Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Lengyelország: idejétmúlt drogellenes politika

Access to the comments Kommentek
Írta: Euronews
Lengyelország: idejétmúlt drogellenes politika

<p>- Lengyelország tiltásra alapuló, hatástalan drogpolitikája anakronisztikus és túlhaladott. Elég, ha csupán a kezelőrendszert vesszük alapul, mely a nemzetközi trendekkel ellentétben a függők kezelésének legjobb módját harminc évvel ezelőtti módszerekre alapozva, a társadalomtól való teljes elzárásukban látja – indul a Függők Személyiségi Jogaiért nevű lengyel szervezet 2013 nyarán publikált, legutóbbi jelentése. </p> <p>A civilek kezdeményezésre 2009-ben létrehozott szervezetet a jelentés szerzői, Agnieszka Sieniawska és Jacek Charmast közösen működtetik. Mindennapi feladataik közé tartozik az ingyenes jogi tanácsadás és segítségnyújtás olyan drogfogyasztók számára, akik nem ismerik a törvényt és akik sokszor nem képesek megvédeni saját érdekeiket. A jelentés megírására – melyben száznál is több függő esetét vizsgálták – részben ez is ösztönözte őket. </p> <p><h3>Egy elnyomó és eredménytelen törvény</h3></p> <p>Írásuk első része a lengyel drogellenes politika büntetőjogi hátterére és elnyomó jellegének hatástalanságára fókuszál.</p> <p>A lengyel drogtörvény <a href="http://hu.euronews.com/2013/11/06/lengyelorszag-egyre-fiatalabbak-a-drogfuggok">Európa legszigorúbbjai közt van.</a> A 2005 július 29-ei, a drogfüggőség elleni harcot segítő törvény bünteti a drog terjesztését és birtoklását is, legyen szó bármekkora mennyiségről. Bárki, akinél akár kevesebb, mint egy gramm kannabiszt találnak, akár három év börtönbüntetéssel sújtható.</p> <p>A rendkívül szigorú törvény elsősorbna azt a célt szolgálja, hogy segítse a rendőrség munkáját a drog ellen folytatott háborúban. Ennek ellenére a majdnem tíz évvel a törvény hatályba lépése után mért eredmények nem igazolják ezt az elképzelést: a törvény se a drogfüggők számát nem csökkentette, se a rendőrség munkáját nem segítette igazán a termelés, kereskedés és csempészet lefülelése terén. Ennek inkább épp az ellenkezője történt, a droghoz kapcsolódó bűnözés nőtt, az új, szintetikus dizájner-drogok iránti érdeklődés pedig megsokszorozódott. </p> <p><h3>Rossz ügyészségi gyakorlat </h3></p> <p>2011 áprilisában a drogtörvényt jelentős mértékben módosították és bevezették a 62a cikkelyt, ami lehetőséget ad rá az ügyésznek és a bíróságnak, hogy felfüggesszék az olyan egyén elleni eljárást, akinél csak csekély mennyiségű, személyes használatra szánt drogot találtak. </p> <p>Egy másik cikkely (70a) arra kötelezi az ügyészt, hogy a büntetőjogi eljárás előkészítő fázisában gyűjtsön egyértelmű információkat a vádlott drogfogyasztási szokásairól, és állapítsa meg a függőség mértékét. Az intézkedés célja, hogy a függőket előzetes letartóztatás helyett inkább minél hamarabb orvosi segítséghez juttassa. A fent már idézett jelentés azonban kimutatta, hogy a felfüggesztéssel az ügyészek a vizsgált esetek csupán 11 százalékában éltek. A többi esetben a bírák voltak azok, akik felfüggesztették az eljárást. </p> <p>A jelentés szerzői szerint a drogfogyasztás a rendőrség és az ügyészek számára nem más, mint « <cite>kellemes ellenség</cite> » mivel a drogellenes háború statisztikáival szépen el tudják kendőzni a drogkereskedelem és a valódi bűnözők ellen harcban tanúsított alkalmatlanságukat. </p> <p><h3>Alkalmatlan kezelőrendszer</h3></p> <p>- Elavult, használhatatlan és a páciensek igényeinek kielégítésére teljesen alkalmatlan – jellemzi a tanulmány második része a lengyel kezelőrendszert, mely még ma is az 1970-es évek módszereivel dolgozik. Alapelvei közt szerepel a páciensek 1-2 éves elzárása a külvilágtól valamely intézetbe, a detoxikáció és az erőltetettt absztinencia. </p> <p>A szerzők szerint ez azonban zsákutca, mivel nem veszi figyelembe a függők valódi szükségleteit: miközben minden erejével az erősen függőkre koncentrál, teljes mértékben elfeledkezik a droggal éppen csak kísérletező fiatalokról.</p> <p>A másik nagy hiba, hogy nincsenek rehabilitációs, átmeneti központok sem, ahol a terápia befejezése után a nehézségekkel küzdők visszatérhetnének a mindennapi életbe. Ennek eredményeképp a zárt intézetekben kezeltek 73 százaléka életében legalább még egyszer visszatér ide. </p> <p><h3>Az erőforrások monopolizálása</h3></p> <p>Sieniawska és Charmast egyértelműen rámutatnak az okokra, amik miatt a lengyel ellátórendszer nem funkcionál úgy, ahogy kellene. Ezek közül a legfontosabb az, hogy a drogfüggők kezelésére fordított eszközök 75 százalékban a lengyel Nemzeti Egészségügyi Alaphoz (<span class="caps">NFZ</span>) tartozó, zárt drogrehabilitációs intézetek kezében vannak. A két szerző szerint ez is jól mutatja az erőltetett lobbizást, ami ezen a területen folyik: ha a 80-as, 90-es években létrehozott, zárt drogrehabilitációs intézmények talpon akarnak maradni, szükségük van páciensekre. Márpedig azok csak akkor mennek hozzájuk, ha más, modernebb intézményekbe nincs lehetőségük bejutni.</p> <p>Az esközök és erőforrások ilyen szintű monopolizálása ahhoz vezetett, hogy a másfajta, külföldön már bevált módszerek – mint például az ambuláns kezelés vagy a szubsztitúciós kezelés, melyeket sokszor a kezelhetetlen függőség egyetlen megoldásának tartanak – ellehetetlenülnek vagy ki sem alakulhatnak. Pedig az ilyen módszerekre nagy szükség lenne, mivel a lengyel igazi narkofób, a drogosoktól nagy távolságot tartó társadalom, mely gondolkodásmódot « <cite>a jelenlegi modell hosszútávú fenntartásának érdekében</cite> » csak erősítenek bennük.</p> <p><h3>Regionális különbségek</h3></p> <p>Mivel Lengyelországban a drogellenes politikát regionális szinten alkalmazzák, a különböző régiók közt hatalmas eltérések is lehetnek. A jelentés kiemeli, hogy a helyi tisztviselők sokszor nem, vagy egymástól nagyon eltérő mértékben tartatják be a nemzeti drogstratégiákat, és sok esetben nagy befolyással vannak rájuk azok a nem kormányzati szervek is, akik a jelenlegi kezelési módszerek fenntartásában érdekeltek.</p> <p>A jelentés ajánlása ennek megváltoztatására : « <cite>az emberi jogok tiszteletben tartása mellett csökkentsük a károkat minimálisra</cite> ». Emellett ajánlják még a drogellenes háború optimalizálását a jelenlegi helyzetre, a függők segítését, és a személlyes használatra szánt, csekély mennyiségű drogbirtoklás dekriminalizációját, a javasolt kezelések válozatosságát, a helyettesítő kezelés bevezetését és az orvosi célra szánt kannabisz legalizálását. </p> <p>A lengyel Drogellenes Politika-hálózat terapeutákat, orvosokat, jogászokat, szociális munkásokat és nem-kormányzati szervek képviselőit tömörít, akik mindennapi szinten dolgoznak együtt függőkkel. 2008-as létrehozása óta a hálózat több akciót is indított a drogellenes törvény megváltoztatásáért, és hogy küzdjön a lengyel drogfüggők megbélyegzése és diszkriminációja ellen.</p>