HIRDETÉSMartin Luther King amerikai polgárjogi harcos 50 évvel ezelőtt, 1963. augusztus 28-án tartotta meg Van egy álmom… kezdetű híres beszédét.
A washingtoni menetelés során elhangzott üzenet óriási lépés volt az afro-amerikaiak polgári jogaiért való küzdelemben.
“Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve” – kezdte híres beszédét annak idején Luther King.
Abraham Lincoln elnöksége alatt 1865-ben az Egyesült Államok eltörölte a rabszolgaságot. Ennek ellenére sok államban továbbra is másodrendűként kezelték a feketéket. Ugyanebben az évben alakult meg a Ku-Klux-Kan szélsőséges fehér faj védő szervezet is, ami továbbra is rettegésben tartotta az afro-amerikai állampolgárokat.
A Nemzeti Afro-amerikai Múzeum egyik kutatója, John W. Franklin így emlékszik vissza gyermekkorára.
- Itt Washingtonnnak ezen a részén nem voltak olyan éttermek, ahová a szüleim vagy én elmehettünk volna enni. Egyik hotel sem fogadott afro-amerikai vendégeket. Sőt, egyik kórház sem engedett be afro-amerikai betegeket a kapuján. A városnak csak egy kis része volt az, ahol egy fekete például felpróbálhatott egy ruhát a boltban vagy bemehetett egy bankba.
Erőszakmentes akciókkal is tudtak nyerni
A faji megkülönböztetés elleni harc az ötvenes évektől kezdve egyre erősebb lett. Rosa Parks 1955-ben a buszvezető utasítása ellenére sem volt hajlandó átadni helyét egy fehér bőrű utasnak. Letartóztatása váltotta ki az egy évig tartó montgomery-i buszbojkottot, a történelem egyik legsikeresebb faji megkülönböztetés elleni megmozdulását.
A Martin Luther King által kezdeményezett, nem erőszakos akciók egyre több követőre találtak. Az emberek ülősztrájkokkal, felvonulásokkal tiltakoztak vagy egyszerűen bojkottálták azokat a cégeket, amelyek a feketéket hátrányosan megkülönböztették. Ekkor már 1963-at írtunk.
- Abban az évben májusban, Alabamában általános iskolások és középiskolai diákok demonstráltak az utcákon – mondja a kutató. – Ekkor kezdett elterjedni a telvíziózás is, így nem csak egész Amerika, de az egész világ láthatta, hogy hogyan támadnak meg gyerekeket vízágyúkkal, vagy felnőtteket rendőrkutyákkal. Ez felébresztette a nemzet lekiismeretét.
Három hónappal később Washingtonban a “foglalkoztatásért és szabadságért” szerveztek felvonulást. A menetet támogatta Kennedy elnök is, aki új polgárjogi törvényeket ígért – de a karizmatikus politikus még abban az évben merénylet áldozata lett.
Utódja Lyndon Johnson volt az, aki végül aláírta az 1964-es Polgárjogi Törvényt, ami megtiltja a faji, vallási, nemi vagy nemzetiségi megkülönböztetést.
Az egyenlőségig még hosszú az út
Ám a helyzet ennek ellenére egyre feszültebbé vált. Heves összecsapások törtek ki a fehérek és polgárjogi aktivisták között. Martin Luther King 1968. április 4-én Memphisben merénylet áldozata lett. Egy fehér szegregáció tagjai végeztek vele. Az elnök nemzeti gyásznapot rendel el, ami az első afro-amerikaiért tartott megemlékezés volt az Államokban.
De a harag így is elszabadult. Faji zavargások törtek ki az egész ország területén, több halálos áldozatot követelve. A Köztársasági Gárda kénytelen volt beavatkozni.
- Martin Luther King győzelme vitathatatlan, de az egyenlőségért folytatott küzdelemnek még nincs vége, hangsúlyozza John Lewis kongresszusi tag. – A harc még mindig nem ért véget. Napjainkra már sokan tudnak regisztrálni és szavazni is. Az Egyesült Államoknak jelenleg afroamerikai elnöke van. Sokan megkérdeztek tőlem, hogy ezzel megvalósult-e Dr. King álma. Én erre azt szoktam mondani, hogy nem, még nem valósult meg, ez még csak a kezdet. Sokan vannak még ugyanis, akiket hátrahagytak vagy kihagytak.