rendkívüli hír

Elhunyt Karl Erik Böhn

Éppen ezt olvassa:

Elhunyt Karl Erik Böhn

Betűméret Aa Aa

Vasárnap hajnalban meghalt Karl Erik Böhn, a magyar női kézilabda­-válogatott volt szövetségi kapitánya. A norvég szakembernél tavaly februárban diagnosztizáltak leukémiát. Azóta többször kapott kemoterápiás kezelést, később csontvelőátültetést. Novemberben még úgy tűnt, hogy legyőzte a gyilkos kórt. Karácsony előtt egy nappal, december 23­-án azonban orvosai közölték vele, hogy kiújult a betegsége, és már gyógyíthatatlan.

Kiváló játékos, fantasztikus edző

Karl Erik Böhn 126­-szor játszott a norvég válogatottban, edzői pályafutását is ott kezdte, másodedzőként. Később a Drammen trénere lett. 2005­-től 2011-­ig volt a világhírű Larvik mestere. 2008­-ban KEK-­et nyert a csapattal, 2010­-ben elődöntős volt a Bajnokok Ligájában. 2011 januárjában követte feleségét, Heidi Lökét Győrbe, és az ETO edzője lett. A Magyar Kézilabda Szövetség felkérésére 2011 augusztusában elvállalta a női válogatott irányítását. Novemberben távozott Győrből, minden erejével a nemzeti csapatra kívánt koncentrálni. A válogatott bronzérmet szerzett a 2012-­es Európa-­bajnokságon. Kiváló kapcsolatot alakított ki a keret tagjaival, nem csak tisztelték szakmai hozzáértését, hanem szerették mentalitását és modorát is. Szerződése a riói olimpia végéig volt érvényes, az élet azonban közbeszólt.

“Most vagyok a legboldogabb és a legharmonikusabb”

Betegségéről blogot vezetett. Utolsó bejegyzésében a következőket írta: „Azt tanultuk, hogy a boldogságot és az örömöt kell keresni az életben, míg a fájdalom és a nehézségek negatív dolgok. Szerintem ez nem így van, mindkettőt meg kell tapasztalnunk. Biztosan mondhatom, hogy az elmúlt évem tele volt kihívásokkal, fájdalommal és nehézséggel, különösen, amikor karácsony előtt megkaptam a halálos ítéletemet. De január 3­-án úgy éreztem, most vagyok a legboldogabb és a legharmonikusabb. Nehéz elmagyarázni, hogy mi okozta ezt, de az átélt dolgok segítettek, hogy pozitívan viszonyuljak az élethez, és ne vegyek semmit túl komolyan. Mindannyian tudjuk, hogy egyszer meghalunk.”

Karl Erik Böhmöt a magyar és a külföldi kézilabdázók mellett az egész sporttársadalom gyászolja.