rendkívüli hír

A nagyhatalmak kedden újból tárgyalóasztalhoz ültek Teheránnal, hogy végre megegyezésre jussanak az iráni atomprogramról. A kétnapos genfi tanácskozást a korábbinál vérmesek remények övezik elemzők szerint elsősorban azért, mert a felek számos bizonyítékát adták nyitottságuknak a közelmúltban.

Az iráni külügyminiszter, Mohamad Dzsavad Zarif közvetlenül a találkozó előtt úgy fogalmazott, hogy reméli, a két nap elég lesz arra, hogy megszülessen a rendezési terv, amelyet aztán az érintett országok külügyminiszterei megvitathatnak.

Haszán Rohani, Irán mérsékelt konzervatív elnöke az ENSZ szeptember végi New York-i közgyűlésén arról biztosította a nemzetközi közösséget, hogy Irán atomprogramja békés célokat szolgál, tehát nem jelent veszélyt a világ számára. Ugyanakkor kijelentette, hogy önmérsékletet vár Washingtontól, mert megegyezés csak akkor születhet, ha az Egyesült Államok félreteszi rövid távú regionális érdekeit.

Az amerikai diplomácia szívélyesnek mutatkozott New Yorkban, ugyanakkor John Kerry külügyminiszter és maga Obama elnök is azt hangsúlyozta, hogy a retorikus fordulatot üdvözlik, de tetteket várnak Teherántól.

Az ENSZ közgyűlés után a két elnök üzenetet váltott a twitteren, és kiderült az is, hogy már túl vannak egy telefonbeszélgetésen. Ez nem kevesebbet jelent, minthogy az Egyesült Államok több mint 30 év után hajlandó volt elnöki szintű eszmecserét folytatni a perzsa állammal.

Az irániak éltették, és átkozták is New York-ból hazatérő elnöküket. Azok, akik mostanra torkig lettek az iráni gazdaságot megbénító nemzetközi szankciókkal, örülnek,hogy megtört a jég. Azok, akik diadalmaskodnának Washington fölött, meghátrálással vádolják Rohanit.

Az izraeli kormányfő szerint azonban valójában semmi sem változott. Benjamin Netanjahu az ENSZ közgyűlése előtt mondott beszédében úgy fogalmazott, hogy Haszán Rohani semmiben sem különbözik elődjétől, Mahmud Ahmadinezsádtól, éppcsak másnak mutatja magát. Vagyis a nemzetközi diplomáciának egy báránybőrbe bújt farkassal van dolga.

De miről is van szó valójában?
Iránban több mint 50 éve folynak nukleáris kutatások. Az 1979-es forradalom után ezek leállni látszottak, de az iraki-iráni háború idején újraindultak. Gyakorlatilag azóta folyik a vita arról, hogy Irán atomfegyveren dolgozik-e. Teherán azt mondja, atomenergiára van szüksége. A nyugati hatalmak pedig nem hisznek az olajban dúskáló perzsa állam vezetőinek.