rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Agyhullámokkal mozgatott műcsontváz a mozgássérültekért


futuris

Agyhullámokkal mozgatott műcsontváz a mozgássérültekért

Vajon elképzelhető, hogy az alsó végtagbénulásban szenvedők hamarosan lábra állhatnak az agyukkal irányított külső csontvázak segítségével? Európai tudósok szerint igen: már működő prototípust is készítettek.

A tizenkilenc éves Marius Ciusteá-nak mindkét lába megbénult egy síbaleset következtében. De most újra van oka mosolyogni: részt vesz egy exoskeleton, vagyis egy mozgó külső csontváz prototípusának tesztelésében.

- Boldog vagyok, mert újra fel tudok állni – mondta Marcus az Euronews-nak. – Újra tudok járni, egy kicsit mozogni. Abban reménykedem, hogy némi erő és érzékenység is vissza fog térni a lábaimba.

A külső csontvázat, amely segít Marcusnak és az alsó végtagbénulás, más néven paraplégia többi áldozatának, egy európai kutatási projekt keretében fejlesztették ki.

– A szokásos rehabilitációs technikákkal ezek a betegek nem tudnának a párhuzamos korlátok mentén lépegetni segítség nélkül – magyarázta a kísérletben részt vevő Federica Tamburella fizikoterápiás szakember. – Ezzel a külső robotcsontvázzal dinamikusan, természetes módon szerzik vissza a járás érzetét. A szerkezet lehetővé teszi, hogy mozgassák a csípőjüket, és ezek a csípőmozgások központi jelentőségűek minden konvencionális rehabilitációs módszer esetében.

- A járás pszichológiai szempontból alapvető jelentőségű ezeknél a pácienseknél – tette hozzá a neurológus Marco Molinari. – Nagyon fontos, hogy ha csak rövid ideig is, de nem kerekes székkel mozognak, egy gyerek szemmagasságában, hanem felállhatnak, és egy szemmagasságba kerülnek a többi, álló felnőttel.

Testen kívüli élmény

A kutatók még messzebb mennének. Azt akarják elérni, hogy a paraplégiások egyedül járhassanak a külső csontváz segítségével, méghozzá úgy, hogy az agyukkal irányítják azt. Ám az ide vezető út sok kihívást tartogat.

- Ideális esetben egy olyan rendszert szeretnénk kifejleszteni, amely az agykéregből érkező jelek alapján irányítja a külső robotcsontvázat. Csakhogy erre egyelőre még nem vagyunk képesek – mondta az Euronews-nak Michel Ilzkovitz telekommunikációs mérnök, a projekt koordinátora. – Ennek több oka is van. Az első, hogy a koponyacsont akadályt képez az agy elektromos jelzései, illetve az érzékelésükre létrehozott műszerek között. A jeleket, amelyeket kapunk, nem érzékeljük tisztán. A második ok, hogy gondot okoznak a külső csontváz által keltett rezgések, az állandó zaj is zavarja az agyhullámok vételét, amitől nehezebb azokat maximálisan kihasználni.

A szemen át vezetne az út

Hogy megoldják a problémát, a tudósok rövidebb utat keresnek az agyhoz. Az egyik lehetséges ilyen út a szemen keresztül vezet. A tudósok a retinán keresztül stimulálják az agyat, majd a válaszul érkező jelzéseket azonosítják, hogy kiválasszák közülük azokat, amelyekkel a külső csontváz hatékonyan irányítható lehet.

- Tudjuk, hogy a jelek, amelyeket a szembe küldünk, egy bizonyos hullámhosszon érkeznek meg a retinára – írta körül az elképzelés lényegét az Euronews-nak Guy Cheron neurofiziológus. – Az agy alkalmazkodik ehhez a hullámhosszhoz, hogy le tudja olvasni a jeleket, amiket küldünk. Mivel mi tudjuk, hogy milyen hullámhosszúságú jelet küldtünk be, az agyból érkező jelek közül kiválogatjuk azokat, amelyek ezen az adott hullámhosszon érkeznek. Ezek azok az agyhullámok, amelyekkel valószínűleg lehetséges lesz a külső csontváz irányítása.

Az összetett kutatástól a tudósok azt remélik, hogy rövid és középtávon megfelelő megoldást tud nyújtani a paraplégiás betegek legégetőbb gondjaira.

- Most úgy látjuk, hogy egy ilyen rendszer esetleges piacra kerüléséhez még legalább három-öt évet kell várni – tett egy tétova becslést Michel Ilzkovitz. – Előbb az egészet erősebbé, könnyebben használhatóvá kell tennünk, és meg kell oldanunk, hogy a gyártás is sokkal olcsóbb legyen.

A projektről további részletek itt

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk
Ami a szívben láthatatlan

futuris

Ami a szívben láthatatlan