rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Zombiként végzik a dizájner drogosok


Világ

Zombiként végzik a dizájner drogosok

Az elmúlt öt évben tucatszám állítják elő az újabbnál újabb szintetikus kábítószereket, a dizájner-drogokat. Az olcsó és könnyen hozzáférhető szereket egyre többen fogyasztják a fiatal korosztályból, holott a szervezetre gyakorolt egészségügyi hatásukkal ma még az orvosok sincsenek tisztában. Eközben Új-Zélandon különös módját választották a dizájner-drogok elleni harcnak: legalizálnák őket.

„Az eufória jó szó rá. Könnyedség, kiegyensúlyozottság, és mindenki felé nyitottabb leszel. És amíg hat, addig kell belőle még, sok-sok. De aztán másnap olyan fejfájásod lesz, hogy én nem értem, hogy lehet másodszorra is bevenni”

„A hatása az maga jó volt úgy, ahogy, de a lejövetel meg a másnap… még most is kiráz a hideg, ha rágondolok” – mondja két huszonéves a pár éve elterjedt dizájner-drogról, a katiról.

A Kati – hivatalos nevén mefedron, vagyis 4-metilmetkatinon (4-MMC) – az amfetaminok és katinonok osztályába tartozó kábítószer, amit korábban legális kedélyjavítóként alkalmaztak. Napjainkban kapszula, tabletta vagy mikrokristály formájában kapható, lenyelni, szippantani és injekciózni egyaránt lehet. A fiatalok közt használatos nevét a katinon nevű vegyület után kapta.

Rendkívüli népszerűségét három dolog segítette: az egyik volt ezek közül, hogy 2008-ban összeomlott az európai ecstasy-piac. Mivel az MDMA-hoz (ecstasy-hoz) nem lehetett hozzájutni, a partidrogok kedvelői új szert kerestek, amit végül az európai drogpiacot hirtelen elárasztó, az ecstasy legális helyettesítőjének kikiáltott szintetikus kannabionoidokban, amfetamin- és katinon-származékokban találtak meg. 2009-ben már a negyedik legnépszerűbb utcai kábítószer volt Angliában. Magyarországon 2010-ben jelent meg, és gyorsan terjedésnek is indult.

Az előretörést segítette az is, hogy a törvényhozás nem volt felkészülve az új szerek áradatára, és időbe telt, míg azokat illegálisnak minősítette. Ez idő alatt azonban legálisan – és ami még ennél is fontosabb, még az alkoholhoz viszonyítva is nagyon olcsón – lehetett vásárolni ezekből. A mefedront, a kristályt és a többi dizájner-drogot könnyen, gyorsan és egyszerűen meg lehet rendelni az internetről, ahol még ma is webshopokban árulják a sokszor fürdősóként, vagy növénytápszerként hirdetett szintetikus anyagokat. A webshopok közös jellemzője, hogy hirdetésükben mindig feltüntetik, ezek a termékek emberi fogyasztásra alkalmatlanok, illetve azt is, hogy 18 év alattiaknak nem adhatnak el belőle.

Ettől függetlenül mindenki tisztában van vele, hogy valójában nem fürdősóról beszélünk, és hogy fogyasztani fogják.

Miért hívják dizájnernek?

A designer drogok egyik legfőbb jellemzője, hogy olyan szerekről van szó, amiket azért állítanak elő, hogy helyettesítsék velük a már betiltott, illegális szereket. A hatóságoknak időbe telik, míg az új anyagokat bevizsgálják. Ez idő alatt egy ideiglenes tiltólistára – úgynevezett C-listára – teszik őket, ám amint ez megtörténik, a designereket előállító vegyészek rögtön újabb anyagot dobnak piacra, melynek molekulaszerkezete a legtöbb esetben csak egyetlen kis módosítással tér el a már betiltottól. Ennek eredményeképpen az újradesignolt szer hatásait tekintve nagyon hasonló lesz a már betiltott előzőhöz, de mégis új, legális vegyületnek számít.

2008-ban még csak 13 ilyen új anyagot regisztráltak, 2009-ben már 24-et, 2010-ben 41-et, 2011-ben 49-et, míg 2012-ben 73-at. Az egymással vetélkedő új drogok – mefedron, metilon, MDPV – közül azonban egyik se tudta tartósan magához ragadni az ecstasy által üresen hagyott trónt, mert amint az egyiket betiltották, máris piacra dobták annak helyettesítőjét.

2011-ben tiltólistára került a mefedron és a kristály, de szinte azonnal megjelentek helyettesítőik, köztük a Metilon (bk-MDMA) és az MDPV. A kereskedők és a hivatalos szervek háborúja így sosem ér véget, hiszen amint betiltanak valamit, szinte rögtön megjelenik egy új, módosított szer, ami leváltja a régit.

Mi az a C-lista?

Brit mintára bevezetett ideiglenes tiltólista, amire gyorsított eljárásban kerülnek fel azok az illegális szerek, amik függőséget váltanak ki, a központi idegrendszer izgalmát vagy depresszióját idézik elő; hallucinációkat, mozgásbeli, ítélőképességi, magatartásbeli, felfogóképességi vagy kedélyállapoti zavarokat hoznak létre, és okkal feltételezhető, hogy az anyag közegészségügyi és szociális problémát jelentő visszaélésre adhat lehetőséget. Sokak szerint ezért a listára nyugodtan felvehetnék az alkoholt is.

A listára nem csak egyenként, hanem szercsoportonként (ún. generikus képlettel) is felvesznek anyagokat.

A C-listás anyagok forgalmazását, terjesztését, előállítását, exportját és importját Magyarországon 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetik, fogyasztásukat szintén büntetik.

Olcsó, ezért sokan veszik

Az új drogok árnyoldalai azonban egyre inkább megmutatkoznak. A toxikológiákra egyre több katit vagy más új drogot túladagolt, kiszáradt fiatal kerül, és egyre több intravénás heroinhasználó is áttért az olcsóbb, szintetikus drogokra, amiket akár naponta húszszor is belőnek maguknak. A könnyű hozzáférhetőségnek és a diszkont árnak köszönhetően olyanokhoz is eljutott a szer, akiket eddig a büntetés rémképe vagy a pénztelenség visszatartott a kipróbálástól. A fogyasztók pedig sokszor még azt sem tudják pontosan, mi az, amit használnak.

„Soha semmitől nem voltam még ilyen szarul. Mindenfélét kipróbáltam, katit fél éve rendszeresen tolom, és senki nem szólt, hogy ennek köze nincs a katihoz, és feltoltam elsőre 1 g-t. Azt hittem, meghalok. Úgy éreztem, leáll a szívem, brutális paranoiás állapotban voltam, aludni nem tudtam, de közben mozogni sem a remegéstől… Izzadtam és közbe fáztam, a takaró alá bújva teljes csendben feküdtem egy napig nyitott szemmel, a félelemtől remegve” – számolt be tapasztalatairól egy MDPV-fogyasztó.

Az MDPV, ami a kati és a kristály egyik utódja, hatását tekintve a speed és az ecstasy közt foglal helyet. Eufória, emelkedő pulzus, éberség, izzadás és feldobott állapot jellemzik, melyek néhány óráig tartanak, de a magas vérnyomás és a gyors szívverés fél napig is eltarthat, lehetetlenné téve ezzel az alvást. Mivel kevesebb is elég belőle, mint a katiból vagy a kristályból, sokan már az első használatnál túladagolják magukat. Erőszakossá, agresszívvá, paranoiássá válnak, ami egyenes út a zárt osztályra. A szer hosszútávú hatásairól még semmit nem tudni.

- A mai világban sokan félnek a gyógyszerektől, pedig azokat több évig fejlesztik, állatkísérletekben próbálják ki a hatásait – mondta korábban Csukly Gábor pszichiáter az index.hu-nak nyilatkozva. – Azok, akik minden gondolkodás nélkül betolják az MDPV-t vagy valamelyik másik új drogot, maguk vesznek részt egy ilyen kísérletben; kísérleti nyulak, akik egy új szert kapnak. Nem tudjuk, hogy ha használják, pár év múlva mi történik velük.

Az MDPV súlyos mellékhatásai ellenére azért vált mégis a szegények drogjává, mert olcsó. Egy grammhoz már két-háromezer forintért hozzá lehet jutni, egy kapszula pedig kevesebb, mint ezer forint. Leginkább a tizenévesek és a diploma nélküli huszonévesek veszik. A drogtesztek pedig nem tudják kimutatni, mert azokat még a „régi” drogokra fejlesztették ki.

Egy kristályfogyasztó vallomása

Első kísérletem a mefedron utódjával, a kristállyal (4-mmc) hónapokkal ezelőtt történt. 3000 forintért kaptam minőségi kristályt, amit porrá törtem. Szippantva fogyasztottam egyedül, este, 1 grammot folyamatosan, félóránként adagolva. Semmi kellemes élmény. Savas hatás miatt orrvérzés, szívtájéki szorító fájdalom, pánikrohamok.

Második napokkal ezelőtt történt. Egy masszív mefi-függővel használtam intravénásan. Folyamatosan, 2 óránként adagolva 4 grammot szúrtunk be. A harmadik gramm végéig felszabadultan, enyhe ecstasy-szerű hatással jót dumáltunk (beszédkényszer). Tudtam, hogy a srác már hónapok óta rendszeresen csak a mefit használja vénásan. Uccsó gramm után már nem maradt pénze, de egy utolsót lőttünk volna. Egyik pillanatról a másikra (mellettem ült egy zsámolyon) másodpercekre bealudt. Feleszmélt és üveges tekintettel meredt rám, teljes tudatzavarban. Az összeomlott személyiséget láttam benne, de szinte felizott körülötte a levegő, áradt belőle az agresszió.

Elindult a konyha fele, megtorpant és kérdezte, hogy hol vagyok, mi ez a hely? Kérdezte, hogy én ki vagyok. Majd elindult kifelé a lakásból. Kommunikálni alig lehetett vele. Agresszivitása odáig fokozódott, hogy feldühödött, mikor megkérdeztem: jól érzed magad? Még téblábolt a lakásomban, hallucinált. Előtte semmi, de most úgy dülöngélt,mint egy részeg. Majd elterült az ágyon és elvesztette az eszméletét. Mindez PÁR HÓNAP KÖVETKEZMÉNYE. Órák múlva ébresztettem, de még ekkor is kába volt, támolygott még mindig. Ezt láttam tehát s elég volt egyszer – számolt be élményéről egy pszichedelikus magyar portálon egy szerhasználó.

Lehet, hogy a legalizálás oldja meg a problémát?

Új-Zélandon az összes eddigi módszertől eltérő módon kezelnék a dizájner-drogok kérdését: büntetés helyett inkább legalizálnák a forgalmazást.

Az új-zélandi Egészségügyi Minisztérium – akárcsak az európai országok többsége – eddig úgy próbálta visszaszorítani a dizájner-drogok áradatát, hogy az egyes szereket, szercsoportokat felvették a helyi C-listára. Ez azonban túl hosszú ideig tartott, és mire az adott szert tiltólistára tették, már meg is jelent az új helyettesítő. Egy szer megjelenése és betiltása között átlagosan két hónap telt el, a kormányzat pedig képtelen volt a változó szerpiac trendjeire azonnal reagálni.

Az új szabályozással megfordítanák a rendszert: míg eddig az államnak kellett bizonyítani, hogy ártalmaik miatt indokolt a szerek büntetőjogi tiltás alá helyezése, ezentúl a terjesztőnek kell igazolnia, hogy az adott szert legálisan lehet forgalmazni, mert nem jelent egészségügyi kockázatot. Ha ennek eleget akar tenni, a forgalmazónak olyan vizsgálatokat kell szerveznie, mint egy gyógyszercégnek. A hatóság pedig nem a szerből eredő kockázatokat, hanem magát a terméket vizsgálja csak.

Szabályoznák az új pszichoaktív szerek importját is, vagyis külföldről sem lehetne bármit behozni. Szigorúan tilos lenne fiatalkorúaknak eladni, korlátoznák a reklámozást, szabályoznák a termékek címkézését és csomagolását, kötelezővé tennék a kockázatok és mellékhatások feltüntetését, és csak ellenőrzött boltokban lehetne vásárolni.