rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Narcotics Anonymous, az egymást segítő közösség


Franciaország

Narcotics Anonymous, az egymást segítő közösség

Tíz éve minden vasárnap délután, három éve pedig már péntek esténként is ugyanaz a rituálé játszódik le a Narcotics Anonymous (NA) lyoni központjában . Az ide érkező drogfüggők megosztják egymással nehézségeiket, sikereiket, kétségeiket és reményeiket, illetve absztinenciájukat, mely minden szer nélkül töltött nappal eggyel több, mint az előző napon volt.

Marie Jamet riportja

Az első októberi vasárnap résztvevői lassan érkeznek. Akik már itt vannak, viccelődnek, beszélgetnek. Vannak, akik már hónapok óta ismerik egymást, vannak, akik csak pár napja csatlakoztak. Öt férfi és öt nő, mind különböző korúak. Miután vettek maguknak kávét, teát, vizet, egy nagy, négyszögletes asztal körül helyezkednek el.

Az asztalt elborítják az NA-s dokumentumok, könyvek, prospektusok. Középen egy gyertya ég. Akik itt vannak, azok mind önszántukból jöttek; mint ahogy nagytestvérüknél, az Anonim Alkoholistáknál, itt sem kötelező az összejárás a tagoknak. A hangulat ennek ellenére nagyon kellemes.

Ezután hivatalosan is megnyitják az ülést. Az egyik tag elfújja a gyertyát, a moderátor pedig elkezdi az értekezletet – ami létszámtól fügetlenül szigorúan ugyanaz minden alkalommal. Először szövegeket olvasnak fel az új tagok kedvéért, amik bemutatják, mi is az NA. Ezután egy tag a tervezett nemzeti vagy nemzetközi összejövetelekről beszél, majd a moderátor felolvassa a nap gondolatát egy erre a célra készített, napi bontású kalendáriumból. Ezen a vasárnapon a tisztességes büntetésről lesz szó.


Közös olvasás az ülés elején (október 6., Lyon)

A tagok szabadon fejthetik ki gondolataikat erről a témáról, vagy ha ez nem tetszik nekik, egy másikról. Ez a megosztás ideje. Míg egyikük beszél, a többiek hallgatják – addig, míg szüksége van rá. Nincs szó sem vitáról, sem gondolatok kicseréléséről. A rosszindulatú megjegyzések, a viták és a saját álláspont kifejtése tilos. Minden egyes tag azzal kezdi beszédét, hogy bemutatkozik, « Jónapot, a nevem X és függő vagyok », mire a gyűlés köszönti őt.

A megosztott történetek sokszor intimek, optimisták vagy éppen rendkívül súlyosak. A mindennapi élet problémái – gyerekek, munka, család, párkapcsolat, barátok, vagy a függőséggel kapcsolatos történetek – ugyanúgy felbukkannak, mint a remény, gyengeség, magunkba nézés, emlékezés… A történetek hallgatása közben a tagok csupán nevetéssel vagy fejcsóválással nyugtázzák az elmondottakat. A tekintetek sokszor a semmibe vesznek, mások a falat fixírozzák vagy a beszélőre függesztik szemüket.

Miután a beszélő befejezte mondanivalóját, a csoport megköszöni neki, hogy elmondta nekik. A jóindulat kulcsfontosságú az NA-ban.

Egy pillanatra csönd támad, majd újra felveszik a beszélgetés fonalát, de már új beszélővel.

Keret az újrakezdéshez

A témák, amik a gyűléseken szóba kerülnek egy 12 pontos, a gyógyuláshoz vezető lista részét képezik. A felhozott témákról nem mindenki gondolkozik egyformán, a nap gondolata mindenkiben mást moccant meg. De ezek a különbségek valójában előnyt jelentenek: « Az újaknak például azt jelenti, hogy vannak emberek, akiknél a program bevált és működik. Egy absztinensnek jól esik megosztani azt, amit átélt és amit átél. De arra is jó, hogy lássuk, hova nem akarunk visszatérni » Minden arról szól, hogy « éljék meg a pillanatot. A múlt túl fájdalmas, a jövőt nehéz elképzelni. Ezért a cél mindig csak annyi, hogy az előttük álló 24 órában, vagyis aznap bírják ki kábítószer nélkül. »

A függők, akik csatlakoznak az NA-hoz, a hagyományok és alapelvek olyan szövedékét kapják és tartják fenn, ami nem csak a csoport szervezését, de a gyógyuláshoz vezető utat is segíti. Ezeket minden ülésen elismétlik. Az első alapelv nem más, mint hogy az NA-hoz való csatlakozáshoz elég, ha megvan bennünk « a leszokásra való vágy ».
Egy másik a 12 tradícióból kimondja, hogy « minden NA csoportnak saját magának kell megoldania a problémáit és el kell utasítania minden kívülről jövő segítséget ». Ezért van az, hogy az asztal közepén egy sapka pihen – az ülés végén kézről kézre adják, hogy mindenki beletehesse a fenntartáshoz való hozzájárulását.


A sapka a találkozó végén (szeptember 27, Lyon)

Egy másik alapelv kimondja: « félelem nélkül mélyedünk el magunkban és készítünk “lelki számvetést” ». A találkozók egyik meghatározó eleme ez, a tagok dolgoznak magukon, visszanéznek korábbi cselekedeteikre, életvitelükre. Ha az NA tagjai a függőségre betegségként tekintenek is, a találkozók orvosi értelemben nem képezik a terápia részét, hiszen nincs jelen orvos, aki vezesse a találkozókat. A résztvevők azonban gondolkoznak, elemzik amit tettek, vagy nem tettek, akivé, vagy amivé válni szeretnének. Ez egyszerre vet véget a tagadásnak és « az áldozat-szerepben való tetszelgésnek », mondja több függő is.

És épp így tud működni ez az egész « beazonosíthatóan és támogatva: mindenki tudja, a másik miről beszél, mivel mindannyian megélték, amit a másik elmesél. Nincs ítélkezés. » A névtelenség pedig felszabadítja a résztvevőket a társadalmi, vagy egyéb különbségek alól.

Egyesek visszaesnek, elmennek elvonóra, visszatérnek, terápiára járnak. Sokan, akikkel találkoztunk, azt mondják, azért vannak itt mindennek ellenére is, mert « ez az egyetlen dolog, ami működik az életükben. ». Az utak pedig nem mindig nyílegyenesek. « Számomra az NA egy hely, ahol meggyógyulhatok; még ha rossz úton járok is, tudom, hogy van egy hely , ahol meggyógyulhatok »magyarázza egyikük.

«Egy függő, aki egyedül van, annak nincs támogatója»

Az egyik résztvevő többször is hivatkozik a « felsőbb hatalomra ». Erre sok hivatkozást találni az NA irodalmában is: sokszor Isten nevét is felhozzák « úgy, ahogy mi elgondoljuk Őt ». Ez meglepő, az Anonim Alkoholistáknál ugyanis világosan le van írva alapdokumentumukban, hogy bár spiritualitásnak van helye náluk, a vallásnak nincs. Mindenki abban hihet, amiben akar.

A mások felé nyújtott segítség, hívják bár Istennek, felsőbb hatalomnak vagy támogatónak, központi elem. « Megpróbálni józannak maradni úgy, hogy egyedül vagy, nagyon veszélyes, olyan, mintha ejtőernyő nélkül akarna valaki kiugrani egy repülőből. »

  • Az NA gyűlése Lyon-ban

    NA-irodalom és dokumentumok

  • Az NA gyűlése Lyon-ban

    A gyógyulás 12 pontja

  • Az NA gyűlése Lyon-ban

    A csoportos olvasás szövegei

  • Az NA gyűlése Lyon-ban

    Csoportos olvasás az ülés elején

  • Az NA gyűlése Lyon-ban

    A moderáto papírjai

  • Az NA gyűlése Lyon-ban

    A nap gondolata

  • Az NA gyűlése Lyon-ban

    A nap gondolatának felolvasása

  • Az NA gyűlése Lyon-ban

    Miközben megosztják a történeteiket

  • Az NA gyűlése Lyon-ban

    'Nyugodtan visszajöhetsz'

  • Az NA gyűlése Lyon-ban

    Az absztinenciát jelző jelvények

  • Az NA gyűlése Lyon-ban

    Csak ma maradjak józan

A tagoknak nem kötelező támogatót választaniuk, még akkor sem, ha ezt egyébként erősen tanácsolják nekik. A kapcsolat egy támogató és támogatottja közt nagyon erős tud lenni. Egyesek minden nap beszélnek egymással. Az a segélyvonal, amit az NA fenntart, ugyanis nem a függők mindennapi támogatására szolgál, inkább azoknak szól, akik információt akarnak szerezni, akik nem tudják, hogy jöjjenek, egyáltalán jöhetnek-e, vagy a hozzátartozóknak, akik szintén fordulhatnak a csoporthoz. De a támogatók azok, akik segítenek túllépni a mindennapi nehézségeken és visszatartják a függőt attól, hogy újra drogozzon.

A találkozó végén, miután a sapkát körbeadták, a résztvevők felállnak, megfogják egymás kezét és együtt mondják el mantrájukat: Csak ma maradjak józan. A kör ezután feloszlik, de a beszélgetés folytatódik. Az NA-sok magukat testvériségként definiálják, és most már látjuk, hogy ez valóban nem csak egy szófordulat, hanem valóban annak érzik magukat.

A névtelenség tiszteletben tartása miatt az idézetek név nélkül szerepelnek.