HIRDETÉSHubert Védrine 1997 és 2002 között francia külügyminiszter volt, 20 éven keresztül töltött be kulcsfontosságú pozíciókat Franciaországban. A tapasztalt diplomatával a “Brüsszeli napok” elnevezésű rendezvényen készített interjút az Euronews. Kendőzetlenül válaszolt a szíriai konfliktust és az Európa Uniót érintő kérdéseinkre.
Euronews: Mit gondol a szíriai helyzetről? Tény, hogy már megkezdődött a vegyifegyverek megsemmisítése, politikai megoldásról azonban egyelőre nincs szó. November közepén újabb békekonferenciát szervezhetnek, bízik benne, hogy összejön?
Hubert Védrine: Nagyon bonyolult ügy. A nyugati államoknak még nem ígérték meg, hogy Aszad távozik a hatalomból. Tudomásul kell venni azt is, ha ő ott lesz ezen a találkozón, ettől függetlenül az átmenetre is gondolni kell. Lényeg a lényeg, egy második genfi békekonferenciára szükség van, még akkor is meg kell tartani, ha ő részt vesz rajta. A következő kérdés, hogy az ellenzéki erőket kik képviselik, ez is bonyolult, mert nem egységesek. A vegyifegyverek megsemmisítése miatt az oroszok és az amerikaiak most egy kicsit közelebb kerültek egymáshoz, de meg kell találni a végső megoldást.
- Ön szerint áthidalható az, hogy Bassár el-Aszad kijelentette, nem hajlandó tárgyalni a lázadókkal egészen addig, amíg le nem teszik a fegyvert? Ez alku tárgya?
- Az, de ez nem annyira Aszad számára, hanem inkább az oroszok számára fontos. Az sem elképzelhetetlen, hogy egy napon úgy döntenek, hogy számukra nem Aszad személye a leglényegesebb, hanem a régióban betöltött pozíciója. A világ számos vezetőjével ápolnak jó kapcsolatot, ha Putyin elnök számára már nem a vegyifegyverek lesznek fontosak, hanem valami más, akkor változhatnak a dolgok.
- A szíriai konfliktus miatt több mint kétmillióan menekültek el az országból. Európában, csak Németországba 18 ezren, Svédországba pedig 11 ezren mentek. Franciaország tavaly 600, idén 800 menedékjogi kérelmet fogadott el. Nem túl kevés ez ahhoz képest, hogy a francia kormány folyamatosan szolidaritásáról biztosítja a szíriai népet?
- Úgy gondolom, hogy egy ilyen tragédia esetén a lehető legjobb körülményeket kell biztosítani a menekülteknek. Messze vannak az otthonuktól, de mégis meg kell próbálni hasonló feltételeket teremteni a családok számára, úgy ők is jobban érzik majd magukat. Éppen ezért nekem úgy tűnik, hogy az európaiaknak a törökországi és a jordániai menekülttáborokat kell támogatniuk. Szerintem Franciaországnak több menekültet kellene befogadnia, de nem szeretnék ítéltezni. Túl bonyolult kérdésről van szó, inkább egy összehangolt migrációs politikára van szükség.
- Maradjunk még egy kicsit az európai bevándorlási politikánál. A lampedusai tragédiában több mint 300-an haltak meg, miközben megpróbáltak Európába jönni. Ezt követően az európai kormányok a biztonsági ellenőrzések fontosságára hívták fel a figyelmet, de vannak akik elutasítják a bevándorlókat. Mi lehet a megoldás?
- Először is, egyértelműen el kell választani a menekültügyet a bevándorlástól. Azok a menekültek, akiknem veszélyben volt az életüket. Ez jogi alapot teremt arra, hogy elmeneküljenek otthonukból. Európa számára pedig megtiszteltetés, hogy ide jönnek. Ha ezt meg szeretnénk őrizni, akkor nem szabad összekevernünk a bevándorlással, ami egy egészen más dolog. A bevándorlók többnyire gazdasági okok miatt hagyják el hazájukat. A rendszer összehangoltsága hiányzik Európában, legalábbis a schengeni országoknál mindenképpen. Először is alkalmazkodni kell a gazdasági feltételekhez, utána megfelelő körülményeket kell teremteni. Bizonyos számú bevándorlóra szükség van. Ez nem a nemzetiségüktől függ, sokkal inkább attól, hogy mihez értenek, milyen szakmájuk van. Időnként – például a magas munkanélküliség miatt – érdemes leállítani a folyamatot.
- Az ön területe az európai diplomácia. Három éve hozták létre az Európai Külügyi Szolgálatot. A közös európai külpolitika még mindig illúzió?
- Azt hiszem, hogy igen, de igazából, soha nem is hittem benne. A közös külpolitika elérhetetlen dolog, olyan, mint egy mesebeli szörny, az illúziót a csalódás követi.
*- A Catherine Ashton által létrehozott intézmény nagyon aktív, bizonyos kérdésekben állandóan állást foglal, ilyen például Koszovó ügye, az unió keleti politikája, vagy az iráni nukleáris program kérdése. *
- Természetesen a tőlük telhető dolgokat megteszik, de eredmény nem lesz. Ha megkérdezzük erről mondjuk a kínai vezetőket, vagy Obama elnököt, kiderül, hogy nem számít mit tesznek, de ez nem kritika. Az Unió soha nem volt ilyen jellegű döntéshozói helyzetben.
- Tehát ön szerint soha nem lesz erős az európai diplomácia.
- Csak egy nagyon hosszú folyamat végén lehetne, még Jacques Delors is ezt mondta. Szervezésre van szükség, bátorság kell ahhoz, hogy elismerjük: bizony nem vagyunk ebben a helyzetben. Ez egy történelmi tény. Vannak persze ellentétes álláspontot képviselő országok – de nem feltétlenül a klasszikus értelemben vett nagyok – ők ezt nem így gondolják.
- Nem mehetünk el szó nélkül az Európára váró következő nagy feladat mellett. Az Európai Parlamenti választásokat hét hónap múlva tartják, az előrejelzések szerint erősödött az Európa-ellenes pártok támogatottsága.
- Lehet, hogy nagyon erős képviseletük lesz a parlamentben, ez szomorú, ugyanakkor egyértelmű, hogy ez a válság miatt alakul így.
*- Nem többről van szó? *
HIRDETÉS- Az emberek most nagyon érzékenyek azokra a döntésekre, melyeket az európai döntéshozók hoznak. A szkeptikus pártok ellensúlyozzák ezt, azt mondják, hogy ha Európa nem adja meg a válaszokat a kérdésekre, akkor velük el lehet kerülni a tragédiát. Ne felejtsük el, hogy Németországban, a karlsruhei bíróság már kimondta, hogy az Európai Parlament nem elég demokratikus és legitim intézmény. Azt hiszem, hogy a következő években megkapjuk arra a választ, hogy a nemzeti parlamentek milyen szerepet kaphatnak majd, szerintem nagyobbat kellene. A Lisszaboni Szerződés alapján sok mindenre van lehetőség, ugyanakkor számos kitétel is szerepel benne. Az euroszkepticizmus és az euroellenesség nem ugyanaz, ezt a tagországok parlamentjeinek is tisztázniuk kell.
- Min változtatna Európában, ha tudna?
- Mindenképpen teret adnék a nemzeti parlamenteknek. Nem hiszem, hogy az Európai Bizottságnak kormányként kellene működnie, ez soha nem menne, kiábrándító lenne. Ugyanakkor Európának vissza kell szereznie a lendületét, azt az innovatív irányt, mely még a Delors-korszakban jellemezte a kontinenst, az egy jó időszak volt. Ez nem az intézményrendszeren múlik, hanem azon, hogy ki mit tesz ennek érdekében. Összességében nem hiszek abban, hogy új uniós alapszerződésre van szükség. Szerintem egy új egyezmény csak vitákat váltana ki a tagországok között, a ratifikáció még parlamenti szinten is nehézkes lenne, ráadásul népszavazásokat kellene tartani róla, úgyhogy ez egy nagyon rossz ötlet. Nem szabad 3-4 évente új alapszerződést kötni, ez politikai akarat kérdése.