rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

"Soha nem készült közös képem Mandelával" - interjú a volt dél-afrikai elnök megmentőjével


Insight

"Soha nem készült közös képem Mandelával" - interjú a volt dél-afrikai elnök megmentőjével

Ezekben a napokban az egész világ Nelson Mandelára emlékezik. Néhány napja mutatták be a Plot for peace című dokumentumfilmet, amely Nelson Mandela szabadulásáról szól. A folyamatban egy rejtélyes francia diplomata és üzletember fontos szerepet játszott, az Euronews Jean Yves Ollivier-t, vagyis Monsieur Jacques-ot kérdezte.

Euronews: Nelson Mandela 27 év börtön után szabadult ki. 1990. február 27-én a johannesburgi Soweto futball-stadionban százezren hallgatták meg. Önről akkor kevesen tudták, hogy kicsoda, mégis ott volt Dél-Afrikában. Később azt mondta, hogy Mandela sem tudott arról, hogy milyen szerepet játszott az életében. Hogy érezte akkor magát?

Jean Yves Ollivier: Rendkívüli helyzet volt, akkor láttam őt először. Egy férfi, akit éveken keresztül bántottak, mégsem tört meg. Ott állt előttem, és az, hogy nem ismert, még érzelmdúsabbá tette a pillanatot.

- Nelson Mandelával jóval később találkozott csak, és ő csak akkor tudta meg, hogy ön milyen szerepet játszott az életében. Milyen volt ez a találkozó?

- Először fogtunk kezet, először ültünk le egy asztalhoz, és először beszélgettünk. Csodálatos volt. Nyakkendő és normális ing volt rajta, pedig abban az időszakban már mindenki olyan színes ruhákat hordott, amiket ő is. Ezúttal azonban az egyszerűség dominált. A múltjáról beszéltünk, arról, hogy mit tudtam tenni érte. Hirtelen rájöttem, hogy elfelejtettem fényképezőgépet vinni, nem tudtam semmi másra gondolni, teljesen elszomorodtam. Az volt a szokása, hogy minden látogatójával készített közös képet, ezúttal is ezt javasolta. Nem akartam mondani, hogy elfelejtettem elhozni a gépet. Abban az időszakban telefonnal még elképzelhetetlen volt fényképezni. Azt mondtam neki, hogy Mandela úr, köszönöm szépen, de a közös képet a szívemben szeretném megőrizni. Ez persze később még gondokat okozott nekem. Amikor másodszor találkoztunk, nem mondhattam már mást neki, ezért soha nem készült közös képem Nelson Mandelával. Csak olyan, amin más is rajta van.

- Mandelát hősnek, a béke nagykövetének tartják. Korábban voltak azonban olyanok, akik úgy vélték, hogy az egykori elnök terrorista volt. Mit gondol, miért változhatott meg a megítélése Dél-Afrikában?

- Nézze, sok igencsak fontos személyről mondták ugyanezt. Többek között Margaret Thathcer volt brit miniszterelnökről és Ronald Reagan egykori amerikai elnökről is. Mandelát azért tartották annak, mert elutasította az angolszász irányt, és inkább másfelé indult. A kiszabadulása előtt három évvel néhányan tárgyaltak vele, azt mondták, hogy akkor engedik szabadon, ha utána nem lesz felelősségre-vonás és erőszak. Ő ezt elutasította, de ez mindössze egy tárgyalási technika volt nála. Tudta, hogy nincs értelme annak, hogy fegyvert fogjanak, igazából soha nem akarta, hogy ez legyen. A sowetói stadionban mondott beszédéig nem tudták milyen Dél-Afrikát képzel el. Ott derült ki mindenki számára, hogy Nelson Mandela egy új, erőszakmentes országot szeretne.

- Ön jól ismeri az afrikai vezetőket. Mit gondol, mi Nelson Mandela szellemi öröksége Dél-Afrika és a kontinens számára?

- Örülök, hogy feltette ezt a kérdést. Dél-Afrikában nem mindenki követné az ő irányát. Sokan ideológiai alapon képzelik el egy ország irányítását. Például előírnák a demokráciát, igaz, választások nélkül. Mobutu volt zairei elnök, vagy utódja Laurant Desiré Kabila volt ilyen, igaz, ekkor már Kongói Demokratikus Köztársaságnak hívták az országot. Mandela levelet is írt nekik, amiben kérte, hogy írják ki a választásokat. Ez is azt mutatja, hogy a demokrácia sok helyen nem működik, de szükség volna rá.