HIRDETÉSKínaiak a Holdon. Erről álmodoztak…és meg is tették. Szombatról vasárnapra virradóra a világ harmadik országának űrszondája is sikeres landolást hajtott végre. A Holdistennő–3 nevű űrszonda kitette a Holdra a Jáde nyúl nevű holdjáró robotot, aminek fedélzeti műszerei a várakozások szerint három hónapig működnek. Ennyi idő alatt várhatóan mintegy három négyzetkilométernyi területet mér fel, és küld vissza a Földre 3D-s képeket.
Az amerikaiak első holdraszállása óta 44 év telt el. Utána következett az oroszok több kísérlete, míg végül egy szovjet holdszonda 1976-ban elérte a felszínt, és a szovjet holdprogram legnagyobb mennyiségű anyagmintájával tért vissza. Azóta ez az első sikeres landolás.
De Kína nem akar itt megállni. Ők emberes űrutazást is szeretnének a holdra, de ez legkorábban a 2020-as évek közepére várható. Az ambiciózus kínai űrprogram már a 60-as években elkezdődött, de igazából az utóbbi 20 évben vett lendületet, ahogy az ország gazdasági fejlődése is megerősödött. És ez a kérdés messze nemcsak technológiai.
A nemzetközi presztizs és a nemzeti büszkeség megerősítését is szolgálják ezek a fejlesztések. 2003-ban Kína a Sencsou-5 fedélzetén először küldött embert az űrbe. Ez óriási büszkeséggel töltötte el az országot. Az űrhajós, Jang Li-vej nemzeti hős lett. Onnantól kezdve minden felgyorsult.
Kína tovább erősítette űrnagyhatalmi pozícióját az Egyesült Államok és Oroszország mellett az első űrsétával 2008-ban. Amikor Csaj Cse-kang a Sencsou-7-ből kilépve meglengette a kínai zászlót, hatalmas taps tört ki a földi űrközpontban, és az utcákon is, ahol tömegek követték figyelemmel óriáskivetítőkön az eseményt.
Az űrrepülés kiemelt fontosságú Kína számára. A helyi sajtó úgy fogalmazott, hogy az ország az „űrjáró nemzetek klubjának” állandó tagjává lépett elő. Ráadásul ehhez teljes mértékben kínai innovációt használtak fel. A holdraszállás nemcsak Kína számára lényeges, hanem nemzetközi jelentősége is nagy, hiszen a Holdistennő–3 a Szivárvány-öbölbe érkezett, amelyet korábban még egyetlen nemzet sem térképezett fel. Ráadásul már egy novemberi konferencián részleteket árultak el a 2020-as évekre tervezett űrállomásról, ami éppen akkorra épülne fel, amikor a Nemzetközi Űrállomás befejezi működését.
Az Euronews Karl Bergquist-et, az Európai Űrügynökség Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának munkatársát kérdezte. Milyen segítséget nyújtanak most Kínának?
Karl Bergquis: A Kínai Űrügynöksségel kétoldalú támogatói megállapodást kötöttünk, ez azt jelenti, hogy részt vettünk a Csang’o 1, a 2, és a 3 munkájában is. Spanyolországban, Ausztráliában és a dél-amerikai Francia Guyanán is van űrközpontunk. Biztosítottuk a spanyolországi és az ausztrál bázisunkat a Csang’o 3 számára, így tudták meghatározni, hogy pontosan hol landoljon a szonda a Holdon.
- Most milyen folyamatok zajlanak? Az utolsó pillanatban sem volt semmilyen probléma?
- Nem, úgy tudom, minden jól ment. Az biztos, hogy amikor a szonda landolt a Hold felszínén, akkor néhány kínai kollégánk a darmstadti bázisunkon volt Németországban, és egy kisebb bulit tartottak. Örültek, hogy minden a tervek szerint alakult.
- Miért fordult Kína az Európai Űrügynökséghez segítségért? Miért nem a NASA-t, vagy Oroszországot választották?
- Először is, úgy gondolom, hogy a németországi műveleti központunk a világ egyik legjobbja. A műholdak működtetése és nyomon követése remekül működik. Másrészről szeretnénk hosszútávú kapcsolatot kialakítani a kínaiakkal. Szerintem ez volt a másik oka, hogy tőlünk kértek segítséget, és velünk kívánnak együttműködni.
- Utoljára 1976-ban a Szovjetunió szállt le a Holdra. Most miért érdekelhette ez a küldetés a kínaiakat?
- Természetesen maga a Hold miatt. Ott leszállni szimbolikus dolog, és biztos vagyok benne, hogy van egy politikai oldala is a döntésnek. A Hold fontos jelkép, ott ráadásul sokféle tesztet el lehet végezni, tehát a technikai fejlődés is szerepet játszott. Ez a második tényező, a harmadik pedig a Hold tudományos felfedezése volt.