A Metropolitan ismét Franco Zefirelli sikeres rendezésében tűzi műsorra Puccini Bohéméletét. A főszerepekben a litván szoprán Maija Kovalevska és a máltai tenor, Joseph Calleja – velük beszélgetett az Euronews riportere.
A Bohéméletet Franco Zefirelli 1981-es rendezésében játssza a new yorki Metropolitan. Mimi szerepében a litván Maja Kovalevska, aki azzal vált nemzetközi sztárrá, hogy 2006-ban megnyerte az Operalia nemzetközi operaversenyt, és aki mára kinőtte a feltörekvő csillag státuszt, Rodolfó szerepében pedig a csúcsformáját hozó máltai tenor, Joseph Caleja.
- Puccini nagyon huncut ember volt – még ennél is erősebb kifejezést akartam használni – szóval Puccini számára az emberi lélek olyan, mint egy hárfa, és a zenéjével mindig a megfelelő időben a megfelelő akkordot pendíti meg rajta – mondta az Euronews-nak Joseph Caleja.
- Puccini zenéjétől megszakad a szív, az ember nem maradhat közönyös, amikor mindez megtörténik, és a színpadon ez a valóság – áradozott Maija Kovalevska. – A történet olyan megindító, olyannyira érthető a közönség számára is. Gyerekeken meg lehet ezt figyelni, egyszer egy előadás után kaptam levelet egy gyerektől, olyan aranyos volt, azt írta, “olyan szomorú voltam, amikor meghaltál, hogy sírtam a végén”. Annyira édes volt! A matinékon nagyon érezhető a közönség reakciója, amikor a gyerekek ott vannak. Az csodálatos.
- Amikor elkezdtem énekelni ezt a szerepet, az első felvonást szerettem a legjobban, imádtam a történetet, ahogy a szerelmesek találkoznak, amilyen szépen ezeket a romantikus érzéseket megírta Puccini, a duettet Rodolfóval, és a második felvonást is természetesen. Most, hogy kicsit öregebb vagyok, már a harmadik és a negyedik felvonást is kezdem jobban érteni.
- Úgy érti, hogy már betöltötte a huszonnégyet – vágott közbe Joseph. – Azt hiszem, ez az opera a felnőttlét elutasításáról szól. Ha Rodolfó tényleg fel akarna nőni, tudná, hogy Mimi halálos beteg, nem? Akkor miért nem keres rendes munkát, mikor tudja, hogy művészként nem tud megélni? Ha én lennék Rodolfó, nem lenne negyedik felvonás, mert hülyére dolgoznám magam, hogy meg tudjam fizetni az orvost, hogy gondoskodjam a nőről, akit szeretek.