rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

A holdraszállás után a Mars felé kacsintgat Buzz Aldrin


Világ

A holdraszállás után a Mars felé kacsintgat Buzz Aldrin

Buzz Aldrin egyike azoknak az embereknek, akik először tették a lábukat a holdra. 1969 júliusában Neil Armstronggal együtt tették meg az emlékezetes kis lépést a Holdon, ami hatalmas ugrás lett az emberiségnek.

Aldrin, a NASA Apollo programjának vezető asztronautája most 83 éves és még most is fontosnak gondolja az űr további felfedezését. A legújabb könyvében egyenesen egy állandó Mars-állomás kiépítését vetíti előre. Buzz Aldrinnal Jeremy Wilks beszélgetett

- Miért küldene embereket a Marsra? Rendkívül költséges és veszélyes, ráadásul a Curiosity nevű robot épp kiváló munkát végez ott. Az ExoMars nevű európai program élet után fog kutatni, de miért kéne embereket küldeni a Marsra?

- Buzz Aldrin: Biztos vagyok benne, hogy az emberek fognak a Marsa menni. Amerika már nagyon sokat tett az űr felfedezéséért, rengeteget fektetett be ebbe és azt gondolom, hogy Amerikának vezető szerepet kellene betölteni az első Mars állomás megépítésében. Nem elég odamenni és visszajönni. Csak úgy érdemes odamenni, ha képesek vagyunk egy állandó telep megépítésére. A visszajövetel tervezése olyan lenne, mintha azok az európai telepesek, akik Amerikába érkeztek egykor, visszamentek volna Európába. Ennek nincs értelme. Akkor sem fordultak vissza és valószínűleg most semfognak visszajönni, egyszerűen azért sem, mert akkor máshogyan kell mindent tervezni.

- Rendben, tegyük fel, hogy egy gazdag vállalkozó vagyok. Rengeteg pénzem van, és ezt az utat így is meg tudom csináni. Ön így is elmenne?

- Nem, mert már nem vagyok elég fiatal, hogy összeszedjem magam és felkészüljek erre. Én inkább a tervezésben venném ki a részem, nem pedig a terepmunkában.

- Ön támogatja az űripar privatizációját? Mit gondol, ez a helyes út?

- Nem feltétlenül, szerintem meg lehet bízni azokban a cégekben, amelyek már régóta jelen vannak és ezt fontos mérlegelni. Nem tudom megmondani melyik a legjobb megoldás, de majd a verseny ezt is eldönti. Ha tudnám a választ, akkor aszerint terveznék, de sajnos nem tudom.

- Az emberek azonban nem feltétlenül akarnak hosszabb időt eltölteni az űrben. A csontjaink egy idő után ugyanis elvesztik a súlyukat, az izmaink elsorvadnak és a sugárzás sem túl egészséges.

- Mindig van valami kifogás, hogy mit miért ne csináljunk. És ha az emberiség ezeket mindig figyelembe venné, akkor a földet sem népesítettük volna be. Mindig van egyfajta kíváncsiság az emberiségben és szerintem ez a kíváncsiság fogja az emberekt a Marsra vinni.

És az a véleményem, hogy ha már egyszer odaküldtünk embereket, akkor azok maradjanak is ott. A történelem fel fogja jegyezni azt az időt 100, 200, 500, vagy ezer év múlva, amikor az emberek elhagyják a bolygót, hogy elfoglaljanak egy másikat. Hogy mikor? Szerintem ennek most van, illetve lehet itt az ideje.

*- Muszáj megkérdeznem Önt a holdraszállásról, az ön személyes tapasztalatairól a Holdon.
Évtizedek távlatából visszatekintve mi a legfontosabb személyes élménye a Hold felszínéről?*

- Egy nagyon személyes kérdést tett fel és én egy nagyon személyes választ fogok adni. Nagyon büszke és szerencsés vagyok, hogy a karrierem során egy ilyen sikeres csapatban dolgozhattam. Hétből hat alkalommal sikeresen landoltunk, és én ennek a részese lehettem, szóval nagyon boldog és hálás vagyok, hogy lehetőségem volt arra, hogy először szálljak a Holdra. Ez egy csodálatos érzés egy new jersey-i srácnak, mint amilyen én vagyok.