rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Fosztogatás és erőszak a Fülöp-szigeteken


Insight

Fosztogatás és erőszak a Fülöp-szigeteken

A helyiek szerint a Fülöp-szigeteken, a szupertájfun által gyakorlatilag teljesen elpusztított Tacloban városban érezhető a káosz: az alapvető élelmiszerekben és ivóvízben is szűkölködő lakosság valósággal megrohamozta az üzleteket. A kétszázezres lélekszámú Tacloban fontos kikötőváros és régiós központ, Manilától mintegy 580 km-re délkeletre fekszik. Itt a házak egyharmadának a falai fából voltak, minden hetedik otthonnak szalmából és fűből készült a teteje. Ezek az építmények nulla védelmet nyújtottak a szigetországot valaha ért legerősebb trópusi vihar ellen.
Egy férfi egy kamerával bement egy erősen megrongálódott bevásárlóközpontba és őszintén megdöbbent azon, amit odabent látott.

- Kerékpárral tettem egy kört a városban, hogy körülnézzek. Nálam volt a kamerám. Egyszer csak azt láttam, hogy az emberek tömegével rohannak be a bevásárlóközpont romjai közé. Én is bementem utánuk, és láttam a fosztogatást: az emberek válogatás nélkül lopták nem csak az élelmiszert, hanem az tévéket, laptopokat, ruhákat – mesélte a férfi.

A Fülöp-szigetek teljes hadserege és rendőrsége folyamatosan szolgálatban van: részt vesznek a mentésben és próbálják megakadályozni a fosztogatást, de a beszámolók alapján ez nem sikerül.

- Leginkább természetesen ivóvízre volna szükségünk. Meg élelemre. Alig van mit ennünk. A közbiztonság rettenetes. Ismerősöktől hallottam, hogy a házukat is megpróbálták kifosztani. Az utcán lövéseket lehet hallani, az emberek gyilkolják egymást. Hallottam nemi erőszakról is. Nincs rendőr, nincs törvény. Híreket sem hallunk. Teljes a káosz – mesélt az állapotokról egy taclobani nő.

A fosztogatás és az erőszak a legtöbb esetben szomorú velejárói az önmagukban is tragikus természeti katasztrófáknak: ilyen incidensekre volt példa 2005-ben New Orleans-ban a Katrina hurrikán pusztítása után, vagy a 2010-es Haiti földrengés idején.
A káosz-uralta Taclobant tömegével próbálják elhagyni a helyiek és az ottrekedt turisták. Beszámolók szerint a repülőtéren is óriási a zűrzavar: az emberek szabályosan verekednek azért, hogy feljussanak a távozó gépekre.

Az euronews interjút készített az ENSZ Világélelmezési Programjának szóvivőjével, Elisabeth Byrs-szel.

Laurence Alexandrowicz, euronews – Jó estét kívánok. Tudja már az ENSZ, hogy hány halálos áldozat van a Fülöp-szigeteken? Eddig úgy tudni, tízezren vesztették életüket. Lehetséges, hogy ennél többen?

Elisabeth Byrs – Nagyon nehéz pontos számokat mondani. Korai becslések egyelőre Tacloban városra és arra a régióra vannak. Csaknem 7000 kis sziget van elszórva egy 600 km-es szakaszon, szóval elég nehéz, egy ideig nem is fogjuk tudni megválaszolni ezt. Legfeljebb akkor, ha a távoli helyeket is elértük. A túlélők a legfontosabbak.

euronews – Az ENSZ Élelmezési Programjának munkatársai a helyszínen vannak: mi az első dolguk, amit egy ilyen vészhelyzet esetén megtesznek?

Elisabeth Byrs – Már akkor elindítottunk egy kekszekből és rizsből álló élelmiszer-szállítmányt, amikor a tájfun még el sem érte a partot. Hétfőn 44 tonna keksz érkezett Taclobanba – ez azonnal fogyasztható, főzés vagy előkészítés nélkül. A túlélőket vitaminokkal is elláttuk. A 44 tonna élelmiszer 120 ezer embernek elegendő. További 161 tonna úton van. Légihidat építettünk dubai raktáraink, valamint Manila és Tacloban között. Reményeink szerint ezzel az élelmiszer-mennyiség elég lesz a túlélőknek az első hétre.

euronews – A logisztikai akadályok és a fosztogatások, amiről már mi is beszámoltunk, mekkora problémát jelentenek? Hogyan lehet ezeket a problémákat több ezer szigeten kezelni?

Elisabeth Byrs – Azt hiszem, ez egy valóságos logisztikai rémálom lesz és nagyon nehéz feladat elé állítja a humanitárius szervezeteket. Hatalmas a pusztítás. Minden egyes kidőlt fa vagy villanyoszlop lassít minket. Tacloban városban a repülőtér 11 km-re van a város központjától. Hat órába telik megtenni ezt a távolságot – képzelheti, milyen nehéz tehát ez a feladat.

euronews – A mostani katasztrófa emlékeztet a tragikus 2004-es indiai-óceáni szökőár következményeire. Akkor a humanitárius szervezetek versengtek és egymás dolgát nehezítették. Most ez másképp történik?

Elisabeth Byrs – A helyszínre érkező csapatok egyből látták, hogy a pusztítás mértéke nagyon hasonló ahhoz, amit Indonéziában láttak, 2004-ben. Egy holdbéli táj. Ezen túl viszont szerintem nincs több hasonlóság. Mind az ENSZ, mind a civil szervezetek folyamatosan tanulnak a történtekből: levonjuk a tanulságokat. Ezek közül az a legfontosabb, hogy nem szabad kapkodni. Alaposan meg kell szervezni a logisztikát, akkor sokkal hatékonyabb a folyamat. El kell kerülni, hogy az emberek megrohanják a segélyezési helyszíneket – ez ko-ordinációs feladat. Ha mindez megvan, akkor tudjuk igazán jól végezni a dolgunkat. De, ismétlem, most ez nagyon nehéz lesz.

euronews – Van mód arra, hogy a nézőink is adakozzanak?

Elisabeth Byrs – A wfp.org/typhoon weboldalon keresztül lehet adakozni. Mindennek örülünk, a legkisebb pénz is nagy segítség.

euronews – Elisabeth Byrs, nagyon köszönjük.