rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Génterápia a vakság ellen


Sci-tech

Génterápia a vakság ellen

Az Oxfordi Egyetem munkatársai két éve kutatnak egy olyan génterápiás módszert, amely orvosolhatja a vakság egyik formáját. A choroidermiás betegek örökletes és gyógyíthatatlan vaksággal születnek. A betegség fokozatosan alakul ki, és beavatkozás nélkül előbb-utóbb látásvesztéshez vezet.
Az eljárás során a retinát elkülönítik a szemfenéktől, és egy apró tűvel olyan vírust fecskendeznek a betegek szemébe, amely annak a génnek egy aktív példányát tartalmazza, amely az örökletes vakságot okozza.

- A choroidermia gén nagyon fontos szerepet játszik a REP1 nevű fehérje előállításában. Ha a retinában lévő protein hibás, a sejtek a kor előrehaladtával fokozatosan elhalnak. A beteg látómezeje egyre szűkül, majd végül teljesen megvakul. A génterápiás módszerrel visszajuttatjuk ezt a proteint a sejtekbe – magyarázta Robert MacLaren, az Oxfordi Egyetem professzora.

A kutatók eddig kilenc beteget kezeltek. Toby Stroh és Jonathan Wyatt is részt vett a génterápiás módszer kísérleteiben. Ez a ritka betegség a becslések szerint ötvenezer emberből csupán egyet érint, az orvosok ugyanakkor azt remélik, hogy a módszer továbbfejlesztésével egy jóval gyakoribb betegséget, a retinitis pigmentosát is tudják majd gyógyítani. Stroh és Wyatt mindenesetre máris jobban lát.

- A kísérlet eredményeként egyre nagyobb esély van arra, hogy visszanyerjem a látásom. A fejlődés olyan jelentős, hogy most már egészen más színben látom az életem – mesélte Toby Stroh.

- Már az iPaden is tudok olvasni, ami elképesztő – mondta Jonathan Wyatt.

A kutatók egyelőre elsősorban azt tesztelték, hogy biztonságos-e az eljárás, és nem azt, hogy mennyire hatékony. A kísérletben részt vett páciensek egyikénél sem jelentkezett komoly mellékhatás.

Ausztrál tudósok a méhek hátára nyomkövető szenzort erősítenek Tasmániában. Az ausztrál kormány alá tartozó tudományos hivatal (CSIRO) és a Tasmániai Egyetem közös projektjéhez méhészek és gyümölcstermesztők is csatlakoztak. A kísérlet célja, hogy megállítsák a nyugati félteke méhpopulációit elpusztító elnéptelenedés-szindróma terjedését. Az érzékelőket laboratóriumi körülmények között erősítik a méhek hátára.

- A méhek nagyon érzékenyek a hőre. Ezért a laboratóriumban lehűtjük a testüket. Míg alszanak, felszereljük rájuk a kis hátitáskákat – magyarázta Paulo de Souza, a CSIRO kutatója.

A tudósok szerint az öt milligramm súlyú szenzorok nem zavarják az állatokat a nektár- és pollengyűjtögetésben. Az érzékelők, amelyeket apró csipeszekkel erősítenek a hátukra, nyomon követik mozgásukat, és fontos adatokat szolgáltatnak viselkedésükről. Ezzel a módszerrel szeretnék megérteni a hasznos rovarok és környezetük kapcsolatát.

- Ez az első olyan alkalom, amikor megtudjuk, pontosan merre járnak. Korábban csak annyit láthattunk, hogy bemennek egy fehér dobozba, majd kijönnek onnan, de hogy közben mit csinálnak, arról fogalmunk sem volt – mondta John Evans gyümölcstermesztő.

A projekt következő lépéseként az öt milligrammos érzékelőt 1 milligrammosra szeretnék zsugorítani, hogy az olyan pici rovarok hátára is szerelhessenek szenzorokat, mint a gyümölcslegyek vagy a szúnyogok.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk
Felébresztik Csipkerózsika-álmából a Rosetta űrszondát

Sci-tech

Felébresztik Csipkerózsika-álmából a Rosetta űrszondát