa és törvényhozása elé. Majd kezeskedik az új jogszabályok végrehajtásáért is.

Az Európai Unió alapdokumentumainak mindegyike megemlíti, de a Lisszaboni szerződés meg is erősíti az Európai Bizottságot abban, hogy az európai közösség és nem az egyes tagországok érdekeit kell szem előtt tartania. A 2009-ben életbe lépett egyezmény nagyobb szabadságot biztosít – ma még azt mondanánk, hogy José Manuel Barrosónak. Egy hónap múlva azonban Juncker, Schulz, Verhofstadt, Keller vagy Cipras lesz az, aki a Lisszaboni szerződés jogosítványaival él, és azokra garanciát nyújt.