rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Embertelen körülmények közt élnek a szíriai menekültek Libanonban


focus

Embertelen körülmények közt élnek a szíriai menekültek Libanonban

Azoknak a palesztin menekülteknek, akik Izrael megalakításakor hagyták el otthonaikat, a szíriai háború miatt most ismét útra kellett kelniük.

Közülük nyolcvanötezren Libanonba mentek, ahol a tizenkét menekülttábor egyikében helyezték el őket. Az Euronews a Shatilai tábort kereste fel. A nyomortelep-szerű gettóban és a közeli Shabra táborban 1982-ben keresztény milíciák rendeztek mészárlást. Az áldozatok száma vitatott: nyolcszázan biztosan meghaltak, de egyes becslések háromezerötszázra teszik a halottak számát.

Shatilában találkoztunk egy hármogyerekes anyával, aki Homsz-ból menekült el a polgárháború elől.

- A férjem először dolgozni jött Libanonba – mesélte a neve elhallgatását kérő asszony. – Szíriában már nincs gazdaság. Nem létezik az ország sem. Lehet, hogy itt rosszak a körülmények, de jelenleg nincs választásunk.

Az asszony nagyszülei Haifából és Jaffából származtak: ez a két város a mai Izrael állam része. A család fele Libanonban, a másik fele Szíriában telepedett le.

- Ha tényleg tudni akarja az igazat: a mi helyzetünk akkor fog javulni, amikor Szíriáé – mondta határozottan az asszony. – Ott van a jövőnk. Azt szeretnénk, ha a gyerekeinknek jobb jövője lenne.

Nem dolgozhatnak új hazájukban

A menekülteknek elsősorban az ENSZ külön erre a célra létrehozott ügynöksége, az UNRWA nyújt támogatást, szállást és egészségügyi ellátást. A libanoni kormány csak bizonyos megkötésekkel engedi őket dolgozni, húsz foglalkozás gyakorlását pedig megtiltotta számukra – magyarázza a helyi ifjúsági központ vezetője.

- A libanoni kormány megtagadja a palesztin menekültektől a munkához való jogot, a szövetkezéshez való jogot, sok táborban a szabad mozgás jogát is – mondta Mahmud Abbász a tábor ifjúsági központjának vezetője. – A palesztinoknak nem lehet házuk a táboron kívül. Ez tragédia a palesztinok számára.

Shatilát 1948-ban építették, háromezer ember számára. Most tizenhatezren laknak ezen az egy négyzetkilométeren. Nincs rendes víz és áramelllátás sem.

- A lakhatási körülményeket még a patkányok is kikérnék maguknak – mondta erről Mahmud Abbász. – Ha bárki végigmegy a táboron, látja, hogy ez nem embernek való. Annak az ENSZ-nek, amely azt mondja, hogy nincs elég forrása a palesztinok helyzetének javítására, a fegyverkezés támogatására érdekes módon van forrása. Az adakozók, a gazdag kormányok adnak pénzt azoknak, akik Szíria határain harcolnak, de arra nem, hogy fedél legyen a szegény menekültek feje felett.

A libanoni kormány szerint több mint egymillió szíriai menekült tartózkodik az országban. Bejrút nem bír a határait átlépő menekülthullámmal.

- Azért határoztam úgy, hogy eljövök, mert a gyerekeim már nem bírták tovább – mondta az ötven körüli Abu Jamen, hat gyermek apja. – Hárman közülük egyetemisták. Sokat szenvedtünk a bombázásoktól és a légiriadóktól. Annyi ruhát hoztunk el, amennyi rajtunk volt. Kocsit béreltünk és eljöttünk. Itt semmi segítséget nem kapunk. Kétszázötven dollárt kell havonta fizetnem lakbérre. Nem dolgozom, de próbáltam munkát találni. Libanonban több régiót is bejártam, de nem találtam állást, még sofőrként sem. A gyerekeim sem dolgozhatnak. Várjuk, hogy jótékonysági szervezetek, segélyszervezetek, az EU vagy bárki segítsen rajtunk, de semmi nem történik. Katasztrofális a helyzetünk. De vissza akarunk menni Palesztínába azonnal, akár már holnap. Vissza akarunk menni Palesztínába, mert ott van a földünk.