HIRDETÉSVasárnap Angel Merkel és a CDU-CSU pártszövetség óriási győzelmet aratott a németországi szövetségi választáson. Merkel asszony már 2005 óta vezeti Németországot – most pártja megkapta a voksok több, mint 42 százalékát. Ez több, mint amit 1990 óta valaha adtak nekik a választók. Nem sokon múlt az abszolút többség sem. A helyzet azonban paradox: hiába a nagy győzelem, az FDP kiesésével Merkelék új koalíciós partner után kell, hogy nézzenek. A legvalószínűbb választás a szociáldemokrata SPD lesz: ez a duó 2005 és 2009 között egyszer már működött – más kérdés, hogy a végére a szocdemek rosszul jártak.
- Nagy diadal ez Merkelnek, de a munka neheze csak most jön: a következő héten megkezdik a tárgyalásokat azzal az SPD-vel, amelynek elég rossz emlékei vannak a közös kormányzásról. Nehéz menet lesz – jelentette vasárnap kollégánk Berlinből.
Hiába a győzelem, a Bundestagba bejutó három baloldali pártnak együtt több képviselője lesz, mint Merkeléknek. A helyzettel az SPD jelöltje, Peer Steinbrück is tisztában van.
- A labda most Önnél van, Merkel asszony. Meg kell szereznie a többséget a parlamentben – mondta Steinbrück, majd máris néhány feltételhez kötötte a koalíciós tárgyalásokat.
- Nem lesznek játszmák és stratégiák: az SPD mindig azt fogja nézni, mit akarnak az emberek – ezen keresztül vizsgáljuk majd, hogy mit akarunk Európától és szövetségeseinktől. A társadalmi igazságosság és a gazdasági ésszerűség lesz a mércénk – szögezte le a szocdem kancellárjelölt, aki egyébként korábban kilátásba helyezte visszavonulását választási veresége esetén.
Peer Steinbrück egyszer már dolgozott együtt Angela Merkellel: a 2005-2009-es koalícióban ő volt a pénzügyminiszter. A mostani kampányban pártja a korábbiaknál jóval baloldalibb retorikát használt – például, amikor felhozták az egységes németországi minimálbér bevezetését.
Egy CDU-SPD nagykoalíció esetén a szocdiáldemokraták valószínűleg ragaszkodnának a pénzügyi tárca megszerzéséhez: ez pedig azt jelentené, hogy Merkelnak meg kellene válnia kedvelt és nagyra becsült miniszterétől, Wolfgang Schäuble-tól.
Az euronews Jan Techau-val a nemzetközi kapcsolatok kutatásával foglalkozó Carnegie Endowment európai központjának igazgatójával beszélgetett.
Euronews: – Természetesen most a kancellárasszony személyes diadala áll a középpontban, de az eredmény a CDU választási harcát is visszatükrözi, hiszen az egész Merkel asszony személyére épült és nem feltétlenül a politikai tartalomra. A kancellárasszony személye nyerte meg a választást, miért van az, hogy a CDU “lénye” kimaradt a kampányból?
Jan Techau: – A témaelkerülés egy régi taktika a választási kampányban, de a fontosabb tényezők lényegesen mások. Az egyik fontos összetevő először is a klasszikus, valóban jó gazdasági helyzet, ami ellen az ellenzék szemszögéből nézve nagyon nehéz választási harcot kreálni. És az én szemszögemből itt ez volt a túlzó faktor: méghozzá európai összehasonlításban: hogy milyen jól áll Németország a munkanélküliségi mutatókat illetően, és a többi. Az emberek nem érzik a válságot, az emberek alapvetően jól vannak, és ez a nagy átlag közérzete. Ez az első pont. A második pedig az, hogy azokban, akik nem annyira kedvelik Merkelt, a kancellár személye azt hozza elő, hogy “végül is, annyira rosszul nem csinálja, valamennyire még tán’ bízni is lehet benne”. És valóban bejött, mert az emberek alapvetően jól vannak, ő ezt testesíti meg, ezt az érzést.
- Nem hagyott nyitott kérdéseket a CDU a kampány során, konkrétan ami az euró-politikát, az euroválságot illeti, amelyek az Alternatíva Németországért párt létjogosultságát segítették elő?
- Ami az Európa-politikát illeti, a kancellárasszony nem áll túl jól. Két okból. Egyrészt: ha egy klasszikus, liberál-gazdasági gondolkodású ember fejével nézzük a dolgokat, ami a válságkezelést illeti – melyet Németországban nagy többséggel fogadtak el – szóval ha így nézzük, akkor ez ördögtől való dolog. Az, amit az ilyen gondolkodású emberek nem szeretnek, amit elutasítanak. Másrészt pedig a válságkezelésssel kapcsolatban Merkel mindig egy erős gazdasági integrációt emlegetett. Most meg azt mondja, hogy a politikai uniót és a politikai integrációt, amelyeket eddig követendőnek nevezett, most elutasítja. És ezzel újabb mély szakadékot ás, amely gazdaságilag ugyan szükséges, politikailag viszont kivitelezhetetlen: amely Európa és Merkel pártja számára egyaránt szakdékot jelent.
- Angela Merkel gyakorlatilag egyedül nyerte meg a választásokat, egyedül azonban mégsem fog tudni kormányozni, ehhez koalícióra van szükség. És erre a legvalószínűbb megoldás a CDU és az SPD szövetsége – de vajon mi alapján ül le tárgyalni a két tömörülés?
- Ez egy rendkívül érdekes pszichológia, ami most játszódik. A CDU nagy erős pozícióban van, de mégis szüksége van valakire, aki a többséget adja. Az SPD pedig hoszúra nyújtja a tárgyalásokat, megpróbálja felsrófolni az árat. Ehhez nem kisebb eszköz van a kezükben mint maga a Bundesrat, az Alsóház. Vagyis jócskán megnehezíthetik a kancellár életét, de a végén persze úgyis beadják a derekukat.
- Európában, különösen délen, nagyon sokan gondolják úgy, hogy egy kormánykoalíció, amelyben ott az SPD, elérhetné, hogy az euróválság kezelésében Berlin rugalmasabban lép majd fel, kevesebb megszorítást szorgalmazva. Mit gondol erről, van alapja az ilyen reményeknek, valóra válhatnak?
- Kis mértékben talán igen, de alapjában nem fog változni a német álláspont. Egyet nem szabad elfeljteni, hogy a kancellár nincs egyedül a véleményével. Némi kivételtől eltekintve ez az alapvető német álláspont. Az SPD-nek nincsenek forradalmi alternatívák a tarsolyában, a kancellárasszony pedig nincs egyedül a véleményével Európában. Erős szövetségesei vannak az EU-n belül, a hollandok, az osztrákok, a skandináv országok és a lengyelek. Soha nem volt szó egyszemélyes Merkel-showról, a megszorítások mindig is egy észak-európai konszenzuson alapultak: “mi garanciát nyújtunk, de cserébe reformokat várunk el”. Ez nem fog megváltozni.