rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Legalizáció: a drogprobléma megoldása vagy a pokolba vezető út?


Világ

Legalizáció: a drogprobléma megoldása vagy a pokolba vezető út?

Az illegális drogok ma már tisztábbak és olcsóbbak, mint bármikor az elmúlt 20 évben – adta hírül nemrég egy, a British Medical Journal-ban megjelent kutatás. A jelentést készítő, kanadai székhelyű International Centre for Science in Drug Policy hét országból gyűjtött adatokat, melyekben a kannabisz, a kokain és az ópiátok (köztük a heroin) árát és tisztaságát vizsgálták az elmúlt tíz évben.

Adataik szerint a kábítószerek ára 1990 és 2010 között csökkent, tisztaságuk viszont nőtt. Európában például az ópiátok ára 74, a kokain ára pedig 51 százalékkal csökkent az elmúlt 20 évben.

A kutatók szerint ez közvetve azt jelenti, hogy a kábítószer-ellenes háború teljesen hiábavaló, hiszen a drogok annak ellenére lettek olcsóbbak és jobb minőségűek, hogy a lefoglalt drogmennyiség jelentősen nőtt, az országok pedig mindvégig a kínálat csökkentését akarták elérni. Véleményük szerint ez a nemzeti drogpolitikák kudarcát bizonyítja, és azt, hogy ideje a törvényi szabályozás melletti legalizációnak és dekriminalizációnak, a drogfogyasztást pedig inkább egészségügyi problémának, mint bűnügyi kérdésnek kell tekinteni.

Egyre több állam legalizálja a füvet

Ezzel a gondolatmenettel egybevág, hogy az elmúlt években mind több ország legalizálta valamilyen formában a könnyűdrogok, vagyis általában a kannabisz árusítását-fogyasztását.

Amerikában például Urugay mellett, ami a teljes legalizálást választotta, az Egyesült Államok 17 szövetségi állama és a főváros, Washington engedélyezi, hogy marihuánát gyógyászati célokra alkalmazzanak. Coloradóban és 2014. januárjától Washingtonban viszont már rekreációs célokra is lehet vásárolni, amiből a következő öt évben a hatóságok 1,9 milliárd dolláros bevételre számítanak.

Eközben egy nemrég publikált, új-zélandi kutatás épp arra mutatott rá, hogy a rendszeres, tinédzserkoruk óta marihuánát fogyasztó embereknek károsodik a központi idegrendszere, vagyis a füves cigi hosszú távon mentális hanyatláshoz vezet. A vizsgálatban részt vevő fogyasztóknak emellett romlott a memóriájuk, valamint kognitív, viselkedési és érzelmi problémáik lettek – ráadásul hiába hagyták abba a kannabisz-használatot, a funkciózavarok megmaradtak. A szakértők ezt a maradandó károsodást a kannabisz idegméreg hatásának számlájára írták.

A legalizáció nem arról szól, hogy káros-e vagy sem

Ha szóba kerül a legalizáció, a legtöbben még mindig csak a káros-nem káros párhuzamban tudnak gondolkodni. Ellenzői ugyanis a keménydrogokhoz és a lecsúszáshoz vezető egyenes út kezdetét, támogatói viszont csak szimpla élvezeti szert látnak benne. Szakértők szerint a vitában egyik csoportnak sincs igaza: a legalizációban nem az adott szer ártalmatlanságának elismerését kell látni, hanem csupán egy megfelelőbb szabályozásra tett kísérletet. A marihuána legális forgalomba helyezése mögött ugyanis eddig minden országban elsősorban egészségügyi, társadalmi és gazdasági megfontolások állnak.

Az Egyesült Államokban a legalizálásról kiírt 2012-es népszavazások alapját a kannabiszhasználat terjedésének töretlen növekedése és a népesség több mint 50 százalék feletti támogatása adta. Vagyis a legalizációs képlet három tényezője közül az egyik – a nagy társadalmi támogatottság – már megvolt.

Az egészségügyi érvek az amerikai példánál maradva a következők voltak: minden lehetséges egészségügyi kockázata ellenére a marihuána messze nem olyan veszélyes, mint az alkohol vagy a dohány, ez a két élvezeti szer mégis legálisan forgalmazható.

Legalább ugyanilyen fontos szempont volt, hogy az utcai bandák által értékesített fű gyakran rossz minőségű és szennyező anyagokat is tartalmazhat, mivel ilyen körülmények közt a minőség-ellenőrzés nem működhet. A legalizáció és az állam által szabályozott forgalmazás mindezeket kiszűrné, és volna még egy pozitív hozadéka: ellentétben a dílerekkel, a boltokban fiatalkorúakat sem szolgálhatnának ki.

Felmérések mutatták ki hogy az USA diákjai gyakran könnyebben jutnak hozzá a marihuánához, mint a cigarettához, ezért a megszavazott szabályozás szerint marihuánát legálisan csak 21 év fölöttiek vásárolhatnak, nyilvános területen pedig nem lehet fogyasztani.

A legális árusításból az államhoz befolyó pénzekből pedig sokat az egészségügyre fordítanak: Washington esetében például 125 ezer dollárt kutatásra, 50 ezret szociális és egészségügyi jelentésekre, 5 ezret prevencióra fordítanak, illetve 1,5 millió dollárt kap az állami szeszfelügyelet, amiből 15 százalékot drogkezelésre, 10 százalékot prevencióra, 50 százalékot a Washingtoni Egészségügyi Tervre 5 százalékot pedig közösségi ellátásra költenek.

Az állam lássa el droggal a drogosokat!

A harmadik, és az állam szempontjából talán legfontosabb érv gazdasági és büntetőjogi egyben. A legalizációt támogatók közül sokan érvelnek azzal, hogy a legalizásással véget lehetne vetni az évtizedek óta tartó drogháborúknak. Enélkül azonban a marihuána-üzlet továbbra is a fegyverkereskedelemben, pénzmosásban és emberrablásban érdekelt szervezett bűnözést gazdagítja. Márpedig nem kevés pénzről van szó: mint fentebb írtuk, Amerikában csak Washingtonban 1,9 millió dollárra számítanak, Spanyolországban becslések szerint 177 millió eurónyi adóbevételtől esnek el évente a kannabisz illegális árusítása miatt, Nagy-Britanniában pedig ezt az arányt 1,25 milliárd fontra becsülik.

Mike Barton, Nagy-Britannia egyik legsikeresebb, 34 éve szolgálatban lévő rendőrkapitánya nemrég a The Guardien-ben megjelent publicisztikájában egyenesen amellett érvelt, hogy a kereskedelem kriminalizálása, bűntényként való kezelése több milliárd fontos bevételkiesést okozott eddig is.

“Elismerem, hiszen vitathatatlan, hogy a drogok rosszak. A legtöbb politikus, szakértő és a média azonban osztozik abban a fikcióban, hogy akár megnyerjük a drogellenes háborút, akár nem, ugyanúgy kell harcolnunk ellene, mit ahogy eddig tettük” – írta cikkében.

Erre példaként Barton az 1920-as évek amerikai alkoholtilalmát hozta fel. Az alkoholbiznisz ugyanis akkor is virágzott, sőt, még többet is adtak el belőle, mint korábban, a beláthatatlan és szigorú szabályozás miatt azonban az üzletre a maffia tette rá a kezét. Az áldatlan állapotoknak csak a legalizálás vetett véget.

“A drogokat mindenképpen ellenőrzésünk alatt kell tartani, és semmiképp sem lehetnek szabadon elérhetőek – írja Barton. – A függőség – legyen szó drogfüggésről, alkohol- vagy játékszenvedélyről – egyetlen esetben sem jó dolog. Viszont ha fenntartjuk a teljes tilamat, azzal csak átadjuk a bevételi forrásokat a bűnözőknek.”

A rendőrkapitány szerint ezért a keménydrogokkal például egyenesen az államnak kellene ellátnia a függőségben szenvedőket – ami azonban nem jelenti a keménydrogok legalizálását, csupán egy ellenőrzött, egészségügyi környezetben való hozzáférést.

Ha ez sikerülne, és a drogmonopólium nem lenne többé bűnözők kezében, akkor egyik legfőbb bevételi forrásuktól vágnák el őket. A lépés másik pozitívuma volna, hogy a bandák nimbusza is megkopna a fiatalok szemében: míg könnyen és gyorsan szerzett vagyonuk miatt egyes helyi bandavezérek ma szinte hősnek számítanak a helyi tinédzserek szemében, a drogpiac elvesztésével mind bevételük, mind csáberejük csökkenne.

Felnőttként kezelni a függőket: addiktológusok egy francia rehabról

Franciaország

Felnőttként kezelni a függőket: addiktológusok egy francia rehabról