rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Grúzia: a Szaakasvili-korszak vége


Insight

Grúzia: a Szaakasvili-korszak vége

Miheil Szaakasvili már csomagol. A leköszönő, nyugatbarát grúz elnök az alkotmány értelmében harmadjára nem választható újra. Az új államfő, a kormánypárti Giorgi Margvelasvili hivatalba lépésével egy időben egy alkotmánymódosítás is hatályba lép: ennek alapján az elnök csupán reprezentatív feladatokat lát majd el.

Szaakasvili elnöksége fontos időszak volt Grúzia történetében. Vezető szerepet játszott az akkori elnököt, Eduard Sevardnadzét elmozdító 2003-as grúziai rózsás forradalomban. A következő évben, 36 évesen már államfő volt, megszerezve a szavazatok 96 százalékát.

A 2003-as grúziai események ihlették a 2004-es ukrán narancsos forradalmat és a kirgizisztáni eseményeket – amelyek annyi gondot okoztak Oroszországnak.

A jogász végzettségű Szaakasvili az Egyesült Államokban és Franciaországban tanult, az orosz mellett folyékonyan beszél angolul és franciául. Elnökké válásával közvetlenül alakítója volt annak a folyamatnak, hogy Grúzia politikája 180 fokot fordult: nyugatbarát államot hozott létre, NATO-taggá tette Grúziát – Moszkva legnagyobb bosszúságára.

Megválasztása után arra törekedett, hogy modernizálja hazáját, amelyben súlyos probléma volt a szegénység és a korrupció. Piaci reformokat kezdeményezett és próbálta becsábítani a külföldi befektetőket. Alkotmányos reformmal saját hatáskörét erősítette – kritikusai szerint arrogáns stílusú vezető, aki hatalmas egóval kormányzott.

2008-as újraválasztásakor már csak a voksok 53 százalékát kapta meg – a rózsás forradalom egykori karizmatikus vezetője népszerűtlen lett.

Ugyanebben az évben ő próbálta meg visszaszerezni a grúz ellenőrzést a szakadár Dél-Oszétia fölött – ez végül az Oroszországgal vívott öt napos háborúhoz vezetett. A konfliktus Grúzia számára katasztrófával végződött. Moszkva haderejével megvédte az oroszbarát köztársaságot. A Kreml elismerte és garantálta Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét.

Grúzia és Oroszország között fagyossá vált a viszony.

Szaakasvilinek, az autoriter stílusa miatt bírált és Grúziát vesztes háborúba vezető elnöknek tíz év alatt sikerült visszaszorítania a korrupciót az országban. Fejlődött az infrastruktúra és fellendült a gazdaság. Egyszóval Grúzia kilábalt abból a polgárháborús hangulatból és nyomorúságból, amelyben a Szovjetunió szétesése 1991-ben találta.
Bár Szaakasvili népszerűsége drámaian visszaesett, tovább biztatta híveit. Ez nem a vég, ez a visszatérés kezdete – üzente nekik.

A grúz elnök, a miniszterelnök és a kormánytagok is a Grúz Álom nevű pártszövetség tagjai, vagyis azé a politikai erői, amely Miheil Szaakasvili ellenfeleit tömöríti. Az ott zajló változások hátteréről Soso Tsiskarishvili politikai elemzőt kérdeztük, aki a grúz fővárosban, Tblisziben van.

Euronews: – Tavaly a parlamenti választásokat nyerte meg az ellenzék, most az elnökválasztást. Jelentheti-e ez a két eredmény azt, hogy a grúzok búcsút mondhatnak a romantikus elemeket tartalmazó rózsás forradalomnak és pragmatikusabb politikára számíthatnak?

Soso Tsiskarishvili: – A közelmúlt eseményeit szemlélve először történik ilyen Grúziában. Korábban a választók 85-90 százaléka szavazott egy-egy elnökre, de egyikük sem tudott alkotmányos keretek között a posztján maradni. Most egy olyan államfőhöz kerül a hatalom, aki 62 százalékot kapott. Az ő győzelme viszont sokkal meggyőzőbb, hiszen neki programja és politikai támogatottsága is van.

- Az új elnököt kevésbé ismerik, mint a korábbit. Sokan mindössze szakpolitikusnak tartják. Ivanishvili miniszterelnök úr azt mondta, hogy hamarosan távozik a közéletből és egy fiatalabbnak adja át helyét. Akkor ki hozza majd a döntéseket az országban? Az emberek fogják-e ismerni a folyamatot vagy egy informális központi erő kezében lesz a hatalom?

- Ez Ivanishvili miniszterelnök döntésétől függ. Ő volt a tavalyi parlamenti győzelem kulcsa, és a mostani siker is neki köszönhető. Ha valóban úgy dönt, hogy távozik, és nem működik majd együtt utódjával és segítőivel, akkor Grúzia két irányba húzhat.