rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Fülöp szigetek – a természet gyilkos játszótere


Világ

Fülöp szigetek – a természet gyilkos játszótere

Kegyetlen gyakorisággal sújtják természeti katasztrófák a Fülöp-szigetek lakosságát. Földrengések, tájfunok tépázzák az egyébként is sérülékeny közösségeket.

- Megpróbáltam felmászni az ablakba, de a víz már a nyakamig ért. Úsznom kellett, a víz egyre emelkedett. Az öklömmel törtem át a mennyezetet, így tudtam levegőt venni – mondta el egy túlélő.

2013. november 8-an söpört végig a Haiyan tájfun a délkelet-ázsiai szigetcsoporton. A 220 ezres lélekszámú tartományi székhely, Taclobant gyakorlatilag a földdel tette egyenlővé. 6000 ember veszítette életét!

Egy asszony így emlékszik arra a szörnyű napra: – Egyre csak imádkoztunk… Istenem, állítsd meg az elemek tombolását, nem bírjuk már tovább! Mentsd meg a gyermekeinket!

Tavaly novemberben a világ döbbenettel figyelte a Haiyan szupertájfun pusztításáról érkező híreket, felvételeket. De a kisebb nyilvánosságot kapó helyi viharok is gyilkos erővel csapnak le a térségre. Ezek intenzitása és gyakorisága növekszik az utóbbi években.

Február elején az Agaton névre keresztelt vihar tombolt Mindanao szigetén. A 300 ezres Butuan City-n mély nyomokat hagyott a természet őrült tánca.

Az iskolákban nincs tanítás. Az áradat után a takarítás, helyreállítás zajlik. Van munka bőven.

Az egyik iskola pedellusa mutatja a károkat. – “Emberemlékezet óta nem volt ilyen magas az árvíz szintje a folyón, a fél város víz alá került. Senki sem számított erre. A város iskolái közül itt okozta a legnagyobb károkat az özönvíz. Sártenger borított és részben még borít is mindent. Nem ismerek olyat a könyéken, aki ne lenne áldozata a ennek viharnak.

Megszokni nem lehet, csak együtt élni azzal, hogy a természet szörnyű szeszélye újra és újra labdázgat a filippínó közösségek sorsával.

A Haiyan szupertájfun és a februári, Mindanaót megtépázó vihar húszezer embert űzött el lakóhelyéről, Taclobanból és Butuanból. Úgy érezték, ott már nincs miről és mit újrakezdeni.
Többségük a főváros, Manila felé vette az irányt.

A Luzon sziget délnyugati részén fekvő metropolisz arculata végletesen szélsőséges. A pazar felhőkarcolók árnyékában egyre nő a nyomornegyedek kiterjedése. A teljes manilai agglomeráció lakossága meghaladja a 14 milliót. A természeti katasztrófák miatt bevándorlók a nincstelenek számát gyarapítják.

Rengeteg segítségre lenne szükségük az otthonteremtéshez, a krízisközpontok csupán átmeneti megoldást jelentenek. Érthető, hogy borúsan látják a jövőt.

Nem elég a természeti katasztrófát túlélni, ami utána következik – ha lehet – még keményebb próbatétel. Élelem, gyógyszer és otthon nélkül!
Gyermekek, nők, férfiak – ezrek várakoznak a segélyközpontokban.
A kiszolgáltatottság érzése megrágja a lelket.

- Nem tudom, mitévő legyek most! Talán itt tudnak rajtunk segíteni. Nem maradt semmink Taclobanban! Fogalmam sincs, hol a családom, mi történt velük. Azért jöttem, mert nincs kihez fordulnom. Talán itt kapok némi pénzt, hogy elutazhassak. Meg kell keresnem a gyerekeimet – zokogta el reménytelennek tűnő helyzetét egy asszony Manilában.

Mindanao sziget, Butuan City, Agusan folyó. A parton deszka-tákolmányok. De a bennük élők legalább elmondhatják, van fedél a fejük felett. Van otthonuk.
Sokaknak az Agaton tájfun nem csupán az otthonát, de szeretteit is elragadta.

Egy helyi férfi az őt ért tragédiáról mesélt: – Lecsapott a tájfun, jött az áradat. Egy autógumi-belsőbe kapaszkodva maradtam fenn a víz színén. Nem tudtam, hogy a fiam követ-e, képes-e úszni a hömpölygő árvíz közepette. Amint elvonult a vihar, kerestem őt. Kérdeztem a feleségem, hol a fiúnk? Ő visszakérdezett: hogy érted? Utoljára melletted láttam, derékig a vízben! Akkor már tudtam, hogy nem él. Visszamentem felkutatni. Néhány környékbeli fiú segített. A híd alatt találtunk rá felpuffadva, meghalt.

Az Agusan életet és egyre sűrűbben halált is hoz Butuan City lakosaira. A város polgármestere, Ferdinand Amante számára fontos, hogy az utóbbi ritkán, ha lehet soha ne történjen meg. – A folyó két partján 6000 olyan család él, amelyik közvetlenül veszélyeztetett már egy kisebb árviz esetén is. Évszázadokon át az Agusan folyó volt az élet forrása errefelé, de az utóbbi években egyre gyakoribbak az áradások. A mi felelősségünk, hogy megoldást találjunk erre az egyre súlyosabb problémára. Legutóbb 100 ezer embert kellett kitelepítenünk, hogy megóvjuk az életüket. Próbálunk megállni a saját lábunkon, saját erőből úrrá lenni a nehézségeken, de ez egy pokolian nehéz feladat. Büszke vagyok arra, hogy azt tartják rólunk butuaniakról, keményebbek vagyunk, mint bármely más filippínó népcsoport. És rugalmasak is, gyorsan alkalmazkodunk a megváltozott körülményekhez.

Ha elvonul a vihar, ismét élettel telik meg a folyó part, gyerekzsivajtól hangos a vidék.
Ilyenkor újra barátként viselkedik a folyó.

A következő tájfunig…

Internal Displacement Monitoring Centre
Norwegian Refugee Council

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk
Holdbéli tájat hagyott hátra a bolíviai árhullám

Világ

Holdbéli tájat hagyott hátra a bolíviai árhullám