A tudósok már csaknem 300 éve rendszerezik a Földön élő állat- és növényfajokat. Hogy lehet, hogy a tengeri élőlények nagy része még mindig ismeretlen a tudomány számára? Hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a tudományos kutatást? Erre keressük a válasz itt, a Futurisben.
Kréta északi partjainál a Görög Tengerkutatási Központ biológusai új fajok után kutatnak a víz alatti világban.
A kutatók algát szednek a tengerfenék sziklákról: ezzel a módszerrel apró tengeri állatokat is begyűjtenek.
- A Földközi-tenger az egyik legjobban feltérképezett élőhely a világon: innen indult az európai tengerbiológia. De még itt is lehet találni új fajokat, ez történt például tavaly. A tengerek és az óceánok adják a Föld felszínének kétharmadát, mégis, ezek 80%-a felfedezetlen terület – ismertette Sarah Faulwetter, az egyik kutató.
A különféle makroszkopikus gyűrűsférgek különösen érdeklik a tudósokat. A szúrós sörtékkel borított apró lények rendkívül ellenállóak a környezetszennyezéssel szemben: képesek megélni nehézfémekkel súlyosan szennyezett vizekben is.
Ilyen a földközi-tengeri nyilazóféreg is, amely genetikailag nagyon hasonlít karib-tengeri rokonához – ám sok különbség is mutatkozik köztük. A tudósok máig vitatják, hogy egy, vagy két külön fajról van-e szó.
A rendszertan, vagyis taxonómia a fajok azonosítását és rendszerezését végző tudomány. Alapjait 300 évvel ezelőtt dolgozta ki egy svéd biológus, Carl Linné.
A tudósok a mai napig nyomtatott illusztrációkat használnak referenciaként, amikor fajok beazonosítását végzik. Ez egy lassú és munkaigényes folyamat.
- Elvileg még mindig ugyanúgy dolgozunk, mint akkor: megvizsgáljuk az élőlényeket, felboncoljuk őket, lerajzoljuk és leírjuk őket, majd publikáljuk az eredményt – vázolta a módszertan lényegét Sarah Faulwetter. – Ez teljesen ugyanaz, mint 300 éve.
Egy Uniós finanszírozású fejlesztési projekt révén a kutatók most új technológiát kezdtek használni.
Az egyik, víz alatt begyűjtött nyilazóférget komputertomográfiás szkennerbe helyezik. Az eszköz automatikusan röntgenkép-sorozatot készít és egy részletes 3D-s modellt alkot a mintáról.
- Itt három különböző tudományág kapcsolódik össze: a hagyományos rendszertan, az informatika és a képalkotás – ez utóbbi eredendően orvosi tudomány. Ez a módszer mindhárom tudományt integrálja – ismertette Christos Arvanitidis, a Kutatközpont egyik vezetője.
Egy kis időbe telik, amíg a röntgenfelvételeket a gép 3D-modellé állítja össze. Mihelyt azonban ez elkészül, a modell tetszőleges módon alakítható és vizsgálható. Nincs többé szükség boncolásra sem.
- Ez a technológia egyedülálló lehetőséget biztosít a tudósoknak arra, hogy a fajok 3D-s modelljét tanulmányozzák. A hagyományos taxonómiában szikére is szükségünk volt: a boncolással elpusztítottuk az élőlényt. Most erre nincs szükség – mondta Sarah Faulwetter.
Az új eljárás gyorsasága és hatékonysága révén a tudósok a világ minden részén hatalmas segítséget kapnak a bioszféra még felfedezetlen fajainak rendszerezésében.
Website: www.marbigen.org