rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Prodi: a mostani rendszer nem tudja Európát naggyá tenni


Világ

Prodi: a mostani rendszer nem tudja Európát naggyá tenni

A válságkezelés hibáiról és az európai politika általa elvárt irányáról beszélt az Euronews-nak adott interjújában Romano Prodi, az Európai Bizottság korábbi elnöke, volt olasz miniszterelnök.

Euronews: Ahhoz, hogy az Európai Unió működése hatékonyabbá váljon, sokak szerint tovább kellene lépni a politikai unió felé. Ön szerint is ez lenne a járható út?

Romano Prodi: Hosszú távon mindenképpen erre lenne szükség a túlélés érdekében. De rövid távon a politikai egységesülés kemény dió, komoly feszültségeket okoz. Máris ott vannak az euróról, a közös pénzről szóló viták is. Európa most nagyon megosztott. Bár ez egyáltalán nem új jelenség, történt már ilyen a a hatvanas években is: az úgynevezett “üres-szék-válság” idején, amikor Franciaország nem vett részt a tanács ülésein, amíg kompromisszumra nem jutottak a tagok a bizottság szerepéről és az egyes országok érdekeinek figyelembe vételéről. De nem vagyok pesszimista. Egy csomó türelemre van szükség, és meg kell érteni, hogy egyetlen európai ország – még Németország sem – elég nagy ahhoz, hogy önállóan helyt álljon a félelmetes globalizációs folyamatokban.

- Sok országban megfigyelhető az euroszkepticizmus egyfajta újjáéledése. Vagy hogy tiszteletben tartják ugyan az uniót, de nem akarnak egységes valutát. Ez a jelenség a gazdasági válság következménye vagy valami több van mögötte?

- Ez tulajdonképpen egy olyan következmény, amelyet pont a gazdasági válság hozott a felszínre. Amikor létrehoztuk az eurót, a folyamat során nagyon speciális fejlődési fokozatokat, szabályokat, pilléreket alkottunk, éppen azért, hogy védjük a közös valutát. Tárgyalásainkon végig világos menetrendet állítottunk fel: először ezt csináljuk, azután azt, később meg amazt. És ezután eljött a félelem Európája: a félelem a globalizációtól, a félelem a kínaiaktól, a félelem az európai közösségen belüli lengyel vízvezetékszerelőktől. És ezektől a félelmektől megbénultunk. A válság éppen ezeket a gyengeségeket hozta felszínre.

- A gazdasági válság európai kezelése ön szerint megfelelő?

- Hát, ha azt, hogy elaludtunk, az megfelelőnek mondhatjuk, akkor az. De az igazság az, hogy a jól teljesítő Európai Központi Bank kivételével mindannyian elaludtunk. Valójában már az első szakaszban vesztettünk ebben a csatában, amikor azokat a végtelen technikai vitákat folytattuk egymással anélkül, hogy felismertük volna az igazi, az európai szellemet érintő problémákat. Nem ismertük fel azt sem, hogy az igazi probléma azzal van, ahogyan a világban viselkedünk. Szóval, az európai politika sok mindennek mondható, de kielégítőnek a legkevésbé. Még a válság technikai menedzselése szempontjából sem mondható annak. Csak hogy egy példát mondjak, amikor a válság – amelyet egyébként az Egyesült Államok okozott – kirobbant, Obama azonnal nyolcszázmilliárd dollárral növelte az adósságot, Kína 585 milliárd dollárral. Európa vezetői meg évekig néhány tízmilliárd eurón vitatkoztak. Ha röviden akarnám összefoglalni: mindez azt is előrevetítette, hogy milyen politikai nehézségekkel kell majd megküzdenünk a jövőben. És ezekkel tényleg meg kell majd harcolnunk, legkésőbb akkor, amikor a globalizációs kényszer már a torkunkat szorongatja. És csak akkor fogjuk majd felfogni, hogy mennyit is veszítettünk.

- Hogyan lehet újraépíteni az emberek bizalmát az Európai Unió felé? Mitől lesz az EU népszerűbb, mint most? Kell valamin változtatni?

- Ahhoz, hogy az Európai Unió népszerűbb legyen a polgárai között, mint most, meg kell teremtenünk a szolidaritást vagy legalábbis annak valamilyen érzetét. És most nem valamiféle könyörületességről beszélek, hanem az értelmes, intelligens szolidaritásról, amelyben szerintem mindenkinek érdekeltnek kellene lenni. Én például hiszem azt, hogy a jelenlegi, megszorításokon alapuló politika legfeljebb, ha rövid távon járhat haszonnal, még Németországban is. Ott amúgy sem segített semmin. Minden elképzelhető számítást elvégeztem, és mindig azt az eredményt kaptam, hogy a megszorítások Németországban csak arra voltak jók, hogy lelassítsák a növekedést. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor az akár kiugróan magas is lehetett volna. Az unióval kapcsolatban pedig azt is meg kell értenünk, hogy huszonnyolc EU-tagországtól lehetetlen lenne egyhangú döntéshozást elvárni. Ez egészen egyszerűen megvalósíthatatlan. Számomra egyértelmű: ahhoz, hogy visszaállítsuk az emberek bizalmát az Európai Unió iránt, azt az üzenetet kell közvetítenünk feléjük, hogy ők maguk dönthetnek saját ügyeikben. És még csak azt sem kell hagyniuk, hogy az apró különbözőségek meggátolják a megoldás megtalálását bármilyen problémára. Végezetül pedig azt is mindenképpen hozzá kell tenni, hogy bebizonyosodott, Európa jelenlegi irányítási rendszere egyszerűen nem alkalmas arra, hogy a földrészt ismét naggyá tegye.