rendkívüli hír

Tony Blair: veszélyes fanatikusok ellen kellene harcolni Szíriában

Éppen ezt olvassa:

Tony Blair: veszélyes fanatikusok ellen kellene harcolni Szíriában

Betűméret Aa Aa

Tárgyalóasztalhoz ül egymással a szíriai kormány és az elnök menesztését követelő ellenzék pénteken Genfben. A második genfi konferencia azonban kérdéses, hogy milyen eredményt hoz. Az euronews riportere a világgazdasági fórumon tartózkodó Tony Blair-t kérdezdte az esélyekről. A volt brit miniszterelnök 2007 óta a közel-keleti békefolyamatok elősegítésében vesz részt.

euronews:
Nem sok reményt fűznek az újabb genfi tárgyalások sikeréhez, Ön szerint lesz bármilyen megegyezés a hétvégén?
Tony Blair: – Nyilvánvaló, hogy a helyzet nagyon bonyolult. A megegyezés valószínűsége attól függ, hogy Aszad elnök érez-e bármilyen rá nehezedő nyomást, ami arra kényszerítheti, hogy egyezkedjen, de ez tényleg nagyon bonyolult.

Hogyan tudja a nemzetközi közösség összehozni azt a két felet, amelyek ellentéte nagyon mélyen gyökerezik?

- Az elmúlt 6-9 hónap harcai a szíriai kormányhadsereg felé billentette a mérleg nyelvét. Hatalmas segítséget kaptak Irántól és a libanoni Hezbollahtól. A síita szervezet katonái ott harcolnak a rezsim katonái mellett. Így gyakorlatilag a kormány új erőre kapott, olyan támogatást nyert, amit korábban nélkülözött. Ennek tükrében nekünk, az úgymond Nyugatnak, fel kell tennünk a kérdést: hogyan tudjuk olyan helyzetbe hozni az ellenzéket, hogy méltó tárgyalópartner legyen hatékony ütőkártyával a kezében. És itt jön a bonyodalom, mert az ellenzék köreiben is vannak olyanok, akiket mi, a Nyugat nem nézünk jó szemmel – az al-Kaidával szövetséges csoportok, a dzsihádisták és a többiek. Ezért olyan összetett ez a probléma. De közben nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szíriaiak többsége békét szeretne, békében akar élni vallási hovatartozástól függetlenül, csak sajnos a hangjuk jelenleg nem elég erős ahhoz, hogy érvényesítsék akaratukat.

Ön szerint az Egyesült Királyságnak és a többi nyugati államnak kellene fegyvert adnuk a szíriai lázadóknak, egyátalán ez lehetséges-e, amikor ennyire elértő csoportokból állnak?

- A kérdés inkább az, hogy felkészültünk-e egy esetleges beavatkozásra, hogy ezzel megváltoztassuk a harctér erőviszonyait. Szerintem fel kell készülnünk ennek lehetőségére. Két éve mondom, hogy legalább egy repüléstilalmi zónát létre kellene hoznunk. Ezzel jelezhetnénk a rezsimnek, hogy terrorizálással, fegyverrel nem tarthatják uralmuk alatt a népet.

Már több mint 100 ezer ember vesztette életét, a menekültek száma milliós, humanitárius válság van a térségben, Ön szerint a nemzetközi közösséget terheli bármilyen felelősség ezért?

- Tudom, mint volt miniszterelnök, hogy ezek a döntések milyen bonyolultak. Ha közbeavatkozunk, az is számos problémát generál, jó példa erre Afganisztán vagy Irak. Más részről viszont, ha nem avatkozunk közbe, a helyzet magától nem oldódik meg. A probléma mindig az, mint amit Szíriában is látunk, hogy adott egy diktatúra, amelyik elképesztő, horrorisztikus dolgokat képes bevetni a civil lakossága ellen, ráadásul szélsőséges csoportok is támogatják, síita oldalról a Hezbollah vagy Irán, de a másik, a szunnita oldalon szintén szélsőségesek állnak, akiket például az al-Kaida terrorszervezet támogat. Egy ilyen helyzetben nagyon nagyon nehéz ésszerű döntést hozni. A Nyugat ezért vonakodik közbeavatkozni és ezt megértem, de ennek a hozzáállásnak az eredménye is nagyon súlyos.

Miért ez a tartózkodás?

- Egyszerű: mert nehéz. Nehéz belemenni egy olyan helyzetbe, ahol adott például a Hezbollah, amely kész naponta több tucat harcosát elveszteni, tehát nehéz katonákat küldeni a fanatikusok ellen. A dzsihádisták is azért erősödtek meg Szíriában, mert nem számít az emberélet. Mennek, ölnek, meghalnak. És ez teszi őket kemény ellenséggé, ezért nehéz legyőzni őket. Nekem az az elvem, ha a harcokat nézzük, hogy igazából két szemben álló fél van: az egyik fél nyitott, toleráns, modern emberekből áll, akik hisznek a térség jövőjében. A másik fél tagjai pedig szélsőséges vallási fanatikusok. A Nyugat számára az a fontos, hogy mi a nyitott, toleráns, úgymond rendes emberek oldalán állunk, akik a többséget képezik viszont nem katonák, nem ölnek és nem áldozzák fel életüket.

Mit gondol, milyen hatással lesz a térségre, ha Szíriában folytatódnak a harcok?

- Úgy vélem ez katasztrófális lenne, mert átterjedhet az egész régióra, éppen ezért nagyon komoly a kérdés. Nem csak az országokról szól, láthatjuk mi történik Irakban vagy Libanonban, milyen nehéz helyzetben van Jordánia, hatalmas nyomást kell elviselnie, habár eddig Jordánia elég jól állja a sarat. De, a konfliktus nem áll meg az országhatároknál. Vegyük például azt, hogy több száz brit állampolgár utazott Szíriában harcolni. Ők mind britek, tehát valamikor haza fognak jönni. Szóval, Európában nagyon jelentős muzulmán közösség él, amelyik kifejezi véleményét, és ez újabb kihívást jelent a nyugati kormányoknak. Megértem, hogy nehéz jó döntést hozni.

Iránról is említést kell tennünk. Az ENSZ visszavonta Irán meghívását a genfi tárgyalásokról. Hasszan Rohani elnök azt nyilatkozta az euronewsnak, hogy ezzel a lépéssel az ENSZ, mint világszervezet hitelességén esett csorba. Ön egyetért ezzel?

- Ez egy nagyon trükkös diplomáciai kérdés. Az ENSZ főtitkára egy bizonyos okból hívta meg Iránt, míg Irán ezzel szemben úgy gondolta, hogy más alapja van a részvételének, ami viszont már elfogadhatatlan volt a szíriai ellenzék számára. A lényeg valójában nem az, hogy Iránt meghíták-e vagy sem. A lényeg, hogy miként lehet a harctér erőviszonyait megváltoztatni, miként lehet Aszad elnököt rákényszeríteni, hogy elfogadja a hatalomváltást.

Szóval Ön szerint Irán elkötelezettsége nélkül is lehet diplomáciai megoldást találni?

- Úgy vélem, hogy Irán tulajdonképpen elkötelezett. Erről egyébként könnyebb kivülállóként beszélni, mint miniszterelnökkén. Szóval, valójában most mindenki arra vár, hogy kiderüljön, mi mennyire vagyunk elkötelezettek. Jelekre várnak. Az Aszad-kormány és Irán arra vár, hogy lássák, mennyire erős a nyugat akarata és elkötelezettsége, hogy lássák, működik-e az összefogásunk és ezen van a hangsúly.

Ön személy szerint szeretne nagyobb diplomáciai szerepet vállalni a szíriai konfliktus rendezésében?

- Nem, inkább a kijelölt tárgyalókra hagyom ezt. Nagyon aggaszt, ami Szíriában történik. Az egész közel-keleti térségben számos olyan ügy van, ami fontos a Nyugat számára, amelyeknek rendezése alapvető érdekünk. De azok a diplomaták, politikusok, akik most egymással tárgyalnak, például a tárgyalásokat vezető Lakdar Brahimi, nagyon tapasztalt, kiváló szakemberek, szóval sok szerencsét kívánok nekik.