rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

A szocializmus egyik utolsó egyben maradt titkos gyűjteménye


Kultúra

A szocializmus egyik utolsó egyben maradt titkos gyűjteménye

Egy újlipótvárosi mészáros hozta létre a szocializmusban Budapest egyik legértékesebb titkos gyűjteményét, kizárólag a legkiválóbb magyar festőművészek alkotásaiból. Kövesi István egy kóser húsboltot vezetett, csupán hat általánost végzett. Hajnaltól késő estig húst darabolt, árult és rendelt. Sem ideje sem képzettsége nem volt, hogy maga válassza ki, milyen festményeket érdemes megvásárolni, tudta viszont, kinek a tanácsában bízhat. Így került kétszobás lakásának falaira Rippl-Rónai, Munkácsy, Vaszary, Mednyánszky, Aba-Novák, Gulácsy… Két szobában összesen több mint 230 elsőrangú alkotás.

Kieselbach Tamás, a gyűjteményt bemutató galéria tulajdonosa: – Ha arra gondolunk, hogy miért voltak titkosak ezek a gyűjtemények, mert nagyon sokszor olyan pénzből jöttek létre, olyan tevékenységből, ami fél-köztes állapotban volt. Akkoriban Magyarországon a leggazdagabb emberek, a legjómódúbbak a taxisofőrök voltak, vagy a fodrászok, vagy aki lángost sütött, vagy aki zöldséget árult, vagy akinek kóser húsboltja volt, és csalamádét árulhatott.

Kövesi István 1911-ben született, apja kóser mészárszékén tanulta ki a szakmát Vácrátóton.
A hetvenes években, amikor 1500 Ft volt a havi átlagkereset, Kövesi István már több mint százezer forintért vásárolt festményeket egyetlen árverésen. A festményeknek csak egy része származott a bizományi áruházakból.

Az utcán ma is várakoznak avatott szemű műértők. Évtizedek óta ugyanazon a sarkon, a műkereskedők utcájának elején cserélnek gazdát azok a festmények és műtárgyak, amiket az aukciós házak megkerülésével adnak el.

Molnos Péter, művészettörténész: – Itt a bizományi áruházban hetente kétszer megjelentek a gyűjtők, bevásároltak, egymás között megbeszélték a vételeket, és utána fogták magukat, és a Kieselbach Galéria helyén a Luxor kávéház működött, oda átvonultak, leültek az asztalokhoz, és tovább beszélték a műkereskedelem és a műgyűjtés dolgait.

A mészáros gyakran fizetett fél kiló vagy egy kiló borjúmájjal a szakértők tanácsaiért. Többszáz szobanövénnyel és a legkiválóbb művészek alkotásaival egy mikrokozmoszt teremtett magának a húsbolt feletti lakásban, ahová a szocializmus szürkesége elől menekült.

Kivételes anyagi helyzetével tisztában volt. Gyakran a szegény vevők számára becsomagolt a húsba készpénzt is, hogy észrevétlenül segítse őket. Tudta, mi a nélkülözés, tőle kétszer is mindent elvett a történelem.

Molnos Péter, művészettörténész: – Ugye akkor eljöttek a zsidótörvények, egyre nehezebb sors várt rá is, körülbelül félévente behívták munkaszolgálatra, és végül sajnos neki is végig kellett járnia azokat a lépcsőket, ami a magyarországi zsidóság tragikumához vezetett, tehát először a munkaszolgálat, utána gettóba kényszerítették, végül pedig Mautthauzenbe hurcolták el. Ő a szerencsések közé tartozott, azok közé, akik visszatérhettek, de amikor hazatért és azt gondolta, hogy a fizikai szenvedéseknek vége, akkor szembesült vele, hogy a családjából mindenki sajnos a holokauszt áldozatává vált.

Miután államosították Kövesi István kóser mészárszékét, olajgyári segédmunkásként tisztított tartályokat napi tíz órában. Egészen 1957-ig, amikor Grüner Bandi, a Csanády utcai mészáros Amerikába disszidált, és ő átvehette a húsboltot.

A gyűjtő már nem él, de családtagjai igyekeznek egyben tartani az egykori titkos gyűjteményt.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk
Karácsony Washingtonban

Kultúra

Karácsony Washingtonban