rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Afrikai migránsok- akiket a remény visz a halálba


Világ

Afrikai migránsok- akiket a remény visz a halálba

Nemzeti gyász Olaszországban. Az ország még mindig sokk hatása alatt áll, miután egy, az Afrika sarkát megkerülő, 500 menekültet szállító bárka hajótörést szenvedett az ország partjainál. Ez a Lampedusánál történt balesetek közül eddig a legdrámaibb. Az olaszok ezért most uniós partnereiket hívják segítségül, mivel a “fekete széria” még mindig nem ért véget.

Lampedusa, a remény szigete

A víz felszínén lebegő emberek százai számára a partiőrség hajója az életben maradást jelenti, a katonák elviszik őket álmaik földjére. Ám ezek az álmok sokak számára összetörtek, mikor hajótörést szenvedtek néhány méterre az olasz partoktól.

Lampedusa szigete gyakori drámák helyszíne. 13 eritreai fiatalt az embercsembészek egyszerűen a tengerbe dobtak. A megdöbbent utastársaik némán álltak a szárazföldön, elárulták őket. Az elmúlt 25 évben 20 ezerre emelkedett azok száma, akik a háborúk és éhínség elől menekülve a tengerbe vesztek. Köztük számos nőt és gyermeket találunk.

A menekülők mind Európa ajtaján kopogtatnak, egy ismeretlen világ ajtaján, nem beszélve a nyelvet és nem tudva milyen szigorú törvények fogadják őket. Olaszország partjainál naponta átalgosan egy ember veszti életét. Idén már több mint 200-an haltak meg. De ezek csak a bizonyított esetek, ki tudja, valójában hányan fulladtak bele a Földközi-tengerbe. Szíriában, Egyiptomban, Szomáliában és más polgárháború sújtotta országokban ki tudja, hány család siratja szerettét, aki elindult a jobb élet reményében, majd eltűnt.

Augusztus 11-én Catania partjainál hatan haltak meg, néhány nappal később már nyaralók segítették a szerencsétlenül járt embereket a szárazföldre. Ezeket a tragédiákat sokszor senki nem látja, senki nem veszi észre. Halászok fogják ki a vízen lebegő holttesteket. Két éve ugyan ezen a partszakaszon 213-an fulladtak meg, a partiőrség 527 embert mentett meg.

Lampedusa pedig csak értetlenül, tehetetlenül bámulja a tengert, ami naponta újabb és újabb élettelen testet vet a partra.

Nemzetközi segítségért kiállt Itália

2013 kezdete óta mostanáig több mint 22 ezer migráns kötött ki Itália déli partjainál. Ez azt jelenti, hogy csaknem háromszor annyian érkeztek, mint 2012-ben. Az Arab Tavasz óta ugyanis a számok megsokszorozódtak. Mit lehet tenni? Az olaszok az ENSZ menekültügyi főbiztosának segítségét kérték.

Az ENSZ menekültügyi főbiztosa szerint a legfontosabb az lenne, ha a tranzitországok kormányai az érintett országokban hoznának létre segélyközpontokat. Arra van szükség, hogy ezek az emberek a saját lakóhelyükön kapjanak segítséget Európától, hogy ne kelljen egy életveszélyes utazást kockáztatniuk, hogy Olaszországba, Ciprusra vagy Görögországba jussanak. Természetesen ezzel egyidejűleg továbbra is prioritás a nyitott határok fenntartása, ez alapvető – tette hozzá a szakértő.

Nem véletlen, hogy sokan kérik a közös európai beavatkozást- együttes fellépéssel az ilyen tengeri tragédiák elkerülhetőek lennének.

Az ENSZ menekültügyi szervezete a líbiai hatóságokkal folytat tárgyalást, hogy megggyőzze őket egy fogadóállomás felállításáról. Jelenleg sajnos nem sok sikerrel. Az ENSZ viszont nem állíthat menekülttáborokat, ha az adott kormány nem támogatja azt.

Egyelőre nagyon kevés siker, és örökös keserűség az ENSZ menekültügyi szervezetének mérlege, közben pedig a tengerbe halt menekültek száma egyre emelkedik.

Európa afrikai kapuja, Melilla

Az Európa felé tartó menekültek számára Lampedusa egyike a nyitott kapuknak. Ám nem az egyetlen: a Spanyolországhoz tartozó, ám az afrikai Marokkóval határos Melilla ugyanazzal a kétségbeesetten új hazára vágyó menekültáradattal találkozik.

Jobbra Afrika, balra Európa. A kettő között egy 11 km hosszú drótkerítés, mely legyőzhetetlennek tűnik. Mégis, szeptember 17-e óta a rendfenntartók csak tehetetlenül nézik az illegális menekültek tömeges áradatát. Az emberek a kerítés egyik oldaláról vetik le magukat a mélység és a drótakadály ellenére is, reménykedve, hogy átjutnak. Az életükkel játszanak.

A határt a nap 24 órájában felügyelik. A spanyol határőrség ezen a szakaszon 109 kamerával rendelkezik, egységeik 4 perc alatt érnek ki az érintett területre, de szeptember 17-én már ők sem tehetnek semmit.

112 illegális bevándorló átkelt a határon. Az első időszakban el fognak rejtőzni.

Azokat a migránsokat, akiket nem kapnak el a rendőrök, Melilla központjában várakoznak, hogy munkát vagy lehetőséget kapjanak egy jobb életre. Mindannyian Fekete-Afrikából jöttek. A határátkelést együtt szervezték meg jó előre, és már több héttel előre tudták, hogy az átkelés végül nem mindannyiuknak fog sikerülni.

Az egyik fiatal, a 25 éves Django két évvel ezelőtt hagyta el Malit. Hat alkalommal próbált meg Európába jutni.

- 350-400-an lehettünk. Nagyjából 50 méterre közelítettük meg a drótsövényt. Egy adott jelre mind egyszerre rohantunk a kerítés felé. A marokkói határőrök kövekkel dobáltak minket. Az egyetlen esélyünk, hogy átérjünk, az volt, ha minden erőnket beleadjuk – mondta Django.

Akiket elkapnak, de már a határ spanyol oldalán, azok ma egy menekülttáborban laknak. Még mindig illegális bevándorlóknak számítanak, de kitoloncolni már nem lehet őket.

Mohamed Guineából származik, neki tizedjére sikerült átkelnie.

- Az életemet kockáztattam, de azt gondoltam, vagy meghalok, vagy megtalálom a boldogságom. Még ha válság is van Európában, Európa és Afrika olyanok, mint a menny és a pokol – magyarázta, miért vállalják a kockázatot.

A paradicsom hivatalos kapuja, ahogy ők nevezik, egy hatalmas vaskapu. A határ mentén minden nap 15-20 ezer jármű és gyalogos próbál átkelni, azonban csak a szomszédos, marokkói megyében élők tehetik ezt meg legálisan, akik kereskedni járnak át.

A határőrök egy kis szerkezet segítségével keresik az autókba és egyéb helyekre bújtatott illegális bevándorlókat. A gép kimutatja minden, az autóban rejtőző személy szívverését, legyen az bármilyen jól álcázva is. A gyanú legkisebb jelére is azonnal szétszedetik az autót.

Bármi is legyen a módja, hogy átjöhessenek ezen a sokak által kikerülhetetlennek és áttörhetetlennek vélt határon, az emberek nem adják fel. Az ok nyilvánvaló: a két világ közötti életszínvonal különbsége, ami hatalmas.