rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

A világ újraformálása - Davosba érkeztek a világ vezetői


Világ

A világ újraformálása - Davosba érkeztek a világ vezetői

Ismét Davosba érkezett a világ gazdasági és politikai elitje. Bepakolták a sapkákat, sálakat és hótaposókat, ezekre mind szükség lehet a világ egyik legkomolyabb befolyással bíró konferenciáján.

A svájci kisvárosban rendezett Világgazdasági Fórum nem titkoltan bele akar szólni a világ újraformálásába. Az idei konfereciának is – némi vakmerőséggel – az a címe, hogy “A világ újraformálása”.

A fórum részben a bevett közgazdasági tételek iránti ismét megjelenő igényekről szól.

A Davos fölé magasodó havas csúcsok egyébként jelképei lehetnének az EU magasztos eszményeinek is – akár abban az értelemben, hogy mennyire nehéz elérni őket.

Az eurózóna gazdasága az előrejelzések szerint idén növekedhet, de még mindig vannak aggodalmak a kilábalás fenntarthatósága iránt – és ezt osztja Lee Howell, a Világgazdasági Fórum ügyvezetője is. – A válság összehozza a feleket egy pillanatra, de úgy vélem, idén Európának tényleg tartósan össze kell fogni, hogy beindítsa, fellendítse és felfrissítse ezt a víziót. Reményeim szerint ezen majd itt, Davosban is dolgoznak – mondja a konferencia főszervezője.

Az eurózóna egyik legkomolyabb problémája idén a rekordmagas munkanélküliség lehet. Spanyolországban és Görögországban négyből egy embernek nincs állása – a fiatalok között pedig ennél is rosszabb az arány. Komoly a félelem, hogy elvész egy generáció.

De nemcsak az aggasztó munkanélküliség miatt követi figyelemmel a világ feljett országait összefogó Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet a gazdasági válság európai hatásait. Angel Gurria, az OECD főtitkára nyilatkozott az Euronewsnak.

euronews: Milyen érzései vannak így, 2014 elején azzal kapcsolatban, hogy Európa elkezdett kilábalni a válságból?

Angel Gurria: Meglehetősen vegyesek. Először is a válság öröksége még eléggé ránk nehezedik. Ez megmutatkozik az alacsony növekedésben, a magas munkanélküliségben, a növekedési egyenlőtlenségekben – ami nagyon fontos téma – és az intézmények iránti bizalomvesztésben. Utóbbiak alatt az államfőket, a miniszterelnököket, a parlamenteket, a multicégeket, a bankrendszereket és a politikai pártokat is értem.

- Viszonylag elégedetten nyilatkozott az európai reformok 2013-as tempójáról. Hogyhogy?

- Elégedett azzal vagyok, hogy több ország megcsinálta a házi feladatát – főleg azok, amelyeknek több volt a házi feladatuk. A reformok ma egyfajta lelkiállapotot jelentenek. Nem állhatnak le, állandóan tovább és tovább kell folytatódniuk. Az én aggodalmam Európában leginkább az aszimetriával kapcsolatos. Sok ország még nem csinálta meg a szükséges strukturális változtatásokat, mivel nem álltak piaci nyomás alatt.
De kérdezem: tényleg szükség van a piac nyomására vagy kényszerítő erejére ahhoz, hogy a nehéz döntéseket végrehajtsák?

- Melyik országokra gondol?

- Beleértem a nagyobb, mondhatnám úgy is, hogy sikeresebb országokat is. Köztük például Franciaországot, de nyugodtan említhetem Németországot is. Az elmúlt napokban egyébként Franciaországban jópár érdekes döntést hoztak meg és jelentett be az elnök. Ezek – elsősorban a munkahelyteremtés csökkenő költségei, a vállalatok terheinek csökkentése – mind jó irányba mutatnak. Ezeket is tartalmazták azok a versenyképességi ajánlásaink, amelyeket ismétlődően eljuttatunk a francia kormánynak az elmúlt másfél évben, amióta Hollande elnök hivatalba lépett. És most nagyon örülünk, hogy elmozdultak ezek irányába.

- Térjünk vissza a reformok tempójára. Mint bizonyosan tudja, idén európai parlamenti választások lesznek, ami nagy eséllyel fékezi majd ezeket a reformokat. Ez is aggodalomra adhat okot, mármint ha nem folytatódhat a lendület.

- Nem hiszem, hogy hirtelen leállhatnak a reformfolyamatok csak azért, mert választások lesznek Európában. Azt gondolom, hogy már jól látszik az, kik az igazán sikeres vezetők, kik azok, akik már bizonyították, hogy képesek előmozdítani a fejlődést, akik képesek inspirálni a népüket, akik valóban vezetők, és van bátorságuk azt mondani, hogy reformokra van szükség.

*- Ha megnézzük, a már említett egyenlőtlenségek segítették a populista pártokat abban, hogy teret nyerjenek Európában. És akkor vissza is tértünk a választásokhoz. Miként látja az integráció folyamatát, a gazdasági integráció folyamatát Európában, miközben egyre erősebbek a szélsőséges jobboldali pártok?

- A keményvonalas jobboldal és a keményvonalas baloldal erősödése, azt hiszem, mindig annak a következménye, hogy az emberek nem boldogak azzal, amit kapnak. Meggyőződéses egységes Európa-párti vagyok és mindig azt szoktam válaszolni az Európával kapcsolatos kérdésekre, hogy Európa olyan, mint ami fel van állványozva. Merthogy Európa állandóan fel van állványozva. Ha akkor megyünk el megnézni a Szent Péter Bazilikát, a Notre Dame-ot vagy egy másik székesegyházat, miközben az fel van állványozva, nagyon bosszantó érzés, hogy alig látunk belőlük valamit. Pedig közben egy csomó minden történik az állványok takarásában. Ez egy az egyben igaz Európára is, amely éppen újra felfedezi, újjáépíti és újradizájnolja magát. Intézményeket hoz létre, bankuniót hoz létre, fiskális uniót hoz létre, és ez egy csomó zajos megbeszéléssel jár együtt. Mondjuk, mindennel lehet vádolni az európaiakat, csak túlzott gyorsasággal nem. De intézményeket hoznak létre, hosszú távra. Időbe telik összerakni ezeket. Persze az igazi kérdés mindig az, hogy amikor leszedik az állványzatot, akkor lenyűgöző lesz-e, ami előbukkan alóla. Szóval, ez Európa.

Bár Angel Gurriához hasonlóan sokan azért jönnek Davosba, hogy felhívják a figyelmet az égető gazdasági kérdésekre, tagadhatatlan, hogy sokan smúzolni és üzleteket kötni érkeznek. Megkérdeztünk néhány résztvevőt arról, miért látogatnak el évről évre ide.

- Amiért én leginkább itt vagyok – és amiért számos alkalommal volt szerencsém itt lenni – mindenekelőtt az, hogy megértsem a korszellemet: miről beszélnek majd az emberek idén? Az amerikai kötelezettségvállalásokról? A gazdasági válságról? De persze érdekel a nők itteni szereplése is – mondta Laura Liswood, a világ női állam- és kormányfőit összefogó Council of Women World Leaders nevű szervezet alapítója.

- Egy a jóléttel és a mentális egészséggel foglalkozó társaság elnökeként vagyok itt, próbálom a résztvevőkkel megértetni, miért fontos, hogy a fellendülés a megfelelő módon történjen. Mindenki érzi, hogy még nem ért véget az euróválság, bár a legrosszabbon már túlvagyunk. Biztossá kell tennünk, hogy a fellendülés mindenkinek hasznos, és az egész nemcsak a GDP-növekedés érdekében történik, hanem az emberek jólétéért is – fogalmazott Lord Gus O’Donnell, a Frontier Economics elnöke, a brit közigazgatás korábbi vezetője.

- Tagadhatatlan, hogy a fórum a kapcsolatépítések miatt is fontos. Mégis, számomra Davos azt a helyet jelenti, ahol a világ vezetői összejönnek, tapasztalatokat cserélnek és megtárgyalják, hogyan tehető a világ egy jobb hellyé – fogalmazott Mohd Emir Mavani Abdullah, az FGV Group malajziai élelmiszeripari óriásvállalat elnöke.

Későbbi különkiadásainkban megnézzük, mi történik a fejlődő piacokon, és milyen társadalmi hatásai vannak a világgazdasági válságnak.