rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Saron, az újító - interjú a volt izraeli miniszterelnök egykori kommunikációs tanácsadójával


Insight

Saron, az újító - interjú a volt izraeli miniszterelnök egykori kommunikációs tanácsadójával

Ariel Saron élete, és most halála is megosztja a közvéleményt. Ő az az államférfi, akit egyszerre becsméreltek és dicsértek. Katonai pályafutása után erős és határozott vezetővé vált. Az Euronews Adi Vinnerrel készített interjút, aki a jóm kippúri háború idején a kommunikációs tanácsadója volt.

Euronews: Milyen volt Ariel Saronnal dolgozni? Abban az időben milyen ember volt egyáltalán?

Adi Vinner: Először is, olyan volt, mint egy élő legenda. Már akkor az volt, amikor elkezdtünk együtt dolgozni. A tudását az országba beszivárgó arab terroristák elleni harcairól elhíresült 101-es dandárnak köszönheti, amit ő alapított, de az 1967-es hatnapos háborúból is sokat tanult. Amikor mi elkezdtünk együtt dolgozni, fizikálisan és szellemileg is egy óriás volt. Az 1973-as jóm kippúri háború neki köszönhetően dőlt el, amikor nem fogadta el felettesei parancsát, és az izraeli csapatok átkeltek a Szuezi-csatornán. Ő döntötte el a háborút.

- Ebben a két hónapon át tartó időszakban ön közelről láthatta, hogy milyen volt a kapcsolata az alacsonyabb rangú és fiatal katonákkal. Hogy viselkedett velük?

- Majdhogynem apa-fiú kapcsolata volt velük. Éjszakánként ellenőrizte, hogy alszanak-e az emberei. Együtt evett velük, egyáltalán nem volt tiszteletlen, barátságos és kommunikatív volt. Olyan, mint egy apa, vagy egy játékmackó.

- Hallottam egy olyan esetről is, ami Saronról és néhány tehénről szól…

- Ez így van. Miután véget ért a háború, észrevettük, hogy tehenek sétálnak a Szuezi-csatorna nyugati oldalán, a csapatban pedig voltak hentesek. A teheneket megöltük, és elkészítettük, amikor jött a tisztiorvos és közölte, hogy nem ehetünk belőlük. Azt mondta, hogy nem lehet tudni, milyen húsuk van, és így tovább… Még azelőtt beszüntette a szórakozásunkat, hogy elkezdődött volna. Erre valaki elfutott Saronhoz és elmondta neki, mi történt. Egyszercsak megérkezett, leült az asztalhoz, megsózta és elkezdte enni a steaket. Majd közölte az orvossal, hogy az étel teljesen jó, utána mindenki csatlakozott hozzá… Nos, ő ilyen ember volt. A szabályok nem számítottak, ha a katonák enni akartak, akkor kaptak ételt.

- Sokan mondják róla, hogy nem tisztelte a szabályokat, és ez a történet talán bizonyítja is. Ön így emlékszik rá?

- Nem, azt azért nem mondanám, hogy nem tisztelte volna a szabályokat. Szerintem inkább úgy volt vele, hogy nem az az elsődleges, hanem a valóság. Ha rosszak a szabályok, nem kell ragaszkodni hozzájuk. Nem a könyv szerint kell harcolni, pont ezért nyert. Egyszerűen újító volt, egy olyan ember, aki tudta mit akar csinálni. Céltudatos volt, és tisztában volt vele, hogy mit kell tennie azért, hogy elérje, amit akar. Megcsinálta, még akkor is, ha a szabályok rosszak voltak.