rendkívüli hír

Népirtás-e a holodomor?

Éppen ezt olvassa:

Népirtás-e a holodomor?

Betűméret Aa Aa

Az euronews vendége André Liebich, a genfi Nemzetközi Tanulmányok Intézetének tanára, történész, a szovjet utódállamok szakértője.

- A 2006-os ukrán törvény szerint a mesterségesen előidézett éhínség az ukrán nép ellen elkövetett népirtás volt. Több mint 20 ország elismerte a holodomort népirtásnak. Sokan azonban úgy vélik, hogy nem megfelelő ez a terminus. Miért?

- Valóban, elég rosszul megválasztott kifejezés. Amikor népirtásról beszélünk, különösen a 30-as évekkel összefüggésben, akkor elsősorban a holokausztra gondolunk. A különbség az, hogy a holodomor nemcsak az ukrán népet sújtotta, hanem más népeket is Ukrajnában, sőt határain túl is – Kazahsztánban és Oroszországban. Ráadásul a holokauszt arra irányult, hogy kiirtsanak egy népet, míg a holodomornak – bár tagadhatatlan, hogy milliók estek áldozatául – nem az volt a célja, hogy eltüntesse a föld színéről az ukrán népet. Ez egy brutális, embertelen politika eredménye volt, amelyet Sztálin úgy hajtott végre, hogy nem érdekelte az áldozatok száma. Elsődleges szándéka azonban nem az volt, hogy kiirtsa az ukránokat, hanem az, hogy végrehajtsa programját, kerül, amibe kerül. Annak árán is, hogy több millió paraszt esik áldozatul, és a parasztok főként ukránok voltak.

- Ukrajnában a büntető törvénykönyv módosításával büntethetővé tették, ha valaki nyilvánosan tagadja a holodomort. Ez nem árt a témáról folyó vitának?

- De, nagyon is. Az államnak nem az a dolga, hogy igazságot hirdessen, vagy véget vessen a vitáknak. Az a tény, hogy a holodomorról vitáznak, csak aktuálissá teszi a kérsdést. Épp azzal járulunk hozzá az igazság kiderítéséhez, ha rámutatunk a tényekre és az áldozatok számára. Nem az állam feladata, hogy törvényt hozzon arról, mi az igaz, és mi a hamis, és az sem, hogy lezárja a vitát.

- Több millió ember halála igazolja az éhínség tényét, jóllehet eltérőek a számok. Nem lenne igazságos ezt a tragédiát emberiesség elleni bűncselekménnyé nyilvánítani, mint a a holokauszt esetében?

- De igen. Emberiesség elleni bűncselekményről van szó, nem egy adott nép ellen elkövetett bűncselekményről. Ha úgy tekintünk a holodomorra, mint olyan bűncselekményre, amely a volt Szovjetunióban több millió embert érintett, akkor megvan az alap a közös megemlékezéshez, ahhoz, hogy az oroszok, ukránok és más népek megbékéljenek egymással. Ha kizárólag az ukránok tragédiájaként fogjuk fel a holodomort, akkor csak konfliktust gerjesztünk azokkal, akik szintén áldozatai voltak ennek a tragédiának.

- Gyakran vetik Ukrajna szemére, hogy úgymond versenyt folytat az áldozatokkal, vagyis, hogy megpróbálja nagyobbnak beállítani a halálos áldozatok számát. Mit gondol erről?

- Valóban, létezik egyfajta számháború az áldozatokat illetően, ami senkinek nem jó. Az éhínségnek tulajdonítható halálos áldozatok legalacsonyabb száma kétmillió ember. Ha ehhez hozzáadjuk azokat, akik az éhezés miatt kilakult betegségekben haltak meg, és az elmaradó születéseket, akkor több millióval magasabb ez a szám, de nem éri el a 10 milliiót, amelyről egyesek beszélnek. Talán még a 6 milliót sem, amely a holokauszt halottainak száma, amellyel a holodomort össze akarják hasonlítani.