rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Út az iskolába


learning world

Út az iskolába

A gyerekek sokszor panaszkodnak, ha gyalog kell menniük az iskolába – de mit mondanának, ha még vadállatok is üldöznék őket, esetleg naponta 20 kilométert kellene gyalogolniuk a szavannán keresztül? Sok diák már azzal hatalmas kockázatot vállal, ha egyáltalán megpróbál eljutni az órákra.

Mexico: két keréken

Az iskolai hiányzás általában rossz tanulmányi eredménnyel jár. Mexikó néhány részén viszont olyan nehéz eljutni az iskolába, hogy érthető, ha a tanulók nem jelennek meg az órán – de erre is van megoldás.

Reggel van a mexikói Leónban. Cristina és Cristian ikrek. Kivételesen egy órával tovább alhattak, és még arra is jut idejük, hogy együtt reggelizzenek édesanyjukkal. Ez annak köszönhető, hogy immár kerékpárral mennek iskolába: ezeket az önkormányzattól kapták, a „kerékpárral az iskolába” nevű program jóvoltából. Ilyen módon az otthonuk és az iskolájuk közötti 4 kilométeres távot 20 perc alatt kényelmesen megteszik – korábban már hajnalban kelniük kellett és egy órát gyalogoltak a sárban és a sötétben. Legtöbbször elkéstek, ezért nem is engedték be őket az iskolába. Az önkormányzati program révén 150, iskolájától távol élő gyermek kapott kerékpárt, hogy minden nap rendesen bejárhasson az órákra.

- Anyu 6.30-kor keltett minket. Felöltöztünk és elindultunk az iskolába. Az úton mindig nagy a sár. Néha sikerült felkéredzkedni a tejes autóra, de amikor nem értük el, akkor gyalog kellett átlábalni a sáron – mondta Cristian. – Néha gyalog jöttünk, néha a tejes kocsival, néha busszal. Most, hogy van kerékpárunk, ráérünk egy kicsit később kelni és így is időben beérünk – tette hozzá testvére.

Az önkormányzat iskoláknak adta a kerékpárokat. A tanárok választották ki azokat a gyerekeket, akiknek a legnagyobb szükségük van erre a közlekedési eszközre. Cristina és Cristian iskolájában 27 gyermek kapott biciklit.

- Így, kerékpárral sokkal egyszerűbb nekik eljutniuk az iskolába. Emiatt boldogabban is érkeznek. Szívesebben járnak be az órákra, amióta van ez a lehetőség – magyarázta az egyik tanár, Victor Hugo Navarro.

A tapasztalat szerint a kerékpározás miatt a gyerekek aktívabbak az iskolában, jobban odafigyelnek az órán és kevesebbszer betegek. Hónapokkal ezelőtt a tanulók még enerváltabbak voltak. Az esős évszakban a hosszú gyaloglás során bőrig áztak volna, ezért sokan inkább otthon maradtak. A „kerékpárral az iskolába” program ezen is segített – a gyerekek két keréken szívesen mennek az iskolába.

- A program nagyon sikeres, már sokan jelezték, hogy ők is kérnének kerékpárokat. Azt tervezzük, hogy később, az év során még több biciklit vásárolunk és azokat is szétosztjuk – vázolta fel a további terveket az önkormányzat illetékese.

Ezeknek a mexikói gyerekeknek a távolság többé nem akadály, iskolai jelenlétük és teljesítményük nem függ a távolságtól. Többen közülük már sportkarrierről is álmodoznak: kerékpárversenyzők szeretnének lenni.

Uganda: mozgó internet

Másutt, például Ugandában az okoz gondot, hogy az iskolások nem férnek hozzá számítógépekhez és internethez, és így jóval nehezebb számukra a tanulás. Ugandában erre találtak egy megoldást.
Az afrikai országban az infrastruktúra hiánya, a drága villamos energia és a szegénység miatt a népesség mindössze 5%-a használ számítógépet és fér hozzá az internethez. Ezen próbál változtatni egy kezdeményezés, amely a diákokhoz viszi az informatikai eszközöket. Nem kell hozzá más, mint egy terepjáró, két tanár, 15 laptop és néhány szolárcella – és kész a mobil iskola. A szegény, városoktól távol élő gyerekek pedig megismerkedhetnek az internettel.

- Ezzel a járművel nehezen megközelíthető vidékeket is el tudunk érni. Menetrend szerint járjuk be az országot, hogy a lehető legtöbb iskolába és közösségbe juthassunk el – vázolta fel a kezdeményezés lényegét Asia Kamukama, a mozgó számítógép-labort üzemeltető Maendeleo Alapítványtól.

Ez a jármű sok diák és vidéki iskola számára az egyetlen lehetőség az internet-hozzáférésre. A terepjáró felbukkanását mindig óriási izgalom övezi.

- Amikor a falusiak megtudják, hogy jön a jármű és megint lesz ingyenes számítógépes oktatás, akkor a könyvtár teljesen megtelik emberekkel – mesélt a kezdeményezés hatásáról Rose Andiru, egy kis falu könyvtárosa.

A mindenhova eljutni képes mobil informatikai labor gépeire különböző oktatóprogramokat is telepítettek, így azok a gyerekek is élvezhetik a tanulást, akik tanulási nehézségekkel, például figyelemzavarral küzdenek. Számukra a tananyagot játékok teszik élvezhetővé és befogadhatóvá. 2008 óta a jármű segítségével 55 iskolában 20 ezer diák és ezer tanár ismerkedhetett meg alapfokon a számítástechnikával. A tanárok a netről frissítik az oktatási segédanyagokat és így találnak kapcsolatot más iskolákkal, szerte a világon. Felbuzdulva a projekt sikerén az ugandai kormány elhatározta, hogy 55 iskolába számítógépes labort telepít, állandó netkapcsolattal.

- Nekünk, a mobil egységet üzemeltető alapítvány dolgozóinak az a célunk, hogy Uganda minden részére, az összes könyvtárba és iskolába eljussunk és megtanítsuk a gyerekeknek a számítógép alapfokú használatát – mutatta be a projekt lényegét Asia Kamukama.

Az alapítvány kezdeményezése annyira sikeres, hogy Uganda mellett már Kenyában is működik egy hasonló projekt.

Franciaország: egy dokumentumfilmes tapasztalatai

Egy francia dokumentumfilm arról szól, hogy a gyerekek milyen veszélyek és nehézségek árán jutnak el az iskolába. A rendező 50 történet közül választott ki négyet, a világ négy sarkából.

A kenyai Jackson és testvére, Salomé elhagyták szülőhazájukat, életükben először. Franciaországba utaztak a film bemutatójára. Mindketten a Masai törzshöz tartoznak. Párizsba érkezésük után egy egzotikus kertbe vitték őket, trópusi növények és állatok közé, hogy kisebb legyen a környezetváltozás okozta sokk. Több, másik gyermek mellett egy francia dokumentum hősei ők.

Otthon, Kenyában a két testvér minden nap 20 kilométert gyalogol a szavannán keresztül, hogy eljusson az iskolába. Ez egy veszélyes út: bármelyik nap megtámadhatja őket egy állat a szavanna élővilágából. Jackson 13 éves.

- Amikor szemben találod magad egy vadállattal, nem szabad kikerülni, az nagyon veszélyes. Egyszer egy elefánt jelent meg, közvetlenül a házunk előtt. Az elefántok nem látnak jól, viszont a szaglásuk nagyon érzékeny. Már akkor megérezte a szagunkat, amikor mi még nem is láttuk őt. Aztán üldözni kezdett minket, mi pedig futottunk előle – mesélte el egy hétköznapi kalandját Jackson. Majd folytatta: – szeretném befejezni az iskolát, aztán továbbtanulni gimnáziumban és egyetemen, hogy professzor lehessek.

Jackson és Salomé története mellett a világ négy táján forgatott és nemrég bemutatott Út az iskolába című dokumentumfilm három másik sztorit is feldolgoz. A lényeg mindenütt ugyanaz: a gyerekek elképesztő nehézségek árán tudnak csak eljutni az iskolába. És ezek nem kivételes történetek, mondja a film rendezője.

- Volt körülbelül 50 nagyon érdekes történetünk. Ebből kellett választani. Végül azt a négy sztorit választottam, amelyben úgy éreztem, hogy a gyerekek a legnagyobb áldozatot vállalják. Ezek a kis hősök nagyon fiatalok, mégis bátrak és még kisebb testvérükre vigyáznak. Kortársaiknál sokkal érettebbek, felelősebbek. Már nagyon fiatalon megtanulják, mit jelent küzdeni a célokért. Tudják, hogy iskolába kell járniuk, hogy az életüket később jobb legyen – foglalta össze a forgatás tapasztalatait Pascal Plisson rendező.

Jackson és Salomé, valamint a többi kis hős története a legjobb bizonyíték arra, hogy az oktatás hogyan tudja megváltoztatni a fiatalok életét és ezzel talán a világ jövőjét.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk
Vidéki oktatástól a félmillió dolláros díjig

learning world

Vidéki oktatástól a félmillió dolláros díjig