NewsletterHírlevélEventsEsemények

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
Loader
HIRDETÉS

Feltépett sebek Vukovarban

Feltépett sebek Vukovarban
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

A horvátországi Vukovart szinte teljesen lerombolták a háborúban, amely Jugoszlávia szétesése után tört ki 1991-ben. Mára újjáépítették, de a város továbbra is jelképe Horvátország függetlenségi harcának – ahogyan itt nevezik, a hazáért vívott háborúnak.

Manapság újfajta jelképek okoznak felzúdulást: a cirill betűs táblák megjelenése a középületeken. A 2011-es népszámlálás adatai szerint Vukovar lakosainak egyharmada szerb. A horvát alkotmány szerint garantálni kell a kisebbségek jogait. Ebbe beletartozik nyelvük és ábécéjük használata is.

Az első cirill betűs táblákat szeptemberben tették ki. Nem sokáig maradtak a helyükön. Horvát háborús veteránok leverték a feliratokat. A tiltakozók azt mondják, ezek a cirill betűs táblák arra emlékeztetik őket, amikor Vukovart megtámadta a jugoszláv hadsereg, mert a szerbeknek nem tetszett, hogy Horvátország kinyilvánította függetlenségét. Nagy árat fizettek ezért a helyiek.

Danijel Rehak horvát háborús veterán. Egy szobában állítottak emléket azoknak a katonáknak, akiket 1991-ben foglyul ejtettek Vukovarban, és Szerbiába vittek. Sokan nem tértek vissza.
Rehak részt vett a legutóbbi tiltakozó akciókban.

- Ellenezzük a szerb nyelv használatát és a cirill betűs táblákat, mivel a szerbek követtek el agressziót Vukovarral szemben 1991-ben. A háborúban ötezer honfitársunk halt meg, civilek, gyerekek, öregek. Négyszáz ember eltűnt, azóta sem tudunk róluk – magyarázza.

1991 augusztusában a jugoszláv hadsereg és helyi szerb fegyveres csoportok megtámadták Vukovart, miután Horvátország függetlenné nyilvánította magát. Az ostrom három hónapig tartott. Vukovart a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták, a horvátok négy év múlva foglalták vissza.
Az egyik legszörnyűbb esemény az volt a háborúban, amikor lemészárolták a betegeket és az ápolókat a vukovári kórházban.

Vesna Bosanac a kórházban dolgozott az ostrom idején, a sebesülteket látta el. Ma a kórház igazgatója. Azt mondja, az egymást követő horvát kormányok nem értették meg, hogy
Vukovarnak még mindig milyen érzelmi ereje van a nemzet lelkületében.

- Amikor visszajöttünk ide az 1995-ös békeegyezmény után, mindenütt cirill betűk voltak. Majd elkezdődött a békés integráció, és minden, ami cirill betűs volt, többé nem lett érvényes. Most, a 2011-es népszámlálás alapján a cirill betűs feliratokat újra kirakták a középületekre. Ez nem lenne probléma, ha az ittenieknek már begyógyultak volna a sebei, ha megtalálták volna halottaikat és azokat, akik eltűntek. De ez nem történt meg, ezért a cirill betűk megjelenése olyan, mintha alkoholt öntenénk egy nyílt sebbe.

A kórház alagsorában múzeumot rendeztek be. Így emlékeznek arra, hogy Vukovar mennyit szenvedett, és milyen sokan érezték úgy, hogy a kormányok feláldozták őket nacionalista háborúikban. Bár ma Horvátország már az Európai Unió tagja, vannak, akik szerint Vukovart még mindig politikai célokra használják.

A zágrábi kormány ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy a horvát alkotmányos szabályozást összhangba kellett hozni az uniós kisebbségi jogi előírásokkal. Bár a vukovári háború több mint 15 éve véget ért, a háborús veteránok minisztere szerint az igazi probléma az, hogy a tartós béke megalapozásához még mindig hiányzik egy kulcsfontosságú elem.

- A szerbek nem mentek keresztül katarzison, azon, hogy belássák mindazt, amit tettek a az egykori Jugoszláv Néphadsereg katonáival együtt. Szerbia és Montenegró agressziót követett el Horvátországgal szemben. Ezzel egész egyszerűen nem vetettek még számot. A horvátokat is terheli a felelősség egy része, de ezt addig nem fogják elfogadni, ameddig a szerbek nem ismerik be, hogy mit tettek a kezdetektől fogva – mondja Fred Matic, a horvát háborús veteránok minisztere.

Elfogadni a felelősséget a múltért, és együtt dolgozni a jövőért – sok vukovári számára az idő még nem érett meg erre a katarzisra. Erre a legjobb bizonyíték a város oktatási rendszere. Ebbe az iskolába a horvát és a szerb gyerekek reggel együtt érkeznek az órákra. Utána viszont elválnak útjaik, a horvátok más osztályba járnak, mint a szerbek.

Itt a szerb nebulók a latin és a cirill ábécét is megtanulják. A szerb történelemről is tanulnak. A békemegállapodás része, hogy segítenek a szerbeknek megérteni és megőrizni nemzeti önazonosságukat.

Az iskola igazgatója, Zeljko Kovacevic szerb. Az ostrom idején Vukovarban élt, mindkét közösség tisztelte őt. Szerinte nem a gyerekek, hanem a felnőttek akadályozzák az integrációt.

- A politika határozza meg a játékszabályokat, és az emberek elfogadják ezt. Sokan nem gondolkodnak önállóan. Zavar, amikor művelt emberek, értelmiségiek sem használják az eszüket. El kell kezdeniük gondolkodni. Ha így tennének, a városba visszatérne az élet, sok új ötlettel, jobb iskolákkal és végül együtt élő gyerekekkel.

A vukovari iskolai rendszer bírálói azzal érvelnek, hogy a folyosói barátkozások ellenére a szegregált osztályok miatt kevés az esély arra, hogy Vukovar közelebb kerülhet múltjának lezárásához. Sok szülő számára gondot jelent, hogyan magyarázza el gyermekeinek a múltnak ezt a fejezetét.

Sasha Mrkalj szerb, családja nemzedékek óta Vukovar térségében él. Tizenegy éves fia van. A megosztott osztályok ellenére fia együtt megy osztálykirándulásokra, és együtt kosárlabdázik a horvát tanulókkal. Azt mondja, fontos, hogy gyereke tanuljon a szerb történelemről, nyelvről és kultúráról. Azt is fontosnak tartja, hogy elmagyarázza neki Vukovar múltját.

- Kérdéseket tesz föl, és ez így normális. Kíváncsaik ebben a korban. Elmagyarázom neki, hogy itt nőttem föl, itt éltem, és átéltem mindent, ami itt történt az utóbbi húsz évben. Mondjuk úgy, hogy megvan a magam igazsága, és mindenkinek más tapasztalatai vannak arról, ami történt.

November 18-a mind a horvátoknak, mind a szerbeknek érzelmileg felkavaró dátum Vukovarban. 22 éve ezen a napon foglalta el a várost a jugoszláv hadsereg. Ez a nap arra is emlékeztet, hogy a két etnikai csoport békében él ugyan, de párhuzamosan éli életét, és nem együtt.

Stasa Hill édesapját megölték 1991-ben. Ő, édesanyja, húga és mostohaapja egyetértenek abban, hogy bár nem a cirill betűs táblák jelentik az igazi gondot, a város csendes megosztottságának a jelképei.

- Vannak szerb kollégáim, de erről nem beszélek velük. Nem vitatjuk meg ezt. Nem akarok a véleményükre gondolni, mert biztos vagyok abban, mit gondolnak. Megosztottak vagyunk itt. Mindannyiunknak megvan a maga véleménye, és ezek nagyon különbözőek. Ők szerb városnak látják Vukovart, én pedig horvát városnak.

A háború előtt Vukovar Jugoszlávia egyik legfejlettebb régója volt. Ma Horvátország egyik legszegényebb térsége. Mindkét oldal reméli, hogy a politikusok többé nem fogják a várost érzelmi zsarolásra használni, hanem inkább elkezdik a jövőjét építeni.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

A harminc évvel ezelőtti vérfürdő áldozataira emlékeznek ezekben a napokban Vukováron

Spanyolország, Európa bordélyháza a prostitúció felszámolására készül

Cserbenhagyottnak érzik magukat a párizsi terrortámadások áldozatainak rokonai