rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Nehezen illeszkednek be a társadalomba a kiszabadult ETA-foglyok


Insight

Nehezen illeszkednek be a társadalomba a kiszabadult ETA-foglyok

Az elmúlt hónapokban kiszabadult ETA-foglyok társadalomba való beilleszkedése nagy kihívást jelent Spanyolországnak. A fegyveresek nem akarnak interjút adni, miközben megpróbálnak alkalmazkodni egy olyan világhoz, amely sokat változott a tucatnyi börtönben töltött év alatt.

Bilbaóban a terrorszervezet korábban bebörtönzött tagjai egy egyesületet hoztak létre, hogy segítsék a volt ETA-foglyok beilleszkedését a baszk társadalomba. Számos területen nyújtanak segítséget: a bürokrácia, az egészségügy, a munkaügy és a pénzügy területén is. Az egyik legnagyobb kihívás, hogy munkát találjanak a volt elítéltek.

- Megpróbáljuk visszahelyezni az embereket az életbe. Olyan képzéseket adunk nekik, amiket a börtönben nem kaptak meg, másrészt olyan munkát igyekszünk találni nekik, ami nem igényel magasabb képzettséget – mondta a szervezet egy tagja, Fernando Etxegarai.

A társadalomba visszatérő ETA-tagoknak szembe kell nézniük áldozataikkal és azok családtagjaival is. Az egyik korábban meggyilkolt politikus apja egyértelműen nyilatkozott az Euronews riporterének:

- Nem bocsátok meg nekik, és nem is áll szándékomban. Sosem fogom megtenni – mondta Rubén Múgica

Az áldozatok és a terroristák két külön világban élnek, egy országon belül…

- Baszkföldön csupán kétmillióan élünk, de mégis elég nagy ahhoz, hogy az emberek saját köreiken belül tudjanak élni anélkül, hogy egymással kapcsolatba kerülnének – mondta Fernando Etxegaraia.

- Lehetetlen, hogy a normál emberek együtt éljenek a bűnözőkkel. Ha a bűnözők megérdemlik a figyelmet, akkor azok még több figyelmet érdemelnek, akik nem gyilkoltak – véli Rubén.

Az Euronews tudósítója szerint az áldozatoknak több szervezete is van Baszkföldön. Ahogy a riportból is kiderült, még hosszú az út addig, hogy az ETA tagok és az áldozatok ne elkülönülve éljenek Spanyolországban.

Az Euronews José Ramón Goñi Tirapuval készített interjút, aki 1987 és 1990 között a baszkföldi Gipuzkoa prefektusaként harcolt az ETA ellen. A szervezet többször is megpróbálta megölni. Ez elég szokványos történetnek számított volna a baszk államban, egészen addig amíg José rá nem jött, hogy fia a baszk szeparatista csoport tagja. Erről írt könyvében, melynek címe: A fiam az ETA tagja volt.

Szavakba tudja foglalni, mit érzett, milyen érzés volt megtudnia ezt a letaglózó hírt, hogy a tulajdon fia azoknak az oldalán áll, akik meg akarták, meg akarják ölni?

- Először is, azt éreztem, hogy segítenem kell a gyermekemnek, aki nagyon nehéz helyzetbe került. Ugyanakkor arra is gondol ilyenkor az ember, hogy ez a szervezet embereket öl, még ha a fiam tudtommal nem is tett ilyet. Ez a szervezet több alkalommal próbált az életemre törni. Ez persze, hogy nyugtalanná tett. Tulkajdonképpen először azt sem tudtam, hogy reagáljak. Úgy tűnt, hogy képtelen vagyok megérteni őket, hogy miért gondolkodnak így. Lehetetlenség megérteni, felfogni, hogy egy fiú, akit én neveltem fel, aki velem élt, akit szerettem és még mindig szeretek, hogyan csöppenhetett egy a mi értékrendünktől ennyire távol eső világba? Ez annyira, annyira kegyetlen.

A fia menekült az igazságszolgáltatás elől. A könyvében azt írja, hogy Franciaországban él és már 20 éve nem találkoztak. Miért nem találkoztak?

- Ő egy olyan világban él, amelyben én képtelen lennék, amely számomra érthetetlen. Egy olyan világban amelynek ajtói zárva vannak. Amellyel nincs kommunikáció. Ha találkoznék vele, az ő világa nem bocsátana meg neki. Egy maffiáról beszélünk, és az életemnek abban a szakaszában, amikor prefektus voltam, én totálisan a másik oldalon álltam. Én voltam az ellenség annak a világnak, amely most a fiam világa. Ellensége mindennek, amit ők képviselnek. Így érthető, hogy problémái lettek volna. Ezt belátom. Ami a legsokkolóbb, ahogyan a távolság nőtt közöttünk. Ő egy olyan világban él, amely nem engedi el soha. Erről szinte soha nem esik szó, ha a terroristákról beszélünk, de a tagok közt gyakran bizony félelem uralkodik, ez tény. Ne feledkezzünk el róla, hogy az ETA olykor saját fegyvereseit is meggyilkolja, ha azok szembemennek vele.

Tehát egyáltalán nem beszél a fiával?

- Nem, nem, dehogy! Több mint 20 éve nem kommunikáltunk, semmilyen módon.

Hisz abban, hogy a közeljövőben láthatja őt?

- Igen, szerintem hamarosan látni fogom. Rendkívül nehéz lesz, felfoghatatlanul nehéz, de nemsokára látni fogom.

Két évtized után ez lenne az első alkalom, hogy a láthatnák egymást. Mit mondana neki?

- Azt, hogy vége. Az ETÁ-nak vége, a szervezet mondja azt, hogy vége! Nincs már értelme. Ha van politikai ötlete, akkor azt a nyilvánosság elé kell tárnia, el kell magyarázni a közvéleménynek, de rákényszeríteni semmiképpen ne lehet az emberekre. Nehéz lesz face to face beszélni vele, az biztos.