rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

"Spanyolország alkoholista társadalom"


Spanyolország

"Spanyolország alkoholista társadalom"

Spanyolország alkoholista társadalom, ahol az emberek úgy gondolják, a szabadidő kellemes eltöltése erősen kötődik az alkohol vagy droghasználathoz – véli Eusebio Megías Valenzuela, a spanyol FAD technikai igazgatója, aki szerint a drogfogyasztás kulturális jelenség, a spanyol kormánynak pedig át kéne gondolnia, hogyan is akarja kezelni ezt.

Megías – aki civilben pszichiáter – irányította már a spanyol nemzeti drogstratégiát, tagja az EMCDDA-nak, és részt vett a spanyol droglegalizációs törvényjavaslat elkészítésében is. Miután egész életét a drog-jelenség tanulmányozásának szentelte, nyíltan beszélt a nemzeti és nemzetközi drogpolitikákban általa tapasztalt ellentmondásokról.

Rafael Cereceda interjúja

Euronews: – A legutóbbi nemzeti felmérés szerint Spanyolországban jelentős visszaesés tapasztalható a drogfogyasztásban. Ön szerint ennek mi az oka?

Eusebio Megías: – Ez a pozitív eredmény sajnos nagyrészt nem a prevencióhoz vagy a büntető politikához köthető, még akkor sem, ha egyesek szeretnék is ezt hinni. Három évvel ezelőtt az egyik tartományi kormány saját drogstratégiát akart bevezetni, ezért megkérdeztek, mit gondolok a gazdasági válság drogfogyasztásra gyakorolt hatásáról. Én pedig már akkor megjósoltam, hogy a legális drogok (az alkohol és a fájdalomcsillapítok) fogyasztása a teljes népesség körében nőni fog, míg az illegális drogok fogyasztása, melyeket alapvetően rekreációs célokra használnak, csökkeni fog. És pontosan így is történt.

- Szóval a drogprevenciós kampányok valójában haszontalanok?

- Nem, ezek a programok hasznosak, azonban csak bizonyos szinten. A droghasználat ugyanis napjainkra egyáltalán nem kapcsolódik olyan erősen a marginalizációhoz és a társadalmi problémákhoz, mint korábban. A drogozás mára kulturális jelenség lett, és mint ilyen, fejlődése is a társadalmi körülmények változásával függ össze, nem pedig a hatóságok vagy a pszichiáterek véleményével.

Vagyis a prevenciós politika hasznos abból a szempontból, hogy az embereket megtanítják a tudatos droghasználatra, ami így kevesebb veszéllyel jár, mintha semmit sem tudnának a drogokról és hatásaikról. De a drogfogyasztás, mint kulturális jelenség, független a nemzeti politikáktól. Hogy egy példát mondjak: Spanyolországban a droghasználatnak az elmúlt évtizedben tapasztalt növekedése világosan összekapcsolható egy abszurd társadalmi modellel: az ingatlanbummal és azzal a periódussal, amikor azt gondoltuk, nagyon gazdagok vagyunk, ezért irracionális mértékben fogyasztottunk és vásároltunk. A válság aztán ezt a modellt elsöpörte, és így a drogfogyasztás is csökkenni kezdett.

- Vagyis inkább az a probléma, hogy a törvényhozás túl toleráns?

- Nem. A spanyol törvények, még ha ez ellentmondásosnak is tűnhet, a legfejlettebbek Európában. Sokáig diktatúrában éltünk, de az 1980-as években úgy döntöttünk, dekriminalizáljuk a fogyasztást. Emiatt számos kritika ért minket az ENSZ-ben, és az európai országokban. Később a szocialista kormány úgy döntött, bünteti a közterületen való fogyasztást, de ezt csak a nemzetközi nyomás miatt lépte meg.

A nemzetközi drogpolitika jelen pillanatban hatalmas káosz, mert túlságosan át van politizálva, a jelenlegi, elnyomó modell pedig idejétmúlt.

- De akkor mért tartják fenn jelen formájában?

- Hivatalosan azért, hogy védjék a közegészséget, vagyis ugyanazon ok miatt, mint amit már a 20. század eleje óta hangoztatnak. Azt gondolom, ez hazugság, egyszerű vetítés. A drogpolitikák külföldön a drog elleni harcra épülnek, ami nem igazán segíti a közegészség védelmét.

Spanyolországban a dekriminalizáció megnövelte a drogfogyasztást, ez igaz. Elméletben a fogyasztás növekedése okozhat közegészségügyi problémát. De szerintem ezt a tételt alaposan meg kell vizsgálni. Talán szarkasztikusnak is tűnik, hogy épp a kannabisz dekriminalizációjáról beszélünk, mikor ez a drog már régóta társadalmilag elfogadott, mondhatni legalizált drog Spanyolországban.

- De az embereket mégis megbüntetik, ha közterületen fogyasztják?

- Hivatalosan igen. De valójában mennyit is kell fizetniük? Nem sokat. Néhányukat rehabilitációs központba küldik, ami egy vicc. A rehabilitáció rendben van, ha egy drogfüggőről van szó, de teljesen értelmetlen, ha egy rekreációs célból drogot fogyasztó személyt küldenek oda. Semmi értelme.

Most biztos azt kérdezi, egyetértek-e a kannabisz legalizálásával. Nem, de azt gondolom, hogy újra kéne gondolni ezt az egészet. Nem szeretem, hogy az emberek kannabiszt fogyasztanak, de ez a tény nem az jelenti, hogy jogomban áll megtiltani nekik, és még kevésbé azt, hogy börtönbe küldhetem őket emiatt. A kannabisz-klubok is azért tudnak terjedni, mert sok ember számára ez az egyetlen megoldás, amit találhat. Szeretném, ha kevesebb ilyen klub lenne Spanyolországban, de azt is ugyanígy szeretném, ha kevesebb részeg ember lenne. A probléma mindkét esetben az, hogyan győzöm meg őket erről. Erre a meggyőzésre kéne koncentrálni.

- És hogyan győzné meg őket?

- A problémával nem lehet racionális módon szembenézni. Pédául itt az alkohol. Folyton azt hallani, hogy egyre fiatalabb korban kezdenek inni az emberek. De a fiatalok már az én gyerekkoromban is ittak, csak otthon, a négy fal között. Az egyetlen változás ahhoz képest most annyi, hogy a fiatalok a családi kötelékek elvékonyodása miatt inkább a kortársaikkal kezdenek inni.

- De bizonyított tény, hogy a keménydrogokat, mint a kokain és az ecstasy, is fiatalabb korukban kezdik el fogyasztani.

- De nem ez a valódi probléma. A statisztikák mondhatják ugyan, hogy 9 százaléka a kiskorúaknak már kipróbálta a kokaint életében legalább egyszer. Ez azonban nem jelentős arány. Amennyire tudjuk, ez csupán kísérletező fogyasztás, ami egyszeri alkalom, és többségüknél nincs következménye.

Mondhatjuk ugyan, hogy hamarabb kezdik a gyerekek a drogfogyasztást, de ez nem azért van így, mert valami baj van ezzel a korosztállyal, hanem a felnőttek minden nap látott társadalmi modellje miatt, ami nem más, mint a minél hamarabbi élvezet, az azonnali örömszerzés.

- Katalóniában tucatnyi kannabisz-klub van, míg Madridban alig találni. Ön szerint a spanyol hatóságok decentralizáltsága probléma lehet a drogpolitikában?

- Valójában ez inkább épp, hogy előny, mivel a különböző területekre koncentrálva sokkal rugalmasabban lehet reagálni, de az is igaz, hogy ez más tipusú nehézségeket okoz.

- Ha csupán néhány szóval kéne leírnia, mik lennének a legfontosabb, Spanyolországot érintő drogproblémák, melyeket említené?

- Először is: Spanyolország egy alkoholista társadalom. Az alkohol – mondhatni – trónra került és ma ez áll a társadalom középpontjában.

Másodszor: a fiatalok túlzott szerhasználata csak azt tükrözi vissza, amit a felnőttek csinálnak, vagyis nehéz harcolni ellene.

Harmadszor: a kannabisszal szemben nincs különleges prevenciós stratégia.

Negyedszer: a drogok olyan szinten kulturális tényezővé váltak, hogy sokan nem is tudják nélkülük a szórakozás fogalmát értelmezni. Az, hogy létezhetnek egyáltalán, azért van, mert egy olyan üres teret töltenek be a társadalomban, amit nagyon nehéz lenne másként betölteni.

- És mik a megoldások?

- Objektív módon kell a drogproblémát nézni. Nem szabad a valóságtól elrugaszkodni, és társadalmi vitát kell róla indítani. Meg kell érteni, hogy ez egy társadalmi jelenség, ami nem fog csak azért eltűnni, mert betiltjuk.

- De a spanyol kormány világossá tette, hogy nem fog változtatni az álláspontján.

- A kormány csak társadalmi igény esetén cselekszik. A nyolcvanas években hatalmas társadalmi igény, sok demonstráció előzte meg, hogy a kormány végül a törvényhozással megvalósította az emberek akaratát. Most azonban nincs ilyen társadalmi igény.

- Az ön szervezete nem érzi magát egyedül a drogfüggőség elleni harcban?

- Nem, ugyanis megértjük, hogy a kormánynak is nehézségei vannak és most más problémák élveznek prioritást. Ezért nekünk is változtatni kell a tevékenységünkön, inkább a fiatalokkal való párbeszédre és az oktató programokra kell fókuszálnunk.