rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

"I have a dream..."


Világ

"I have a dream..."

Éppen 50 éve annak, hogy Martin Luther King elmondta Washingtonban híres polgárjogi beszédét, amelynek a világ az “I have a dream…” címet adta. Van egy álmom…- mondta Martin Luther King, amikor a reménybeli Amerikáról beszélt.

Térjünk most vissza képzeletben ehhez a naphoz a francia tévécsatorna, a France 2 segítségével.

1963. augusztus 28-án reggel Martin Luther King beszédére készült. Tizenöt percnyi buzdító szónoklat 250 ezer tüntető előtt.

Van egy álmom. Az, hogy az én négy kicsi gyermekem egy olyan országban él majd, ahol nem bőrszínük, hanem személyiségük alapján ítélik meg őket.

A baptista lelkész egymás után ötször ismételte el, mintegy fogadalomként tette közönsége elé ennek a mondatnak a kezdetét. I have a dream… – van egy álmom….

Ez a pillanat szülte tőmondat azóta legendává vált, egy ügy szimbólumaként emlegetik szerte a világon.

Tengernyi ember gyűlt itt össze azon a napon. A tömeg betöltötte az egész teret- meséli Robert Avery, aki 15 éves volt 1963-ban. A mozgalom aktivistájaként ott tolongott a tömegben, saját fülével hallotta, és mint mondja, egy életre megértette a lelkész szavait. Alabamában nőtt fel, bőven volt tapasztalata arról, amit rasszizmusnak nevezünk.

Arról is beszél, hogy a feketéknek és a fehéreknek külön ivókútjuk volt akkoriban, és nyilvános helyen külön mellékhelységet használtak. Olyan étterembe, amelyekben fehéreket szolgáltak ki, be sem léphettek.

1963. augusztus 28-án busszal, vonattal, Amerika minden részéről érkeztek az emberek, hogy tiltakozzanak az intézményesített rasszizmus ellen. Nemcsak feketék, hanem nagyon sok fehér is felkereekedett ezen a napon, hogy meghallgassa Martin Luther Kinget. Az összes tévécsatorna egyenes adásban közvetítette az eseményt. Többezren voltak, akik ekkor értették meg igazán, hogy a feketék követelése jogos.

Ekkorra Rosa Parks már megvívta saját harcát.
A színesbőrűeknek már nem kellett átadniuk helyüket a buszon, hogy a fehérek leülhessenek. De Martin Luther King többet akart. Ugyanazokat a polgárjogokat mindenkinek, és egy nap talán fekete elnököt is.

Egy interjúban úgy fogalmazott, hogy szerinte 40 éven belül akár fekete elnöke is lehet az Egyesült Államoknak. Majd hozzátette, hogy megkockáztatja, ez akár már 25 év múlva is megtörténhet.

Idén az 50-dik évfordulóját ünnepeljük annak a beszédnek, amelyet a baptista lelkész és polgárjogi harcos, Martin Luther King Wahingtonban tartott a feketék egyenjogúságát követelve.

Jó alkalom ez arra, hogy az emberi jogokról beszéljünk. Az egyik olasz tévétársaság, a RAI 1 riportere egy afro-amerikai párt kérdezett erről New Yorkban.

Ötven évnyi folyamatos küzdelem után Clarence és Emily végre megpihenhetnek kicsit. Nyomot hagytak maguk után a történelemben.

Emily arról beszél, hogy menetek és tüntetések azelőtt is voltak, de 1963 döntő év volt, mert a legjelentősebb események akkor történetek. Nemcsak jó, hanem borzalmas dolgok is. Voltak vidékek, ahol vadásztak a feketékre, saját házukban lőtték agyon őket – mondta.

Emily Dél-Karolinában született, ahol a feketék nagyon rossz helyzetben éltek. Ha felvonulást tartottak, a rendőrség tétovázás nélkül tüzet nyitott a fiatalokra.

*“Minden egyes tüntetésen tisztában voltunk azzal, hogy újra és újra letartóztathatnak minket. Úgyhogy fogkefét és bibliát mindig hordtam magamnál.
“*
Clarence New York-ban mindezt másképp élte meg.

“Északon a polgárjogi mozgalom kettészakadt: volt Martin Luther King békés mozgalma, és Malcolm X harcos csapata. Utóbbiak bázisa Harlem volt, és azt vallották, hogy erőszakra erőszak a válasz. Mi a hitünkben bíztunk, és reménykedtünk, ezért választottam Martin Luther Kinget. Úgy gondoltam, hogy harcainkat már megharcoltuk, már csak a békés megoldások működnek. Egyszerűen ezt a fajta életet választottam.”

Az évforduló jó alkalom arra, hogy mindazok, akik megélték a régmúlt időket, elmeséljék emlékeiket a fiataloknak. Ahogyan Clarence és Emily gyermekeiknek, Victoriának és Vanessának, akiknek ma már csak a munkáért kell harcolniuk.

Engem sosem vettek volna fel a New York egyetem mesterképzésére, ha nem lett volna polgárjogi mozgalom – mondja Victoria.

Mára sok minden megváltozott. A fiatalok feladata megőrizni az előttük járó generációk eredményét.. Azok számára, akik hallották Martin Luther King beszédét, ez már az emlékezés és az ünneplés ideje.

Mi változott Martin Luther King 50 éve elhangzott beszéde óta? Egy biztos, az egyenlő bánásmód követelménye bekerült a jogszabályokba. Arról ugyanakkor nincs szó, hogy a feketék és fehérek közti megkülönböztetés a múlté volna. Erről szól a svájci tévécsatorna, a TSR összefoglalója.

A helyszín Washington. Itt mondta el Martin Luther King híres beszédét 50 évvel ezelőtt.

2013-at írunk. Nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy szembesüljünk azzal, még mindig nem vagyunk egyenlőek. A város lakosságának nagy része fekete, akik elsősorban a 16-dik utca környékén laknak.

“Amikor a georgetown-i egyetem felől a 16-dik utca felé tart a busz, gyakran hallom azt, hogy olyan fehér ez a környék, mint a liliom. A 16-dik utca után pedig azt mondják az utasok, hogy ez meg fekete, mint a szén. Még akkor is, ha ez most már változóban van.”- meséli a történelem professzor, Maurice Jackson.

A még mindig meglévő különbség sok mindenben megmutatkozik, például a munkanélküliségben, ami kétszer olyan magas a feketék, mint a fehérek körében.

Az eltérés még markánsabb, ha a szegénységet nézzük. Háromszor annyi fekete él szegénysorban, mint fehér. Ennek több oka van. Ezek közül a legfontosabb a társadalmi örökség – magyarázza Maurice Jackson.

*“Amikor az én utcámból egy fekete elköltözik, egy fehér jön a helyére. Harminc év körüli szokott lenni, vagyis feleannyi idős, mint én, és drágább házban lakik, mint én. Van két vadonatúj autója is. Mert segítették a szülei. Szeretném én is megtenni ugyanezt a gyerekeimért, remélem, sikerül. De ezek a különbségek generációk óta fennállnak, így aztán a változás nem megy egyik a napról a másikra.

50 évvel Martin Luther King küzdelme után még mindig nem mondhatjuk, hogy megvalósult volna a fehérek és feketék szociális és társadalmi egyenlősége. Messze nem.

“I Have a dream…”
“Van egy álmom…”

Martin Luther King többször elismételt mondata mítosszá vált. Vajon vannak-e más mondatok is, amelyek nyomot hagytak a történelemben? A spanyol TVE ennek járt utána.

“A nép kormánya a népért és a nép által” Abraham Lincoln gettysbourgi beszéde, amelyben ez a mondat elhangzott, nemhogy 50, de 150 évvel ezelőtti. Martin Luther King ennek árnyékában dédelgette álmát, ahogyan az utána következő nemzedékek az ő mágikus erejű mondatának bűvköréből merítettek erőt. Az effajta szónoki mondatok idővel a demokrácia mérföldköveivé válnak.

Nagy-Britanniában hangzott el a történelem egyik legismertebb szónoki mondata.

“Nem ígérhetek mást, csak vért, küzdelmet, verítéket és könnyeket.” Winston Churchill brit kormányfő fogalmazott így 1940-ben.

És egy másik meghatározó történelmi személyiség, John Fintzgerald Kennedy. Emlékezetes beszédeiből talán a legismertebb mondat

“Ne kérdezd, mit tehet érted a hazád. Azt kérdezd, te mit tehetsz a hazádért.”

És persze nem feledkezhetünk meg a berlini falnál tartott beszédéről sem, amelyben az amerikai elnök hitet tesz a kettészakított városban élő berliniek mellett.

“Ich bin ein Berliner!”
“Én is egy berlini vagyok!”

Egy másik amerikai elnök, Ronald Reagan szavai, szintén Berlinben.

“Mister Gorbatchev, open this gate.”
“Mister Gorbacsov, nyissa meg ezt a kaput.”

Martin Luther King álma elvezet egészen Nelson Mandela reményképéig, amelyet 1994-ben, már Dél-Afrika elnökeként, beiktatási beszédében rajzolt fel a világnak.

“Hadd éljen mindenki igazságban. Hadd éljen mindenki békében. Hadd legyen munkája kenyere, hozzá víz és só a világon mindenkinek.”

Jóval korábban, 1942-ben, egy másik karizmatikus férfi beszélt, ő az indiai nemzeti kongresszus előtt. És azzal, amit mondott, Mandela valószínűleg egyetért. Ez a férfi Mahatma Gandhi volt, és azt mondta, a demokrácia azt jelenti, hogy mindenki saját maga ura.

A dél-amerikai szabadságharcos, Salvador Allende emlékezetes állásfoglalása sem hiányozhat a sorból.

“A történelem a miénk, hiszen mi magunk csináljuk.”

Ugyanezt később az amerikai elnök, Barack Obama úgy mondta: “Igen, képesek vagyunk rá.”

És vissza 1963-ba, Martin Luther King feledhetetlen felkiáltásához.

“ I have a dream…”
“Van egy álmom…”

Dacára annak, hogy ez egy brilliáns mondat, nem érdemes elvesznünk a retorikában. A szavakat és az életet együtt vegyük szemügyre, és tegyük fel a kérdést: vajon a megfogalmazott álmok megvalósultak-e.