rendkívüli hír

A világ egyik leghíresebb képe arról a pillanatról készült, amelynek a következményeit azóta is mindenki várja. Egy igazi történelmi eseményről, amikor 1993. szeptember 13-án Yitzhak Rabin izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet elnöke aláírta az oslói egyeztményt Bill Clinton akkori amerikai elnök jelenlétében.

A szerződés 1999 májusára időzítette volna a végső rendezést. Az egyezmény részletezte az izraeli csapatkivonást a Gázai övezetből és Ciszjordániából. A palesztinok úgy tekintettek a szerződésre, mint államiságuk egyfajta megfogalmazására az idegen uralom, a számkivetettség és a jogfosztottság hosszú évei után.

- Ma teljes szívünkből és lelkünkből ajánlunk nekik békét. Shalom, Salaam – mondta az aláíráskor Clinton.

Ez az aláírás megalapozta a palesztin önrendelkezés jogát, de számtalan megoldásra váró probléma maradt az örökös ellenségek kapcsolatában. Nem utolsósorban maga a béke.

- Mi, akik ellenetek, a palesztinok ellen harcoltunk, ma erős és tiszta hangon mondjuk, hogy elég volt a vérből és a könnyből – mondta akkor az izraeli kormányfő, akinek szavait Jasszer Arafat megköszönte.

Ez a két ember, akik a saját népük nevében tették ezeket az ígéreteket, közösen kapták meg a Nobel-békedíjat. 27 év számüzetés után Arafatot hősként üdvözölték Gázában – legalábbis a palesztinok egy része.

Rabint sem minden izraeli fogadta örömmel -sokan támadták a palesztinokkal kötött kompromisszumok miatt. Két évvel Oslo után zsidó szélsőségesek meggyilkolták.

Míg a legtöbben békét akartak, sokan nem álltak készen arra, hogy engedményeket tegyenek. Előfordultak ilyenek az átlagemberek és a döntéshozók között is. A békefolyamat állandóan kudarcba fulladt, és olyan akadályok álltak az útjába, mint a telepek bővítése a megszállt területeken, és Jeruzsálem hovatartozása.

Kialakult egy állandó feszültség. 2000-ben az akkori izraeli miniszterelnök, Ariel Sharon belépett egy mecsetbe, és ezzel ki is tört a Második Intifáda. Hiába ért véget az első 1993-ban, az oslói egyezménnyel.

Az erőszak erőszakot szült, a remény szertefoszlott. Az izraeliek elkezdték felépíteni a kritikusok által szégyenfalnak nevezett falat, amely elválasztja a palesztinokat a zsidó telepesektől, a palesztinok pedig különböző táborokra szakadtak.

Ez nem segített a céljuk elérésében, de végül sikerült szimbolikus győzelmet aratniuk tavaly az ENSZ-ben.

- A nemzetközi közösségnek ez az utolsó esélye, hogy megmentse ezt a két nemzetet – mondta Mahmud Abbasz palesztin elnök az ENSZ-ben.

A tagállamok jelentős többsége támogatta a palesztinok megfigyelő státuszát a szervezetben.

De túl sok minden nem változott ettől sem. Az oslói egyezménynek, amely 20 évvel ezelőtt békét és reményt ígért a palesztinoknak és az izraelieknek, valójában máig nem lett eredménye.