rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Textilpokolban varrják, fényes utcákban árulják - megváltzott-e a bangladesi varrónők helyzete a tavalyi üzemösszeomlás után?


perspectives

Textilpokolban varrják, fényes utcákban árulják - megváltzott-e a bangladesi varrónők helyzete a tavalyi üzemösszeomlás után?

A textilipar történetének legsúlyosabb balesete sokkolta a világot tavaly.
Miközben a varrógépek megállás nélkül dolgoztak, a több üzemnek otthont adó nyolcemeletes épület kártyavárként omlott össze Bangladesben. A France 3 riportja következik.

A Rana Plaza nyolcemeletes épületében ötezren varrtak éppen ruhákat a nagy nyugati márkáknak 2013 április 24-én, amikor összedőlt. 1138 munkás meghalt, és több mint 2500-an megsérültek, többségében nők.

Néhány méterrel arrébb, egy udvarban olyan asszonyok élnek, akik a plázában dolgoztak. Többen közülük súlyosan megsérültek. A sokk miatt soha többé nem akarnak textilüzemben dolgozni.

- Eltörött a csípőm. Nem tudok többet munkát vállalni. Nem tudok állni. Magam szeretnék varrni, hogy keressek egy kis pénzt, de ez sem sikerül. Mégis boldogulnom kell valahogy, nem tehetek mást – mondta egyikük.

A katasztrófában Kohinur elveszítette a nővérét és kisbabáját. Egy életre fogyatékossá vált, mégis csupán 310 eurót kapott a kormánytól.

Ami a nyugati márkákat illeti, a plázában lévő 28 közül csak 10 fogadta el, hogy kártalanítsa az áldozatokat.

A munkások mozgósítása és a nemzetközi nyomás hatására valamit azért javult a helyzet. A szektorban felemelték a béreket havi 30 euróról 53-ra.

A Babylone az egyetlen vállalat, amely megengedte, hogy a France 3 forgasson. A csoport 11 ezer dolgozójának megemelték a fizetését januárban.

- A munkások bérét végre felelmelték, de a nagy világmárkáknak is részt kell vállalniuk a felelősségben és a munkások kifizetésében – mondta a cég igazgatója.

Másik pozitív fejlemény, hogy már 150 európai márka írta alá azt a nemzetközi egyezményt, amelyet a tűzvédelemről és az épületek biztonságáról kötöttek. Ellenőrzésket végeznek majd az összes bangladesi gyárban.

Kalpona Akter a Babylone alkalmazottja és szakszervezeti tag, nagyon fontosnak tartja a biztonságról szóló megállapodást.

- Azért írták alá ezt az egyezményt, mert a katasztrófa erre kényszerítette őket. Ez jó, ha azonban például 2011-ben megkötötték volna, akkor meg emberéleteket lehetett volna megmenteni.

A Rana Plaza drámája rávilágított, hogy milyen munkakörülmények között dolgoznak a textiliparban. Mostantól a multicégeknek és az alvállalkozóiknak a dolga, hogy felelősséget vállaljanak

Ezeket a képeket rejtett kamerával forgatta az olasz RAI csatorna egyik újságírója. Bemutatta, hogy az egyik nagy olasz márkának varró gyárban, semmit nem változtak a munkafeltételek.

Összességben a helyzet nagyon vegyes.

Bangladesiek ezrei követelték az igazságot azon a helyen ahol emberek százai haltak meg, miközben a fejlett nyugati világnak készítették a ruhákat – látható a spanyol tévé riportjában.

Az egyik asszony arról beszélt, hogy a lánya a Rana Palazában dolgozott, soha nem találták meg a holttestét és kártérítést sem kaptak.

Egy másik nő 460 eurót kapott fia halála miatt, ez egynyolcada annak, amit a fair trade ruhák kampányát folytató civil szervezetek követeltek.

- 29 miillió euró kellene a kártalanításhoz, ennek az egyharmada jött össze.

A Rana Plaza ügyfelei közül a Corte Inglés, az Inditex, és a Mango, hozzájárultak a kompenzációs alaphoz, de nem tették közzé az összeget, a Benetton, a Carrefour és az Auchan viszont még nem – állítja egy civil szervezet.

- Ezek a vállalatok rendkívül gazdagok, hatalmas profitot termelnek, jelentős vagyonnal bírnak, tehát nagyon valószínűtlen, hogy ne tudnának elkülöníteni egy kis pénzt az áldozatok kártalanítására – mondta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet referense.

A szervezet szerint azért van előrelépés is. 20 ország 150 cége írta alá azt az egyezményt, amely alapján független vizsgálatokat lehet folytatni Bangladesben, ezen kívül a minimálbért is felemelték 48 euróra.

Hogyan lehet előremozdítani a dolgokat? Ezek az aktivisták tüntetésekkel gyakorolnak nyomást a multikra, akik a globalizációt kihasználva olcsón gyártatják termékeiket. Kik figyelnek rájuk és kik nem – az SF 1 Svájcban nézett körül.

A Berni Nyilatkozatot civil szervezetek alkották, célja a biztonság megteremtése a gyárakban. Már 150 ország aláírta, tehát van némi remény a javulásra.

- A biztonság azt jelenti, hogy átvizsgálják az épületeket, ellenőrzik a tűzvédelmi előírások betartását, a vészkijáratokat és az épületen statikai teszteket végeznek, valamint ellenőrzik a falak minőségét és az alapokat. Az egyezmény jogilag kötelező érvényű. Tehát a textiliparban létezik egyezmény a vállalatok és a szakszervezetek között – mondta egy svájci civil szervezet képviselője.

Csak három svájci márka írta alá az egyezményt: a Vögele, a Switcher és a Vistaprint. A Migros, a Coop, a Zebra és a Tailly Weijl viszont nem.

A Migros-nál azt mondták, hogy elvileg egyetértenek, de hatékonyabbnak tartják, ha közvetlenül a helyszínen szabályozzák a dolgokat. A cég már megtette az első intézkedéseket bangladesi üzemeiben.

- Egy riadóteszt után például azt tapasztaltuk, hogy az a szoba, ahova összetereltük az embereket, túl kicsi, ezért azt már kibővítettük – mondta a Migros területi vezetője.

A civil szervezetek szerint az általános egyezményben pontosabban szabályozzák az ellenőrzéseket.

- Nem átlátható a szakszervezetek számára, amikor a gyártók és a márkák megállapodnak egymás között. A mi egyezményünkben van egy pontos lista a feladatokról, így ennek az egyezménynek a végrehajtása megbízhatóbb – mondta Christa Luginbühl.

A biztonsági helyzet lassacskán javul Bangladesben, de még mindig túl sok a veszélyes üzem. Ám a probléma nem csak Bangladesben létezik.

Mit kellene tenni, hogy a vásárlókat ne csak az ár, hanem a varrónők munkakörülménye is érdekelje? Kifordítva kellene hordani a ruhákat, hogy a címkéket mindenki elolvassa? Hogyan lehetne tudatosabb vásárlásra ösztönözni az embereket? A France 2 járt ennek utána.

A kirakatokban csak a szép színeket látjunk és az elérhető árakat, de nem mutatják a ruhák eredetét. Például a Made in France címke sem látszik, de vajon érdekli-e ez a vevőket.

- Nem, megnézzük? – válaszolta egy fiatal nő a riporter kérdésére.

A címke nehezen olvasható.

- Törökországban készült – hangzott a válasz.

Majd újabb járókelőket kérdezett a riporter.

– Bangladesben

- Indonéziában

- Bangladesben

-Zavarja önöket ez? – kérdezte a riporter.

- Igen is meg nem is. Egyrészt szeretek olcsó ruhákat venni, másrészt viszont feltételezem, hogy nem ideális körülmények között készültek – válaszolt egy nő.

A vásárlók közül sokakat megérintett a bangladesi katasztrófa, de nem változtatta meg vásárlási szokásaikat.

- Igaz, hogy erkölcsi szempontból nem is gondoltam rá – mondta szintén egy fiatal nő.

- A fair trade cikkek és a francia áruk vásárlása nagyon drága, mert a munkaerő sokkal drágább Franciaországban – reagált egy megkérdezett fiatalember.

A vásárlók szerint a márkáknak a felelőssége, hogy termékeik milyen körülmények között készülnek.

Az euronews büszke arra, hogy világszerte vannak újságírói, készen arra, hogy a helyiek álláspontját is megjelenítsék a világpolitikai eseményekben. Olvasson többet a témáról azon a nyelven, amelyen eredetileg megjelent!

perspectives

Afrika Svájca lehetne Algéria, ha hagynák