rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Saját kinevezettje buktatta meg az egyiptomi elnököt


Insight

Saját kinevezettje buktatta meg az egyiptomi elnököt

Több mint egy hónapos tüntetéssorozat előzte meg a tegnapi vérengzést Egyiptomban. A hadsereg által eltávolított Mohamed Morszi elnök hívei Kairó több pontján folytattak ülősztrájkokat éjjel és nappal.

Nem csak a Muzulmán Testvériség hívei, azok is Morszi mellé álltak, akik szerint elfogadhatatlan, hogy ismét a hadsereg vegye át a hatalmat Egyiptomban.

Morszi Egyiptom történetének egyetlen demokratikusan megválasztott elnöke volt. Mohamed Husszein Tantaui-t – a hadsereg korábbi vezetőjét, akinek kulcsszerepe volt Mubarak elmozdításában – lecserélte, és al-Sziszi tábornokot nevezte ki a helyére. Ezzel sem tudta elérni, hogy az Egyiptomban jelentős gazdasági hatalommal, így nagyfokú önállósággal rendelkező hadsereg hozzá legyen hűséges. Nem tudott úrrá lenni a gazdasági nehézségeken, viszont jelentős jogköröket vont magához, irányítása idején az ellenzék több vezetőjét meggyilkolták. Abdel Fattah al-Sziszi tábornok úgymond a stabilitás védelmében, katonai puccsal távolította el Morszit, és a helyére átmeneti kormány került. A tábornok azt mondta, nem tör hatalomra, a szükségállapot és a kijárási tilalom bevezetése azonban az egyiptomiakat a diktatúra korszakára emlékezteti.

Mohamed Morszi letartóztatását a közelmúltban meghosszabbították, jelenleg ismeretlen helyen tartják fogva.

- Hasni Abibi, jó napot kívánok, köszönöm, hogy rendelkezésünkre áll. Ön politológus, az arab világ specialistája a genfi CERMAM kutatóintézetben. Kijárási tilalmat vezettek be Egyiptomban, illetve újra bevezették azt. A Muzulmán Testvériség azonban nem akar engedni, ezt tudósítónk is megerősítette.

- Mi történhet most?

- A jelek sajnos nagyon nyugtalanítóak, mind a hadsereg, mind a Muzulmán Testvériség és támogatói részéről. A kijárási tilalom és a szükségállapot újbóli bevezetésével a hadsereg még nagyobb hatalmat gyakorol, korlátozhatja a szabadságjogokat, és bármikor letartóztathat embereket. Az iszlamisták oldaláról pedig a feszültség fokozása várható Egyiptom legfontosabb városaiban, és nem csak ülődemonstrációk formájában.

- Sok egyiptomi, köztük értelmiségiek is, támogatja a hadsereget, amely az első forradalomkor segítette őket. Furcsa kapcsolat van a nép és a nagyhatalmú intézmény között. Meddig mehet el a hadsereg anélkül, hogy elveszítené ezt a támogatottságát?

- Nem szabad elfelejteni, hogy az egyiptomi hadsereg néphadsereg, nem professzionális hadsereg, mint például Törökországban. Minden állami szektorban jelen van, a többi között a gazdaságban is, és egy átlagos egyiptomi számára a hadsereg az egyetlen védőbástya bármiféle robbanással szemben, vagy azzal szemben, hogy Egyiptom olyan országgá váljon, amelyet kizárólag a Muzulmán Testvériség irányít.

- Ez azt jelenti, hogy a végsőkig elmehet?

- Sajnos lehet tartani attól, hogy elszabadulnak a dolgok, és van kísértés autoriter megoldásokra. El kell ismerni, hogy szerdán erőt mutatott a hadsereg, még akkor is, ha ennek szörnyű következményei lesznek az imázsára nézve. Természetesen a nemzetközi reakciók nem kedvezőek a hadseregnek, ennek ellenére, ha sikerül helyreállítania a biztonságot és a stabilitást, és rendet tud teremteni, akkor azt hiszem, nemcsak visszaszerezheti az emberek korábbi szimpátiáját, hanem meg is nyugtathatja az egyiptomiakat, akik soha nem voltak annyira megosztottak, mint most.

- Az iszlamistáknak mi lehet mostantól a stratégiájuk? Mit tehetnek? A helyzet kissé emlékeztet a 90-es évek Algériájára. Fennáll a radikalizálódás vagy akár a terrorizmus veszélye?

- Igen, vannak szembeötlő hasonlóságok az egyiptomi és az algériai helyzet között. Amikor Algériában 1992-ben a választásokat megnyerte a fundamentalista párt, a hadsereg közbelépett. Ez az iszlamisták jó részét radikalizálta, létrejöttek olyan szélsőséges csoportok, mint a GIA vagy a GSPC. Egyiptomnak sajnos már megvannak a saját radikális mozgalmai, a Dzsama iszlamija, az Iszlám dzsihad, amelyek újjáélednek azt követően, hogy elvesztették a csatát az arab tavasz után, mivel az iszlamisták választások által kerültek hatalomra és nem harccal. Sajnálatos módon a szerdai események és a Morszi elnök elleni puccs szárnyakat ad ezeknek a radikális mozgalmaknak, mert úgy tűnik, hogy a politikai részvétel nem jó választás, és csak a fegyveres harc lehetséges.

*- Egyiptom fontos tényező az arab világban. Van-e olyan veszély, hogy az egyiptomi határokon túlmennek az események?

- Ha az iszlamisták folytatják öngyilkos politikájukat vagy a felperzselt föld taktikáját, mivel mindent elvesztettek, akkor az kimeríti a hadsereget, amelynek nagyon fontos tűzfészkekkel kell szembenéznie a Sínai-félszigeten és más városokban, és amely komoly líbiai fegyverkereskedelemmel is küzd, hiszen Líbia manapság ellenőrizhetetlen. A politikai ügyek irányítása is azzal a kockázattal jár, hogy gyengíti a hadsereget, ezért elengedhetetlen, hogy a hadsereg mielőbb visszavonuljon, és civileknek adja át az ügyek intézését vagy Adli Manszúrnak, esetleg Beblavinak. Azt hiszem, hogy ma nagyon fontos erkölcsi és politikai feladat vár a nemzetközi közösségre, hogy ne hagyja sorsukra az egyiptomiakat.