rendkívüli hír

Afrika segítséget remél Európától

Éppen ezt olvassa:

Afrika segítséget remél Európától

Betűméret Aa Aa

Gazdasági növekedés, de sok fiatal munkanélküli. Felekezeti erőszak, de alakuló biztonságpolitika. Rossz kormányzás és a kapcsolatok Európával. Afrika helyzetéről beszélgettünk a Kongói Köztársaság elnökével, Denis Sassou-Nguessóval.

- Elnök úr, köszönöm, hogy elfogadta meghívásunkat, és időt szakított az Euronews-ra az Európai Unió-afrikai csúcstalálkozó közben. Ezt a tanácskozást hét évvel a lisszaboni csúcs után tartják. Először is engedje meg, hogy idézzem Önt. A Géopolitique Africaine című lapban azt írta nemrégiben, hogy Európának szüksége volt Afrikára, éppúgy, ahogyan Afrikának szüksége volt Európára. Azt javasolta, hogy Afrika és Európa kapcsolatait helyezzék új alapokra, a 21. század kihívásainak megfelelően. Hagyjuk el Brüsszelt, és nézzük az afrikai kontinenst, annak is egy olyan részét, ahol tragikus események történnek: a Közép-afrikai köztársaságot. Ön szerint az Afrikai Unió eleget tett a helyzet megoldásáért?

- Közép-Afrikában az államszervezet kívánnivalót hagy maga után, ez fontos politikai és intézményi kihívás.

- Európának többet kellene tennie Közép-Afrikában, vagy az afrikaiaknak maguknak kell a biztonságról gondoskodniuk?

- Ma 6000 ember van a nemzetközi erőkben különböző afrikai országokból, amelyek vezetői próbálnak segíteni a Közép-afrikai Köztársaságnak. Néhányszor már sikerült megakadályozniuk, hogy tragikussá forduljon a helyzet. Az Afrikai Unió átvette a nemzetközi békefenntartó erők irányítását, és ebben maga mögött tudja az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsának támogatását.

- Ezek az afrikai erők, elnök úr, az európai erők és egy ENSZ-határozat megakadályozhatják-e, hogy kettészakadjon az ország?

- Azt gondolom, hogy ezt el kell kerülni. Jelenleg az Európai Uniónak 28 tagja van, Afrika pedig régóta széttagolt. Több integrációról beszélünk Afrikában, nagyobb regionális egységekről. Nem látom értelmét annak, hogy még kisebb darabokra vágjanak szét olyan kicsi államokat, amelyeket már amúgy is kis egységekre szabdaltak szét, a józan ész ellenére. Azt gondolom, hogy meg kell akadályozni a Közép-afrikai Köztársaság kettészakadását. Ehhez a nemzetközi közösségnek logisztikai és pénzügyi támogatást kell nyújtania a békefenntartó erőkön keresztül. A közép-afrikai kormánynak közvetlenül is pénzügyi és technikai segítségre van szüksége. Normalizálni kell a helyzetet az egész országban, és a stabilizációval megnyitni az utat a párbeszédhez.

- Térjünk át belpolitikai kédésekre. Elnök úr, indul-e a következő választáson?

- A vita nyílt az országban, meghallgatom a politikai és társadalmi szervezetek véleményét. Ez nem lehet hatalmi kérdés, nem akarok minden áron maradni.

- Tehát még nem hozta meg a döntését.

- Még nem. Inkább meghallgatom a nép vélemnyét, a nép nélkül nem lehet dönteni.

- Mint tudja, egy egyesület Franciaországban bírósághoz fordult afrikai államfők sikkasztásgyanús ügyei miatt.

- Már korábban elhatároztam, hogy nem beszélek erről a kérdésről.

- Mindazonáltal milyen választ adna a bíráknak, akik vizsgálódnak az ügyben?

- Vannak, akik azt gondolják, hogy megsérthetik más államok, más népek szuverenitását. Nem tudom, meddig képesek elmenni a túlzásokban és a provokációban.

- Maradjunk a jogi területen. Nemrégiben a Nemzetközi Büntetőbíróság Elefántcsontpart volt elnökének kiadatását kérte emberiesség elleni bűncselekmények miatt. Néhány afrikai ország, az Afrikai Unió tagjai, felemelték ez ellen a szavukat, bírálták a Nemzetközi Büntetőbíróság, idézőjelben rasszistának nevezték, jóllehet a főügyésze, Fatou Bensouda afrikai. Mit gondol a Nemzetközi Büntetőbíróság működéséről?

- Afrika azt látja, hogy miközben drámák történnek többfelé a világban, a Nemzetközi Büntetőbíróság nem tesz semmit. Afrika országaiban viszont mindig találnak valami ügyet, valakit, akiről ítélkezni kell, azt elfogadhatatlannak tartjuk.

- Kenya néhány hónapja élesen bírálta a Nemzetközi Büntetőbíróságot. Ön teljesen törvényesnek tartja a bíróság munkáját?

- Drámák és súlyos dolgok zajlanak a világon, nem akarom ezeket felsorolni, mindenki tudja, a Nemzetközi Büntetőbíróság azonban hallgat. Senki nem mond semmit. Eközben megszokottá vált az, hogy kéthavonta azt halljuk, hogy egy hatóságot vagy hivatalban lévő államelnököt a Nemzetközi Büntetőbíróság elé idéznek, ez elfogadhatatlan. Ez ma az afrikai vezetők álláspontja. Ez nem jelenti azt, hogy meg akarjuk vonni a bíróságnak azt a jogát, hogy hatalmát gyakorolja. Azt akarjuk, hogy ugyanolyan módon járjanak el minden állammal és a világ minden vezetőjével szemben.

- Térjünk át gazdasági kérdésekre. Minden évben 11 millió fiatal lép be a munkaerőpiacra Afrikában. Ugyanakkor sokan ezek közül a fiatalok közül a szürkegazdaságba kényszerülnek, mert nincs elég lehetőségük. Mit lehetne tenni a fiatalok elhelyezkedéséért, jobb integrációjáért?

- Ha átalakítjuk kapcsolatainkat a partnereinkkel, akkor meg vagyok győződve arról, hogy Afrikának megvannak az eszközei ahhoz, hogy munkát adjon ezeknek a fiataloknak Afrikában, és az emigránsok ne haljanak meg a Földközi-tengerben. A mediterrán régiónak kapcsolódási pontnak kellene lennie Európa és Afrika között, ehelyett temetővé vált. Drámai helyzet alakult ki, ezt a kihívást is meg kell oldania Afrikának.

- Gondolja, hogy újra kell gondolni a kapcsolatokat az Európai Unió és Afrika között, figyelembe véve az afrikai növekedési kilátásokat? Új kereskedelmi partnerség létrehozására van szükség az EU és Afrika között a javuló afrikai növekedés miatt?

- Európának és Afrikának is érdekében áll, hogy hozzunk létre hozzáadott értéket és munkahelyeket, képezzük az embereket az afrikai földrészen, emeljük Afrika fejlődési színvonalát, hogy nagyobb volumenű kereskedelem jöhessen létre. Ezeket a kérdéseket már Lisszabonban is megvitattuk. Most már a megvalósításnak kell következnie.

- Lisszabonban több szándéknyilatkozat is született. Nem lenne itt az ideje, hogy csökkentsék a távolságot a nyilatkozatok és a tettek között?

- Afrika nem elégedhet meg azzal, hogy megnyitja piacait, hogy termékekhez jusson, anélkül, hogy eladná a sajátjait.

- Tehát olyan kapcsolatokra van szükség, amelyekben mindenki nyer, és nem egyoldalú viszonyra, amely eddig jellemző volt.

- Igen, ez volt a helyzet a gyarmatosítás óta, és talán egészen a mai napig így van.
Azt szeretnénk elérni, hogy Európa támogatást nyújtson Afrikának, partnerének, akinek erre szüksége van ahhoz, hogy emelje fejlettségi szintjét. Tartós partnerségi viszonyra van szükség, olyanra, amilyet Európa másokkal, például Ázsiában vagy Amerikában létrehozott.

- A biológiai sokszínűség megóvása Afrikában lehetővé teszi a következő nemzedékek számára, hogy jobban éljenek az afrikai földrészen, és másutt is a világon.

- Felelősségünk az, hogy megvédjük a Kongói-medencét, amely Amazónia mellett a világ másik tüdeje. Tehát felhívást teszünk közzé partnereinknek, hogy azok a tanácskozások, amelyek ezügyben zajlanak, ne végződjenek mindig kudarccal. A Rio+20-as tanácskozás előtt egy nappal a gazdag országok képviselői Mexikóban gyűltek össze, majd mindannyian hazatértek. Úgy tettek, mintha Rióban csak a szegények csúcstalálkozójáról lett volna szó. Mi ott voltunk, miközben a gazdagok, a legnagyobb szennyezők, hazamentek. Ez nem érdekelte őket.

- Ma az európai vagont kell az afrikai mozdonyhoz kapcsolni, a mozdony ezúttal afrikai.

- Ezt így nem mondanám, mindenesetre két olyan erőről van szó, amelynek együtt kellene működnie, hogy haladjanak. Nálunk Afrikában is európai nyelveken folyik a kommunikáció az országok között. Olyan népekről van szó, amelyek régóta ismerik egymást, és ez a két kontinens áll a legközelebb egymáshoz. Úgy tudunk előrelépni, ha konkrét akciókat hajtunk végre, ahelyett, hogy továbbra is csak beszélnénk róla.