rendkívüli hír

Március óta tart az öldöklés Közép-Afrikában

Éppen ezt olvassa:

Március óta tart az öldöklés Közép-Afrikában

Betűméret Aa Aa

2013 márciusában a Közép-afrikai Köztársaságban puccsal döntötték meg Francois Bozizé elnök uralmát, miután a Seleka szövetség több száz lázadója elfoglalta a fővárost, Banguit. Az országban azóta káosz uralkodik, az erőszakos cselekmények már a népirtás határát súrolják.

A gyémántban, aranyban és uránban gazdag egykori francia gyarmaton igazából sosem volt stabilitás az ország 1960-as függetlenné válása óta.

A Seleka milicistái többnyire muzulmánok – csádiak és szudániak is vannak köztük. A hivatalos katonai egyenruhát hordják ugyan, de Michel Djotodiának, az országot március óta irányító ideiglenes elnöknek már nincs hatalma felettük.

Az ellenük alakult anti-balaka csoport is fegyvert fogott, hogy megvédjék a településeket és a keresztény negyedeket – ezzel vég nélküli erőszakhullám indult el.

- Azért vagyunk itt, hogy megvédjük a falvat, ahol lakunk. A Seleka azért jött ide, hogy bosszút álljon a lakosságon, mi csak a lakóhelyünket védelmezzük – mondta egy farmer.

A helyzet súlyosságára való tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa engedélyezte, hogy Franciaország és az Afrikai Unió beavatkozzon a civil lakosság védelme érdekében.

Franciaország 1600 katonát küldött a térségbe, az Afrikai Unió 2500 fős haderejének támogatására. Az Afrikai Unió egyébként tervei szerint 6000-re növeli a kontingens tagjainak számát.

Az ENSZ BT határozata fél éves mandátumot ad a francia csapatoknak és az Afrikai Unió katonáinak, hogy helyreállítsák a biztonságot az országban.

Afrikában év eleje óta ez a második francia intervenció. Mi van a katonai beavatkozás mögött, melyek a valós vagy vélt célok?

Az Euronews munkatársa, Sophie Desjardin Francois Soudannal, a Jeune Afrique, párizsi székhelyű pánafrikai újság főszerkesztőjével bbeszélgetett.

Kezdetnek próbáljuk meg megérteni a kontextust, az országban uralkodó helyzetet, a káoszt, amiben Bozizé elnök márciusi bukása óta van az állam. De valóban onnantól datálódik a káosz, vagy annál is korábbi keletű?

- A Közép-afrikai Köztársaságban uralkodó felfodulás a hatvanas évekig nyúlik vissza, a rossz kormányzás eredménye. A közép-afrikai függetlenség szülőatyja, Barthélemy Boganda, akkoriban vesztette életét egy titokzatos repülőgépbalesetben, amiért sokan a franciákat tették felelőssé. Ez volt a kezdet, minden ami később történt, ennek a következménye. Egymás után, rossz kormányoknak bélyegzett vezetések követték egymást. És szeretném leszögezni, hogy a mostani francia beavatkozás az ötödik a sorrendben az afrikai ország függetlensége óta. Mindig a kezdetekig kell visszamennünk.

Miben különbözik a mostani intervenció a Maliban történt katonai beavatkozástól?

- Mali esetében népirtásról beszéltünk, itt most nem teljesen ugyanaz a helyzet, de a kormánynak erős szavakat kell használnia, hogy a beavatkozást a közvélemény számára elfogadhatóvá tegye.
A másik különbség: ki ellen harcolnak a franciák? Kiket kell ártalmatlanná tenniük? Maliban egyszerű volt: volt az Iszlám Magreb al-Kaidája és a Mozgalom a Nyugat-afrikai Egységért és Dzsihádért. Jelen esetben viszont Franciaországnak két fronton kell harcolnia. A másik nagy különbség, ami nagyon fontos: az, hogy mi fog történni holnap? Maliban ez egyszerű volt, adott volt egy politikai réteg, amely létezett, és relatív rövid késséssel előkészítettük a választást: Közép-Afrikában erről szó sincs.

Franciaország egy olyan államfőről beszélt, aki már nem tudja ellenőrzése alatt tartani az országot, valamint arról, hogy politika átalakítás szükségeltetik. A kérdés tehát az, hogy most akkor életeket menteni megyünk oda vagy az elnököt elűzni? Humanitárius vagy politikai misszióról van szó?

- Szerintem mindkettőről. Szükség van humanitárius misszióra, de ez nagyon bonyolult, nagyon nehezen kivitelezhető. Azonkívül választásokra is szükség van, csakhogy nincs meg a megfelelő hatóság ennek megszervezésére. Ezért kellett bevonni az ENSZ-t az Afrikai Uniót. Ha úgy tetszik, az ő egyfajta mentorálásuk alatt fog most működni az ország úgy 6-8 hónapig.

Milyen hatással volt a francia döntésre a szomszédos országokból, pl az ugandai vezér, a háborús bűnös Jospeh Koni fegyveres csapatainak a területen való felbukkanása ?

- A franciák legnagyobb félelme, – de elmondhatjuk ugyanezt Kamerun, a Kongói Demokratikus Köztársaság, vagy Csád államfőjéről is – hogy attól tartanak, hogy a Közép-afrikai köztársaság szürke zónává válik, amit a dzsihadista csoportok újra elfoglalnak – itt konkrétan a Boko Haramra gondolok. Vagyis ez az elsődleges szempont, mert ez minden a térségben lévő államot destabilizálna. Franciaországnak is vannak még Közép-Afrikában gazdasági érdekei, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy itt van az urán például. A probléma az, hogy hosszú és költséges beavatkozásra kell számítani.

Alig egy éven belül ez már a második beavatkozása a francia hadseregnek Afrikában – a januári Mali akció után most Közép-Afrikában. Franciaországnak tényleg kötelessége csendőrt játszani egykori gyarmatain?

- Nagyon jól mondja, ugyanis vannak olyan dolgok, amikre Franciaországnak nagy figyelmet kell fordítania. Láttuk, amint Francois Hollande elnök megérkezik Bangui-ba, az ottani kormány engedélye nélkül, holott a Közép-afrikai Köztársaság egy független ország. Láttuk, hogy a francia hadsereg egy ostromállapot közepébe érkezett, ahol olyan benyomást tud kelteni, mintha megvédené a közösséget, vagyis a keresztény vallású közép-afrikaiakat. Ezek azok a csapdák, amiket Franciaországnak el kell kerülnie. A háborús célok, a beavatkozás céljai azt kockáztatják, hogy gyorsan elfeledtetik őket.