rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Felnőttként kezelni a függőket: addiktológusok egy francia rehabról


Franciaország

Felnőttként kezelni a függőket: addiktológusok egy francia rehabról

Külsejében leginkább egy szerény vidéki kórházra hasonlít. Egy dombon áll ugyan, mégis uralja a lyon-i hegyeket. Az Arbresle-i kórház Lyon nyugati külvárosában a régió egyik legfontosabb, függőségeket kezelő központja, ami több, mint a felét fogadja a régió addiktológiára beutalt betegeinek.

Marie Jamet riportja

Ezen a szeptember végi délutánon a főorvos, Dr. Brinnel beszélget kollégiáival és Serge Luc ápolóval, aki egy új járóbeteg-ellátás megszervezésén dolgozik – alkoholisták számára. Az egész intézményt átjárja a lelkesedés, beszélgetnek, ötletelnek, gondolkoznak, összedolgoznak, kutatnak. A főorvos íróasztala, ami mellett végül helyet foglalunk is arról tanúskodik, hogy itt komoly műhelymunka folyik: tele van szaklapokkal és papírokkal. Dr. Brinnel, addiktológus-főorvos, Dr. Callies de Salies, addiktológus és Dr. Sadoine veszik körül az asztalt.

Az intézmény folyosói tiszták és csendesek. A szobák mindegyikéből szép a kilátás. De senkit ne tévesszen meg a látszat: az arbresle-i addiktológiai kórház nem gyógyüdülő. – Betegeink általában válsághelyzetben kerülnek ide – mondja Dr. Callies de Salies, majd hozzáteszi, – ez itt számukra a nyugalom pillanata. Egy alkoholista vagy ópiátfüggő legalább két hetet, egy kokainfügő legalább három hetet tölt itt el,  de ez utóbbira akár három hónapot is számolni kell , mondja Dr. Brinnel.


Dr. Brinnel, az Arbresle-i Addiktológiai központ kórházának főorvosa

Az ide érkező páciensek felét a francia szakszolgálatok (CSAPA, ELSA, kórházak) küldik, másik fele a háziorvosok, szervezetek, terápiás intézkedések által kerül ide, de olyan is akad, aki magától jön. Fiatalkorúak is sokan vannak az iskolákban bevezetett rendőri rajtaütések miatt. Mindannyian kórházi ápolásban vesznek részt: a reggel az orvossal folytatott személyes konzultációk ideje, a délután a kötelező csoportfoglalkozásoké, művészet-terápiáé, pszichoterápiáé.

Az Arbresle-i kórháznak átlagosan 350-400 ápoltja van évente. A társadalom minden rétege megtalálható itt: a drogot még csak próbálgató fiatalok, antiszociális egyének, nagy nyomorból érkezők, súlyos pszichiátriai problémákkal küzdők, de a jó körülmények közt élő, ám kiégett, drogfogyasztó negyvenesek is, akik aggódnak egészségük, vagy munkájuk elvesztése miatt. Kevéssé ismert, ám annál inkább létező jelenség ez: sok idős ember is érkezik, hogy kezeltesse alkohol- vagy gyógyszerfüggőségét. A kórház jelenlegi legidősebb kliense 80 éves.
2012-ben az intézmény ápoltjainak 75 százalékát (267 páciens) kezelték alkoholfüggőség miatt, 11 százalékot (39 páciens) kannabisz-függőség, 8,4 százalékot (30 páciens) ópiátfüggőség miatt. Utolsó helyen állnak a kokainfügők (1,4 százalék, öt páciens), akiket a benzodiazepin-családba tartozó drogok használói (2,5 százalék, 9 fő) és a polidroghasználók (1,7 százalék, 6 fő) előznek meg. 2003 óta a kannabisz-függők száma jelentősen emelkedett: míg akkoriban csupán 3 főt kezeltek emiatt, mostanra ez a szám 39-re nőtt.

Az orvosok minden nap tartanak terápiás kurzust, mivel a páciensek sokszor nagyon meggyötörtek, magyarázza Dr. Callies de Salies. – Az elsődleges célunk itt nem más, mint az orvostudomány egyik alapszabálya, a ‘Primum non nocere’, vagyis a ‘Csak nem ártani’ alapelv – mondja. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy a pácienseket meg kell védeni önmaguktól és azoktól a veszélyektől, amiket az elvonás idézhet elő náluk. Ilyen például a delirium tremens az alkoholistáknál, ami az esetek hat százalékában halált okoz.

- Emlékszem M-re, akinek azt mondtam: “ha alkoholt iszol a hepatitis fertőzésedre, meg fogsz halni”, mire ő azt válaszolta, “ha nem iszok, is meghalok” – meséli Michel Kairo, pszicho-addiktológus.

Az addiktológia egyike az orvostudomány azon ritka területeinek, ahol kevés terápiás ajánlást fogalmaznak meg. A legutolsó ilyet tíz évvel ezelőtt adták ki, míg mondjuk a kardiológiában háromhavonta állnak elő egy újjal. A függőségek kezelése tehát egy  olyan különleges szakterület, ahol tudni kell konfrontálódni, akár többször is, hogy a betegek érezzék a veszélyt, amiben forognak és hogy menedéket tudjunk találni nekik  – mondja Kairo. – Természetesen mindig előfordulnak a leszokásból eredő balesetek A kevésbé ismert drogokkal sokszor improvizálunk. A kórházi kezelést igénylő függőségek ugyanis nagyon összetettek. Az, hogy szakemberek közt tudjuk ezt átbeszélni, sokkal biztonságosabbá teszi mindezt a páciens számára és a kezelés is sokkal célzottabb lesz.

Az ilyen eszmecserék mindennaposak a kórházon belül, de még régiós szinten is jól működnek. Dr. Brinnel csoportja például rendszeresen találkozik más intézmények csapataival. – Ez fontos, ugyanis egyes páciensek egyik helyről a másikra kerülnek. Ráadásul így legalább megismerjük egymást, tudjuk, ki mire specializálódott, ki foglalkozik terápiával, ki a lakossággal. A tudás, az új módszerek pedig így könnyebben eljutnak mindenkihez, és a pácienseket is mindig a legjobbakhoz tudjuk irányítani.

Az Arbresle-i kórház állandó csapata hét orvosból, egy pszichológusból, négy nővérből, egy szociális munkásból és sok külső segítőből áll. Más csapatok azonban nincsenek ennyire jól eleresztve. A régión belüli más városoknál például csak egyetlen addiktológus jut a drogfüggőkre, pedig a függőség általában szociális és családi problémákkal is jár, amik megoldásához az iskolai tanácsadó nem elég vagy nem elérhető, és mivel az orvosokra is túl nagy terület ellátása jut, sokszor csak havonta-kéthetente jutnak el a függőkhöz, még akkor is, ha megfelelő szakemberek hiányában az orvos az egyetlen, aki a függő kezeléséről dönthet.

"A páciens az, aki választ és elindul az úton, nem mi"

A gyógykezeléshez kapcsolódó, személyes életfilozófiájukat mindhárman úgy foglalják össze: “egy kicsit kevésbé merevek, mint korábban voltak”. Dr. Sadoine szerint van egy olyan általános igazság, amit az emberek nem mindig vesznek figyelembe:  a páciensek nem akarnak mást megőrizni, csak az örömet, az élvezetet.  – Ez pedig a terápia egy fontos eleme – mondja Dr. Callies de Salies. – Korábban az általános filozófia az volt, hogy teljes elvonásra és a fogyasztás újrakezdésének teljes tiltására törekedjünk. Vannak emberek, akik emiatt soha nem lépték át az ajtónkat. A függők legalább ötven százalékát vesztjük el így.

Pedig az orvosok az újonnan jöttektől elsőként csak azt kérik, mondják el, mennyire érzik magukat függőnek, és felajánlják, hogy megfigyelik őket. – Amit valójában csinálunk, az nem más, mint hogy több hónapig vagy több évig követjük őket figyelemmel és nem veszítjük szem elől őket, hogy megakadályozzuk a visszaesést – mondja Dr. Brinnel. Mint kollegája mondja: a függőség krónikus betegség és számítani kell visszaesésekre.

Most már kevesebben hisznek a teljes abszinenciában. Főleg a fiatalok között, akik számára az absztinenciát a legnehezebb betartani.

- Ha az absztinencia teljes megtartása mellett érvelünk, akkor szembe kell néznünk azzal a kérdéssel is, hogy nőni fog az öngyilkosok száma, mivel az absztinencia helyett sokan inkább a halált választják. Az, hogy rugalmasabbak, kevésbé merevek vagyunk, segít megszabadítani őket a félelemtől, a visszaesés dramatizálásától, és megelőzni az öngyilkosságot. De nem szabad idealizálni sem; vannak olyan szerek, amiket ha valaki csak egyszer is használ – és most főleg az ópiátokra gondolok – újrakezdődik a függőségi spirál. Vagyis a szernek csak apránként lehet búcsút inteni – mondja Dr. Brinnel.

A kezelés legfőbb vezérelve, a  páciensnek a lehető legjobb legyen  elve, foglalja össze Dr. Callies de Salies. Fontos, hogy  legyen kielégítő élettere, legyen társadalmi élete és munkája. Így felnőttként kezelve tudjuk gyógyítani őket. 

  • Arbresle-i Addiktológiai Központ

    Központi szárny

  • Arbresle-i Addiktológiai Központ

  • Arbresle-i Addiktológiai Központ

    Páciensek rajzai

  • Arbresle-i Addiktológiai Központ

    Páciensek rajzai

  • Arbresle-i Addiktológiai Központ

A kezelések egyre inkább ebbe az irányba haladnak a világ minden táján. Jól példázza a helyzetet, hogy az Esperal nevű szer, melyet korábban az alkoholfüggők leszoktatásánál használtak gyógyszerként, annyira erős hatású, hogy Dr. Brinnel szerint manapság nem gyógyszerként, hanem büntetésként adják az Egyesült Államokban. Az olyan gyógyszerek, mint a Baclofene, amit szintén alkoholfüggőségre adnak,  inkább arra ösztönzik az embereket, hogy tovább igyanak, ahelyett, hogy leszoknának. .

A kábítószerek hatóanyagtartalma is jelentősen tudja befolyásolni a kezeléseket. A heroin esetében például ha a drog nem volt olyan tiszta, mint a laboratóriumi körülmények között előállított, akkor kevesebb gyógyszer is elég a függők kezelésére – magyarázza Dr. Sadoine. – Ezzel ellentétben viszont a THC-szint (a kannabiszban található pszichoakítv hatóanyag) emelkedése miatt már nem tudják ambuláns módon gyógyítani a függőket, mint ahogy ezt korábban tették.

Annyi bizonyos, hogy az arbresle-i kórház kezeltjeinek nagyjából kétharmada tud tiszta maradni a kezelés vége után két évvel is. Nehéz azonban konkrét adatokkal szolgálni, ha azt kérdezik, hányan lesznek jobban, mivel sok volt pácienst egyszerűen elvesztenek szem elől.