rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Afrika Svájca lehetne Algéria, ha hagynák


Világ

Afrika Svájca lehetne Algéria, ha hagynák

Semmi váratlan nem történt Algériában, mondják sokan: Abdelaziz Bouteflika algír elnök nyerte az elnökválasztást Algériában és kezdheti meg immár negyedik, ötéves mandátumát. A 77 esztendős, beteg politikus a kampányban nem vett részt, de szavazatát azért leadta.

Az elnök legfőbb kihívója, Ali Benflis, egykori miniszterelnök bejárta az észak-afrikai országot az április 17-i választások előtt. 2004-ben már szembesült Boutefilka “legyőzhetetlenségével”, a gyanús végeredménnyel, de most ismét jelöltette magát.

A fiatalok segíthetnek megdönteni a jelenlegi rendszert

Benflis korábban azt mondta, ha csalások lesznek is, az soha nem fog kiderülni. Amit lehetett, megtett ennek kivédésére hatezer megfigyelőt küldve a választókörzetekbe országszerte. Ezután már nyugodtan várta a voksolást, mert mint mondta: úgy érezte, jobban felkészült, mint tíz éve. – Nagyobb bázis van a hátam mögött. Az emberek, különösen a fiatalok változást akarnak – nyilatkozta.

- Rengeteg fiatal most választ először. Ők már úgy nőttek fel, hogy az internet része az életüknek. Beszélgetnek a közösségi oldalakon, látják mi van Ausztráliában, Svájcban, hogyan élnek Európában, Amerikában. Részt akarnak venni a politikában, az ország életében – tette hozzá a politikus.

Benflis kampányát elsősorban barátok segítették. Voltak, akik szórólapok révén igyekeztek felnyitni a hétköznapi emberek szemét, ami nem éppen veszélytelen tevékenység. Rendszeresen fel-, olykor letartóztatták őket, mondván a Barakát mozgalom tagjai. Egy ilyen esetet sikerült kamerával is rögzíteni.

Az aktivista Massi és társa Amira Bouraoui a jelenlegi viszonyokat megelégelve hozta létre idén februárban a Barakátot – magyarul Elég-et – amikor kiderült, Bouteflika jelölteti magát és negyedik ötéves elnöki időszakára készül.

- Elutasítjuk ezt a választást, mert színtiszta komédia. Látszólag szavazhatunk, dönthetünk a sorsunkról, de a lapokat előre leosztották. Szeretnénk végre egy valóban demokratikus választást. Színészkedés és egy beteg öregúr nélkül. De Bouteflika mögött ott lapul a politikai-pénzügyi maffia, akik csak a zsebüket tömik, a nép nem számít – mondja egyikük.

A Barakát nem támogatott egyetlen jelöltet sem a hat közül. De csatlakozott minden olyan esemyényhez Algériában, mely a békés forradalom irányába mozdíthatta a társadalmat.

Kilátástalanság a vonzó felszín alatt

Algéria lakosságának 70 százaléka 20 év alatti fiatal. 25 százalékuk 16 és 25 év közötti munkanélküli fiatal. Kilátásaik nem túl jók, pedi ők jelentik Algéria jövőjét. Ugyanakkor ezek a fiatalok már nem tapasztalták meg a terrort és nem veszítették még el a reményt.

Könnyedén lehetne vonzó képet mutatni az országról, utazási magazinba való képeket készíteni. De a színfalak mögött nyomasztó a valóság.

Fouad – több ezer sorstársához hasonlóan – egy kilenc négyzetméters “lukban” él feleségével. 10 éve minden választás előtt megigérik neki a szociális lakást. – Ötévente számítunk algériai állampolgárnak, aztán elfelejtenek minket – mondja a férfi, aki bár nem járt iskolába, de talált magának munkát. Egy műhelyben dolgozik, havi 180 eurót keres.

Pedig lehetőségeit, természeti erőforrásait figyelembe véve Algéria lehetne az észak-afrikai térség Svájca. Itt van ugyanis a világ 10. legnagyobb földgáz-, és 16. legnagyobb kőolajtartaléka.

A szegénység mellett azért a bőség jelei is lépten-nyomon felfedezhetőek. Meg a pazarlásé is; a világ valaha volt legnagyobb mecsete épül egymilliárd dolláros költségvetésből, és mellé a legmagasabb minaret. Hatalmas paradoxon, hogy mindezt egy nemzetközi projekt keretében hozzák létre. Olaszok tervezték, német a kivitelező, kínai munkások építik. Sokan dolgoznak az épületegyüttesen, de algériai alig akad közöttük.

Hiányzik a know-how, a szakértelem

Néhány kilométerrel arrébb, a főváros egyik népszerű kerületében munkanélküli fiatalok nézelődnek a piacon és elmélkednek lehetőségeikről. Az olaj eladásából 200 milliárd dollár tartaléka képződött az államnak, ebből kellene megoldani a munkahelyteremtést a fiatalok számára.

A probléma ott kezdődik, hogy az olajon és a földgázon kívül semmi nem hazai a gazdaságban.
Ebben az üdítőital üzemben sincs ez másként. – Nincs egy cseppnyi algériai narancs sem ezekben az üvegekben – mondja egy munkás. A feldolgozóipar külföldi nyersanyagokat használ, és Algéria egész gazdasága az importra épül. Bármíly furcsa, a narancssűrítmény például Dél-Európából, Franciaországból érkezik.

Tízezernél is több tüntetés – hiába

Érdekes, de Algériában az évi tízezres nagyságrendet elérő tüntetések, lázadások nem annyira a rendszer alapjait érintik: inkább a társadalmi egyenlőtlenségek, vagy a jobb oktatás miatt elégedetlenkednek az emberek.

A szegénynegyed központjában rendszeresen összejönnek az emberek. Többségüknek nincs hová sietni, így beszélgetnek az utcán.

- Forradalmat akarunk, de vért nem. Egyszerűen azt szeretnénk, hogy észrevegyen, hallgasson meg minket is a hatalom – mondja egyikük.

Algir központja más képet mutat. A művészlelkű fiatalok minden szombaton délben megcsinálják a saját törpe-forradalmukat egy szál gitárral a kézben. A szabadságról énekelnek a parkban a pálmafák alatt.

- Itt jól érezzük magunkat. A rendőrség időnként ránk ront, kicsit összerúgdosnak minket, de nem számít. Mi minden szombaton itt vagyunk – mondja egy srác. – Süketek és némák vagyunk, ez az igazság. Nehéz beletörődni ebbe a helyzetbe és nem is akarunk – mondják. – Szabad vélemény-nyilvánítást! – mondja valaki más.

Elméletileg ők Algéria jövője. Ők dönthetnek szavazatukkal. Dönthettek?